Egy nagyszabású nemzetközi kutatás szerint a nők életük során általában több fájdalmat tapasztalnak, mint a férfiak, és ez a különbség a test számos részén megfigyelhető.
A kutatók 118 ország több mint hatmillió emberének adatait elemezték az 1990 és 2025 közötti időszakból, az ötéves korosztálytól egészen a száz év felettiekig. A Nature Medicine folyóiratban megjelent vizsgálat a fájdalom eloszlását nemcsak földrajzi szempontból, hanem az emberi élet teljes hosszán keresztül is vizsgálta.
A kutatás során 11 különböző testtájon vizsgálták a fájdalmat, köztük a fejen, az arcon, a nyakon és vállon, a háton, a mellkason, a hason, valamint a csípőn, a térden, a kézen, a csuklón, a könyökön, illetve a lábfejen és bokán. A nők valamennyi vizsgált területen nagyobb arányban számoltak be fájdalomról, mint a férfiak. Különösen jelentős volt a különbség a fejfájás, az arcfájdalom és a hasi fájdalom esetében.
A fájdalom gyakorisága mindkét nemnél az életkor előrehaladtával növekedett, ugyanakkor a legmeredekebb emelkedés 55 éves kor előtt következett be. A kutatók szerint ez arra utal, hogy az egész élet során jelentkező fájdalom jelentős része már a munkaképes felnőttkorban kialakul. A hát-, csípő- és térdfájdalmak ezzel szemben az egész élet során egyre gyakoribbá váltak. A vizsgálatban résztvevők mintegy 40 százaléka számolt be hátfájásról, míg az arcfájdalom volt a legritkább, mindössze 2 százalékos előfordulással.
A kutatás arra is rávilágított, hogy a fájdalom súlyossága és gyakorisága nem ugyanúgy változik az életkorral. Az erős fájdalom előfordulása nagyjából 50 éves korban tetőzött, míg az egész testre kiterjedő fájdalom körülbelül 70 éves korban érte el csúcspontját. A kutatók szerint miközben az életkorral egyre nagyobb az esély arra, hogy valaki valamilyen fájdalmat tapasztal, a legsúlyosabb, leginkább akadályozó fájdalmak inkább a középkorban és az idősebb felnőttkor kezdetén érik el a csúcspontjukat.
A tanulmány egyúttal felhívja a figyelmet az úgynevezett „fájdalmi nemi különbségre”, vagyis arra, hogy a nők fájdalmát az egészségügyi ellátásban bizonyos esetekben kevésbé veszik figyelembe, illetve kevésbé megfelelő fájdalomcsillapításban részesülhetnek. A kutatók szerint az eredmények azért is fontosak, mert a fájdalom világszerte a rokkantság és a munkaképesség-csökkenés egyik legfontosabb oka, ezért a megelőzésnek és a kezelésnek nagyobb figyelmet kellene kapnia, különösen azokban az életszakaszokban, amikor a fájdalomterhelés a leggyorsabban növekszik - írja a The Guradian.
