Pekingben már nem az a kérdés, képes-e egy humanoid robot futni, táncolni vagy látványos mutatványokat végrehajtani. A kínai gépek közül kettő, száz méteren Usain Bolt legendás világrekordjánál is jobb időt ért el, miközben a robotikai ipar figyelme egyre inkább a gyárak, raktárak, éttermek és végső soron az otthonaink felé fordul.
A különös ellentmondás azonban megmaradt: miközben egy gép 9,39 másodperc alatt lefut száz métert, egy ferdén álló kábel csatlakoztatása még mindig komoly próbatétel lehet számára. Éppen ezért most nem az a legfontosabb kérdés, hogy gyorsabb lesz-e nálunk a robot, hanem az, hogy mikor válik elég ügyessé ahhoz, hogy valóban dolgozni tudjon helyettünk.
A pekingi World Humanoid Robot Games egyik leglátványosabb pillanatában a Tiangong Ultra nevű humanoid robot 9,39 másodperc alatt teljesítette a száz métert. Ez már jobb Usain Bolt 9,58 másodperces emberi világcsúcsánál. Egy másik kínai robot, a Lightning 9,47 másodpercet futott. A különbség persze fontos: ezek gépek, más biomechanikával, más korlátokkal, és egyikük sem indulhatna emberi atlétikai versenyen. A technológiai üzenet azonban így is látványos: néhány év alatt olyan sebességet értek el humanoid szerkezetek, amely nemrég még sci-finek tűnt.
A verseny mégsem a százméteres síkfutás miatt lehet történelmi jelentőségű. A szervezők 51 különféle feladatban mérik össze a gépeket és a program jelentős része már nem cirkuszi mutatvány. A robotoknak elektromos autót kell tölteniük, éttermi környezetben tárgyakat kezelniük, gyári anyagmozgatási feladatokat megoldaniuk, kábeleket csatlakoztatniuk, sőt olyan helyzetekben is helytállniuk, amelyekben az ember szinte észre sem veszi, mennyi finom érzékelésre és döntésre van szükség. A versenyszámok több mint negyven százalékában teljesen önálló működést várnak el a gépektől. Itt kezd igazán érdekessé válni a történet.
Futni könnyebb, mint rendet rakni a konyhában
Az ember számára természetes, hogy egy csatlakozót kissé elfordít, ha elsőre nem illeszkedik a helyére. Ha egy pohár néhány centiméterrel arrébb van, korrigál. Ha egy kartondoboz megcsúszik a kezében, ösztönösen erősebben fogja meg. Egy robotnak mindehhez érzékelnie kell a környezetet, megértenie a helyzetet, megfelelő erőt alkalmaznia, majd egy váratlan eseményre új tervet készítenie. Éppen ezért lehet fontosabb az a robot, amelyik századszorra is helyesen bedug egy kábelt, mint az, amelyik száz méteren megveri Bolt rekordját.
A kínai robotikai ipar ezt láthatóan felismerte. A pekingi World Robot Conference rendezvényén több mint háromszáz vállalat több mint kétezer robotikai bemutatót vitt a közönség elé, és több mint százötven új terméket mutattak be. A látogatók olyan humanoidokat láthattak, amelyek csomagokat válogattak, mobiltelefon-összeszerelő soron dolgoztak, gyógyszert kerestek ki, ruhát vettek ki a mosógépből vagy üzleti kiszolgálást imitáltak. Ez már egészen más világ, mint a néhány éve még ügyetlenül botladozó robotoké. És van még egy fontos változás: a befektetők egyre kevésbé elégednek meg a látványos videókkal. A robotnak pénzt kell termelnie.
A Reuters pekingi beszámolója szerint az iparágban egyre hangsúlyosabb kérdés, képes-e egy humanoid annyi hasznos munkát elvégezni, hogy megérje megvásárolni. Számos jelenlegi modell ára még 300–500 ezer jüan körül mozog, miközben a valódi munkahelyi hatékonyság sok esetben elmarad az emberétől. Ez kijózanító adat. A robotforradalom tehát még nem történt meg, de a rajtvonalnál állunk.
Kína a robotikában is ugyanazt akarhatja elérni, amit az elektromos autóknál
Peking stratégiai iparágként tekint a humanoid robotikára. Ez nem véletlen. Kína társadalma öregszik, a munkaképes korú népesség hosszabb távon csökken, miközben az ország továbbra is meg akarja őrizni hatalmas ipari teljesítményét. A robot ebben a helyzetben nem egyszerű technológiai játék, hanem munkaerő.
A kínai vezetés évekkel ezelőtt kiemelt fejlesztési területté tette a robotikát, vállalatok sora kapott támogatást, adókedvezményt, kutatási lehetőséget, miközben kialakult egy rendkívül gyors hazai beszállítói rendszer. A robotversenyekből mára országos stratégiai bemutatók lettek. Wang Xingxing, a Unitree alapítója szerint a robotika közeledhet saját „ChatGPT-pillanatához”: ahhoz az áttöréshez, amikor a mesterséges intelligenciával összekapcsolt gépek már ismeretlen környezetben is képesek lesznek egyszerű emberi utasításból megérteni és végrehajtani bonyolult feladatokat. Ugyanakkor maga Wang is óvatos: ezt a fordulatot két éven belülre éppúgy elképzelhetőnek tartja, mint tízéves távlatban.
Ez az óvatosság fontosabb, mint a hangzatos jóslat. A robot ugyanis nemcsak szoftver. Egy chatbot hibás mondata kellemetlen lehet. Egy két lábon járó, nagy teljesítményű gép hibás mozdulata fizikai következményekkel járhat, ezért a háztartási robotnak nem elég intelligensnek lennie. Biztonságosnak is kell lennie. Meg kell különböztetnie egy tányért egy kisgyerek kezétől. Tudnia kell, mennyi erőt alkalmazhat egy idős ember támogatásakor. Fel kell ismernie, amikor a feladat túl veszélyes, és meg kell állnia. A robotika valódi nagy áttörése valószínűleg ezért nem a sebességből, hanem a megbízhatóságból születik.
És mi lesz az emberi munkahellyel?
Ez a kérdés megkerülhetetlen. Ha a robot képes lesz éjjel-nappal csomagot válogatni, gépet kiszolgálni, autót összeszerelni, szállodai küldeményt vinni vagy egyszerű vendéglátási munkát elvégezni, bizonyos munkakörökben gazdasági versenytárssá válik. Nem feltétlenül holnap, de a folyamat már elkezdődött. Az ipari automatizáció eddig jellemzően olyan robotkarokat jelentett, amelyek egyetlen rögzített feladatot ismételtek. A humanoid robot ígérete azért más, mert olyan környezetbe tervezik, amelyet eredetileg ember számára építettünk. Ajtó, lépcső, polc, szerszám, munkaasztal. Nem kell az egész gyárat a gép köré építeni. A gépet próbáljuk az emberi világhoz igazítani. Ez óriási gazdasági különbség. Az új technológia ugyanakkor nemcsak elvesz munkát, hanem új szakmákat is létrehozhat. Robotkarbantartókra, szoftveres szakemberekre, biztonsági felügyelőkre, tanítókra, integrátorokra és számos olyan foglalkozásra lesz szükség, amelynek nevét ma még talán nem is ismerjük.
A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a technológiai változás ritkán egyszerűen eltünteti a munkát, inkább átalakítja. A fájdalmas kérdés mindig az, hogy az átalakulás sebességével képes-e lépést tartani az ember.
A családi otthon lehet a végső próba
A legnagyobb piac talán nem is a gyár lesz, hanem a lakás. Képzeljünk el egy gépet, amely reggel kipakolja a mosogatógépet, elteszi a ruhát, felporszívóz, bevásárlást hoz, segít egy mozgásában korlátozott családtagnak, este pedig ellenőrzi, hogy bezártuk-e az ajtót. Egy öregedő társadalomban ez több mint kényelmi termék. Részben válasz lehet a gondozási munkaerő hiányára is. Csakhogy itt már etikai határhoz érkezünk. Lehet-e egy robotra bízni az idős szülőt?
Segítségként minden bizonnyal sokan elfogadnák, emberi kapcsolat helyett már jóval kevesebben. És talán nem is volna helyes, ha a kettőt összekevernénk. A technológia akkor szolgálja az embert, ha felszabadítja olyan feladatok alól, amelyeket gép is elvégezhet, és több időt hagy arra, amit gép nem tud pótolni: jelenlétre, gondoskodásra, családra. Ha ellenkezőleg történik, és azért küldünk robotot a nagyszülőhöz, hogy nekünk ne kelljen meglátogatnunk, technológiailag előreléphetünk, emberileg azonban valami nagyon fontosat veszíthetünk el. A pekingi gépek tehát már gyorsabbak lehetnek a világ valaha élt leggyorsabb emberénél. Ez lenyűgöző, de a jövőt nem az a robot fogja igazán megváltoztatni, amelyik 9,39-et fut százon, hanem az, amelyik hétfő reggel bemegy egy gyárba vagy egy családi házba, elvégzi a rábízott munkát, nem okoz kárt, kedden újra megteszi, majd szerdán is. Ha ez megtörténik, a robotforradalom már nem bemutató lesz, hanem a hétköznapunk.
