Négy lehetőséget vázoltak fel Velence megmentésére

Egy európai és brit tudósokból álló csapat négy lehetőséget vizsgált meg az úgynevezett „úszó város” védelmére, mielőtt az örökre a hullámok alá süllyedne – írja a Science Alert.

Az olaszországi Salento Egyetem oceanográfusa, Piero Lionello vezetésével a csapat azt vizsgálta, hogy ez a négy lehetőség – mozgatható akadályok, gyűrűs gátak, a Velencei-lagúna lezárása és a város áthelyezése – mennyire működne jól az előrejelzett tengerszinteket figyelembe véve, különböző jövőbeli kibocsátási forgatókönyvek alapján.

A tengerszint emelkedése az emberi tevékenységekből származó fosszilis tüzelőanyag-kibocsátások komplex kölcsönhatásának eredménye. Ezek ugyanis növelik a légkörünkben lévő, a napsugárzást hőként csapdába ejtő üvegházhatású gázok mennyiségét.

Ezt a felhalmozódott hőt – amelyet leginkább globális felmelegedésként ismerünk – az óceánok, a szárazföld, a jég és a légkör nyeli el.

Az olvadt jég és az óceán hőtágulása, valamint a megnövekedett viharok gyakorisága és intenzitása együttesen azt jelenti, hogy a Föld óceánjai és tengerei nagyrészt olyan szárazföldi területeket árasztanak el, amelyeket évszázadok vagy akár évezredek óta nem árasztottak el.

Bár Velencét pozitív értelemben úszó városként ismerik, ez egy félrevezető elnevezés. A város több mint 1600 éve tartja a fejét a víz felett több millió faoszlop tetején, és szinte csodával határos, hogy egyáltalán eddig kitartottak.

A klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedés mellett ugyanis a Velence alapjául szolgáló földterület is süllyed. Az elmúlt 150 évben a várost, a szigeteit és a lagúnát, amelyben megbújnak, egyre nagyobb áradások sújtották. Velencének több mint 60 százalékát elöntötte a víz, 28 extrém árvízi eseményből pedig 18 az elmúlt 23 évben történt.

Az Adriai-tenger felől érkező viharhullámok ellen jelenleg egyetlen védelmüket a lagúna szélén végigfutó keskeny zátonysziget, valamint a 2022-ben bevezetett három mozgatható gát biztosítja, amelyekkel el lehet zárni a öblöket.

Lionello és csapata szerint azonban ennél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy megvédjék a csatornákkal teli várost a saját „vízsírjába” fulladástól. Becsléseiket a korábbi mérnöki projektekre és a helyi tengerszint-emelkedésre vonatkozó előrejelzésekre alapozva vázolták fel a süllyedő város lehetőségeit.

A nyitott lagúna

A tanulmányukban szereplő első lehetőség – a „nyitott lagúna” stratégia folytatása – a lagúna beömlőnyílásainak lezárását foglalja magában mozgatható akadályokkal, valahányszor az árvízveszély elér egy bizonyos szintet. Az ehhez a megközelítéshez kapcsolódó meglévő infrastruktúra eddig 6 milliárd euróba (körülbelül 7 milliárd USD) került.

Bár ez a stratégia jobb, mint egyszerűen semmit sem tenni, az IPCC hatodik értékelő jelentésén alapuló modellezés azt sugallja, hogy még ezek a plusz intézkedések is hatástalanná válnak, amikor a tengerszint 1,25 méterrel (4,1 lábbal) emelkedik – ez pedig egy olyan referenciaérték, amelyet valószínűleg 2300-ra túllépnek, még alacsony kibocsátású forgatókönyvek esetén is.

Több napos lezárás esetén pedig akár szennyvíztisztító rendszerre és nagyméretű szivattyúrendszerre is szükség lehet a vízminőség fenntartása érdekében.

Gyűrűs gátak

Ez a lehetőség lényegében Velence főbb jellemzőit – a fő szigetet és szomszédait – körülbelül 3 méter magas kör alakú akadályokba zárná, amelyek elszigetelnék azokat a kinti ingadozó lagúnavíztől.

Bár ez megfelelő védelmet nyújthatna akár 6 méteres tengerszint-emelkedéssel szemben, a szerzők megjegyzik, hogy káros hatással lenne a városnak a lagúna ökoszisztémáihoz való kapcsolódására és az általános hangulatra, ami kihathatna a kulturális örökségre és a turizmusra.

A szerzők becslése szerint ez a lehetőség 0,5 és 4,5 milliárd euró közötti összegbe kerülhet.

A zárt lagúna

Egy másik lehetőség a lagúna teljes bekerítése a gátsziget szintjének megemelésével és a lagúna beömlőnyílásainak végleges, körülbelül 5 méter magas gáttal való elszigetelésével.

Ennek a lehetőségnek számos előnye van, nevezetesen, hogy akár 10 méteres tengerszint-emelkedéstől is megvédheti a várost.

Bár ez a stratégia megőrzi a város műemlékeit, lakóépületeit és turizmusát, feláldozza a természetes lagúna-ökoszisztémát, amely történelmileg formálta azt. Ez Velence működő kikötővárosának végét is jelentené. Ráadásul ez az egyik drágább lehetőség: a szerzők becslése szerint legalább 30 milliárd euróba kerülhet.

És ott van még a víz pangásának megakadályozásának kérdése is: Egy állandó szivattyúrendszer elengedhetetlen lenne a dolgok rosszra fordulásának megakadályozásához.

A város áthelyezése

Az utolsó lehetőség a visszavonulás: átköltöztetni Velence lakóit, fontos műemlékeit és épületeit, és elhagyni az úszó várost.

Ez egy hatalmas, és szívszorító vállalkozás lenne. Ráadásul a legnagyobb költséggel jár: 100 milliárd euróval, amely nemcsak a műemlékek áthelyezésének költségeit tartalmazza, hanem a szigetlakók otthonaik elhagyása miatti kártalanítását is.

Ráadásul ez azt is jelentené, hogy a lagúna ökoszisztémája engedne a tengerszint emelkedésével járó mélyebb, melegebb és sósabb vizeknek, amelyek hatásai ismeretlenek.

A velencei örökség, kultúra és a lagúna ökoszisztémáinak kockázatainak és védelmének költségeinek mérlegelése nem egyszerű, de ezekkel a becslésekkel a politikai döntéshozók és a lakosok tisztább képet kaphatnak a jövőbeli lehetőségeikről.

Lionello és csapata szerint jelenleg a gyűrűs gátak vagy védőgátak tűnnek a legjobb megoldásnak, egyúttal arra figyelmeztetik a döntéshozókat és a közösségeket, hogy már most kezdjék el a tervezést, ugyanis az ilyen nagyszabású mérnöki projektek akár 50 évig is eltarthatnak, mire elindulnak.