Értelmezhetetlen mennyiségű cipő fogy évente a világon. Az persze más kérdés, hogy a termékek nem csekélyke része silány minőségű, s így eleve csak két-három hónapig alkalmas a viselésre.
A legfrissebb iparági adatok szerint a globális cipőgyártás és „fogyasztás" esztendőnként 24,6 milliárd párt tesz ki, s ennek a tételnek úgy a kilencven százaléka a gyártás évében gazdára is lel. Mindez egyben négy-ötszáz milliárd dolláros bevételt jelent a vállalatoknak és a forgalmazóknak - így a két szélső értéket forintra átszámítva 126,4 és 158 ezer milliárd forintot kapnánk bevételként. A miheztartás végett érdemes ide iktatni, Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) folyó áron 86,893 ezer milliárd forint volt 2025-ben, tehát tisztán látható, nem fillérek forognak a parketten.
A globális termelés abszolút központja - mi lenne más? - egyértelműen Ázsia, ahol a lábbelik több mint nyolcvanhét százalékát készítik el a szorgos, s nem ritkán gyermekkorú és alulfizetett dolgozók. A főhegedűs Kína, őt követi India, Vietnám és Indonézia. A fogyasztás tekintetében is az ázsiai-csendes-óceáni régió vezet a legnagyobb piaci részesedéssel - itt a termékek csaknem negyven percentje talál gazdára. Az ezüstérmes Észak-Amerika, míg a bronz Európáé, de erősen ott liheg a tarkójukban Afrika és Dél-Amerika is.
Visszakanyarodva a 24,6 milliárdos termelési tételhez, az a Föld teljes lakosságára vetítve konkrétan annyit jelent, hogy egy ember átlagosan 2,37 pár új cipőt szerez be évente. A regionális különbségek persze szembeszökőek: míg az anyagilag jobban eleresztett Észak-Amerikában egy szimpla fogyasztó esztendőről-esztendőre 4,8 pár új lábbelit vásárol, addig Afrikában e mutató mindössze 1,4.
Bár a mindennapi (alkalmi és divat-) cipők hasítják ki a piac legjelentősebb szeletét, talajvíz módjára jönnek föl a sport és az „athleisure” (sportos utcai) trend képviselői is. A piacvezetők olyan multinacionális márkák, mint a Nike - amely egymaga több mint 33-35 milliárd dolláros éves ékesítést produkál - és az Adidas. Érdekes adalék, hogy a munkahelyi öltözködési szabályok lazulásával párhuzamosan egyre számosabb laza, kényelmes utcai példányt adnak el - a merev bőrcipők kárára.
Hihető vagy sem, a nők amúgy hajszálnyival kevesebb új terméket vesznek, mint a férfiak. A jelenség pontos oka nem ismert, bár többféle tipp is kering a szakkörökben. Az egyik, hogy a hölgyek jobban vigyáznak arra, amit drága pénzért beszereztek, másrészt sokat adnak a minőségre, s ez a tartósságban csapódik le. A tömegtermékek egyébként a szegmens úgy kilencvenegy-két százalékát adják, a luxus pedig a fennmaradó szeletre esik. Az anyagfölhasználás terén a textil és a műanyagok vezetnek, a valódi bőr már csak negyven százalékot képvisel, s ez az arány is lassan, de biztosan apad.
A cipőipar - mint a ruhaszegmens többi ága - szintén elképesztő mennyiségű szemetet okád ki magából. E téren elég az egyre csapnivalóbb minőségre utalni. Míg régente egy pár cipő akár egy esztendőt is kitartott, mára e mutató a legjobb esetben sem több hat hónapnál, de sok esetben a négyet sem ugorja meg. Pedig a használat így sem „lép ki" a normál keretek közül...
