„A mohácsi csata ötszázadik évfordulója alkalmából a Magyar Művészeti Akadémia a Vadász Építész Stúdióval együttműködve kiállítással tiszteleg történelmünk meghatározó eseménye előtt. Az MMA irodaházának Andrássy úti frontja előtti kiállítás bemutatja az 1976-ban megnyílt Mohácsi Történelmi Emlékhelyet, amelyet az MMA néhai akadémikusai, Vadász György építész és Kő Pál szobrászművész terveztek, valamint a Vadász Bence és Vadász Balázs tervei nyomán 2026-ban megvalósult rekonstrukciót és továbbépítést” – írták a lapunkhoz eljutott sajtóközleményben.
Az augusztus 31-i megnyitón köszöntőt mondott Jánosi Zoltán irodalomtörténész, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője, a tárlatot Vadász Bence építész, az MMA rendes tagja nyitotta meg.
Jánosi Zoltán hangsúlyozta: „Ami félezer éve Magyarországon történt nem csupán gyásznap, hiszen most itt egy olyan műalkotás komplexum megünneplésére és köszöntésére jöttünk össze, amely szakrális magasságokba emelkedik, a teremtőhöz emeli fel az áldozatok lelkét.”
Az elhunytakat is köszöntjük ezen a napon, mert lélekben most ők is itt vannak velünk és üzennek nekünk. „Az, hogy 25 ezer ember, magyarok és nem magyarok odaállnak az akkori világ második legnagyobb hatalmának, de talán legnagyobb hadseregének a sorai elé, és kitartanak és meghalnak és nem hátrálnak meg, ez azt üzeni, hogy minket meg lehet ölni, még talán időlegesen meg is lehet törni, de megalázni és rabbá tenni nem lehet.”
Az irodalomtörténész elmondta: 1976 után, most felújítva született meg ez a gyönyörű komplexum. Korábban Vadász György és Kő Pál, most Vadász Bence, Vadász Balázs tervei alapján, és többek közreműködésével jött létre a műegyüttes. Már Kölcsey Ferenc is azt kereste, hogy vajon emlékezik-e a magyarság a mohácsi halottakra. Ez a gondolat Petőfitől, Aranytól, Bartókon, Radnótin, Kodályon Zoltánon, Kondor Bélán át, Utassy Józsefig, Nagy Gáspárig vagy Makovecz Imréig fontos volt. A mohácsiak üzenete, akik nem féltek odaadni életüket a hazáért. 1848. március 15-én ott zengett a fejekben és ugyanez a gondolat ott volt a pesti srácokban, akik szintén a világ akkori egyik legerősebb hadserege ellen harcoltak.
Németh László egykor azt írta: a magyar annak ellenére, amilyen történelmi keretek közé szorították, egy emelkedő nemzet. Ez az emelkedés szólal meg ebben a gyönyörű komplexumban, amelynek itt a kerítéseken, a falakon láthatjuk a tanulságait. Erről eszünkbe juthat természetesen Dobó István üzenete is, ami nem az egri vár köveiben, hanem a védők lelkében volt meg.
A művészetben mindig jelen volt a mohácsi téma. Legutóbb a Magyar Művészeti Akadémia harminc művésze és más kiváló művészek Mohácson kiállítást nyitottak meg, emléket állítva a hősi helytállásnak.
Jánosi Zoltán végül Illyés Gyula szavait idézte:
„Ne feledd a tért, ahol elestek ők,
a földet se feledd,
bárhol hulltak el ők, fajtánk hű férfiai, az a föld
szent ügy hős-helye lett.
Mert hol tiszta ügyért s így lám temiattad –
érted is hulltak el ők:
terül az bárhol a föld,
rejtelmesen egy terület!
Úgy az övék, hogy már a tied.
Ne feledd hát a teret, hol bár a lebírt had
bár legutolsó hátvéde ledőlt!
Míg nem feleded:
nem nyugszanak ők. Nem holt, nem letiport sereget
emészt el ott – vagy akárhol – a sírhant.
Új hont érlel a föld.”
Új hont, mert ezt követeli a huszonötezer csatában elhunytra emlékezve sokezer művésznek az emelkedő nemzetet szolgáló öröksége – zárta köszöntőjét Jánosi Zoltán.
Vadász Bence építész megnyitó beszéden hangsúlyozta: „A Jóisten kegyelméből több száz évvel a csata után a sátorhelyi föld kinyílt és megmutatta az egykori pokoljárás nyomait. Nagy tudású régészek, történészek és antropológusok vették át a terepet, emberfeletti munkával hozták felszínre és fejtették meg a múlt üzenetét, a tudomány segítségével csalogatták vissza az elfeledett hősök bolyongó lelkeit.” Vadász György, Ybl- és Kossuth-díjas építőművész, akadémikus, a nemzet művésze vette kezébe a karmesteri pálcát 1976-ban, hogy megszülethessen a nemzeti emlékezet kompozíciója. Vadász Bence erről elmondta: nagy küzdelem volt ez a vállalás a kommunizmus idején, amihez Vadász György új, ütőképes csapatot verbuvált.
Vadász Bence kiemelte: „2026-ban a csata 500. évfordulóján a hősök szimbolikus újratemetésével lezárult ez az eddig befejezetten magyar dráma. Méltó épített és táji környezetben emlékezhetünk önfeláldozó eleinkre, akik – mint már annyiszor – testükkel védték szülőföldjüket és egész Európát. Elbuktak, de mi ma is főhajtással emlékezünk hősiességükre.”
Az emlékhely a mohácsi hagyomány különböző rétegeit egységes művészi koncepcióban foglalja össze. A Vadász György építész, valamint Kő Pál szobrászművész és alkotótársai együttműködésében létrejött kompozíció központi elemei a Hádész Kapu, a Szent Koronát idéző fogadóépület, a süllyesztett emlékhely és az öt feltárt tömegsírt magában foglaló koncentrikus sírkert, ahol fából faragott szobrok és kopjafák idézik meg a csata hőseit.
2023-ban Vadász Bence Ybl Miklós-díjas építész, az MMA rendes tagja és Vadász Balázs Vedres György-díjas építész vezetésével új alkotóközösség kezdte meg az emlékhely felújítását. Az építészekhez és képzőművészekhez csatlakozó alkotók – Halassy Csilla, Borbás Márton, Veres Kálmán, Lenzsér Péter, Nagy Márta, Vincze Attila és Kontra Dániel – közösen hozták létre azt az összművészeti koncepciót, amely egységes építészeti és művészeti formában idézi meg a mohácsi csata történelmi emlékezetét.
Az emlékhely 1970-es években tölgyfából faragott, festett szobrai idővel romlásnak indultak, s legtöbbjük menthetetlen állapotba került. A mohácsi csata 500. évfordulójára lehetőség nyílt a sírjelek rekonstrukciójára. A grandiózus munkában részt vettek Kő Pál egykori tanítványai, Blaskó Sándor, Czakó Rita, Fülöp Gábor, N.S.Nagy Sándor, Raffay Dávid, Székó Gábor, Szőnyi Endre, Takács Máté, továbbá tisztelői, Böjte-Horváth István, Gálhidy Péter, Gerstenkorn Román, Józsa Pál, Kotormán László, Kotormán Norbert, Lukács István szobrászművészek, valamint gyermekei, Kő Boldizsár és Kő Virág.
