A hírek szerint újabb tízezrek készülnek átkelni marokkóból Ceutába és Melillába miközben még az előző hullámban érkezett tízezrek egy része sem hagyta el a két exklávé területét. A baloldali-szélsőbaloldali migránsbarát spanyol kormány lépései azonban nemcsak Spanyolország európai kapcsolatait, hanem az EU lelkét, a schengeni megállapodásokat, sőt több évszázados határokat is megváltoztathatnak.
A fenti tömör, ám egyben rendkívül fenyegető mondatok hosszasabb magyarázatot igényelnek. A múlt héten bekövetkezett helyzet mindenki számára ismert: váratlanul marokkóiak és illegális migránsok tízezrei lepték el a tenger felől érkezve azt a két spanyol kézen lévő területet, amelyek immár több mint 600 éve vannak keresztény kézen. Az eredetileg portugálok által meghódított területeknek stratégiai jelentőségük van. Ceuta a Gibraltári-szoros, Gibraltárral ellentétes pontján helyezkedik el, míg Melilla egy jól védhető kikötő, amely körülbelül négyszáz kilométerre található onnan, így fontos bázist jelentett a Földközi-tengerért vívott küzdelmekben.
Az Európába irányuló migráció logikus célpontja a két területen kívüli birtok, amióta a fogalom egyáltalán létezik. Éppen ezért elég hamar jelentős méretű drót és egyéb kerítések épültek a nem kívánt belépések megakadályozására. Azonban Eger példája is igazolja a régi katonai alapelvet: a legerősebb vár sem ér semmit elszánt védők nélkül. Amíg a spanyol kormányzatnak volt politikai elszántsága a migráció ezen kézenfekvő útvonalát blokkolni, addig nem is érkezett jelentős számú migráns, azaz illegális bevándorló Európában ezen az útvonalon. Azonban a Pedro Sánchez vezette baloldali-szélsőbaloldali kormány másképp áll ehhez a kérdéshez, függetlenül attól, hogy Európa nagy részén már a centrumpártok is határozott fellépést sürgetnek. Nem kis mértékben az illegális migráció negatív társadalmi és gazdasági hatásai miatt változtattak korábbi álláspontjaikon.
Hogy mi vezetett a migránsválsághoz, azt legfeljebb csak részinformációkból próbálhatjuk meg rekonstruálni. Példának okáért a spanyol legfelsőbb bíróság egy júliusi határozata kimondja, hogy aki tengeri úton érkezik Spanyolországban azt nem lehet megfelelő eljárás nélkül, azonnal deportálni, hiszen a szárazföldön illegálisan belépőkkel, vagy a ceutai kerítést megmászókkal ellentétben nem egy fizikai határt átlépve érkezett az országba. Valószínű, hogy ez a jogászi csűrés-csavarás, illetve néhány ismeretlen tényező vezethetett odáig, hogy a két spanyol területet tízezrek rohamozták meg a tengeren keresztül. A folyamat során nyolcvanan vesztették életüket akár vízbefulladás miatt, akár azért, mert agyon taposták őket a tülekedésben. Azonban tovább keresve az indokokat mélyebb összefüggésekre is bukkanhatunk, amelyekre bizonyítékunk nincs, nem is lehet. Ez a helyzet ugyanis korábban is bekövetkezhetett volna. Miért pont most indult meg a roham?
A „Cui prodest?”, azaz kinek állt érdekében kérdésre válaszolva a jelek egyszerre mutatnak nyugatra és keletre. A korábbi baloldali hagyományokat követő Sánchez-kormányzat egyszerre NATO- és Izrael-ellenes valamint palesztinpárti. Donald Trump az Irán elleni támadásokkal szembeni spanyol ellenállás miatt meg is fenyegette az országot. Mit tesz Isten nem sokkal később egy amerikai külügyminisztériumi dokumentumban az Egyesült Államok hivatalosan támogatta, hogy Spanyolország és Marokkó a jövőben tárgyaljon a két exklávé sorsának rendezéséről. Itt érdemes megjegyezni, hogy Marokkó folyamatosan követeli vissza a két területet. Ráadásul az Izraellel hagyományosan jó kapcsolatot ápoló Marokkó kitűnő talaj egy olyan művelethez, amelyet manapság hibridnek hívnak, de évszázados múltra tekint vissza. Már az ókori Szun-ce művében is ötféle kémtípusról lehet olvasni. A másképp felforgatónak, vagy orosz terminológiában aktív műveleteknek nevezett titkosszolgálati lépésekben az adott társadalom stabilitása és befolyásolása jelentik a műveletek célját. Egy ilyen műveletben bőven elég a meglévő problémákat, kialakult helyzeteket kismértékben befolyásolni, például névtelenül, vagy influenszereken keresztül megjelentetett közösségi média posztokkal ahhoz, hogy a fenti spanyol legfelsőbb bírósági döntés kiforgatásával tömegek induljanak meg.
Fentiek persze csak feltételezések, azonban napjaink világában az érdekérvényesítés egyre inkább így működik. És ha hozzátesszük, hogy ezek lehetnek mindössze első lépések is, az Egyesült Államok tarsolyában néhány tízezer migráns mozgatásánál sokkal komolyabb eszközök is vannak. Könnyen belátható, hogy azok a hírek, amelyek az újból gyülekező illegális migránsokról szólnak, akár egy 2015-öshöz hasonló migránsválságot okozhatnak. Ha pedig arra gondolok, hogy Donald Trump a határok megváltoztatásának belebegtetésével olyan korábbi, kőbe vésettnek hitt nyugati alapelveket rúghat fel, amelyek az egész nyugati rend alapját képezik és képezték, még veszélyesebb népvándorlás kezdődhet. Az izraeli területi terjeszkedés – legyen szó Gázáról, a Nyugati-partról, Dél-Libanonról, vagy a Golán-fennsíkról – nagyjából hidegen hagyja a legtöbb nyugati újságolvasót. De példának okáért Katalónia függetlenségének elismerésével Donald Trump egy olyan folyamatot indíthat el, amely az 1. és 2. világháború után, a nagyhatalmak által megváltoztatott európai, sőt az afrikai és ázsiai határokat teszi múlt időbe. Ne felejtsük el, Zelenszkij elnök nemrégiben megtagadta Koszovó függetlenségének támogatását, nem véletlenül sem Szlovákia, sem Románia, sem Spanyolország nem ismerte el a Jugoszláviából kiszakadt tartomány szuverenitását.
Összefoglalva a fentieket, az átalakuló világban egy relatív kisebb dominó komplett rendszereket dönthet romba, ha valaki nem megfelelő óvatossággal nyúl hozzá.
