Kétszáz éve, 1826. július 4-én gyász árnyékolta be Amerikában a nemzeti ünnepet: a függetlenség kikiáltásának fél évszázados évfordulóján egyszerre halt meg az Egyesült Államok második és harmadik elnöke, John Adams és Thomas Jefferson.
További érdekesség, hogy 1872-ben ezen a napon született a harmincadik elnök, Calvin Coolidge, sőt, a sors szeszélye folytán 1831-ben ugyancsak július 4-én halt meg James Monroe, az ötödik elnök is.
Az 1735. október 30-án született Adams és az 1743. április 13-án született Jefferson életútja sokszor keresztezte egymást, előbb harcostársak voltak, ám később elkeseredett politikai ellenfelek lettek. Mindketten ügyvédek voltak, Adams a massachusettsi függetlenségi mozgalom vezetőjeként, Jefferson Virginia állam képviselőjeként lett tagja a philadelphiai kontinentális kongresszusnak, amely elfogadta a Jefferson által szövegezett Függetlenségi Nyilatkozatot, s Adams javasolta a fegyveres erők főparancsnokának George Washingtont.
Adams később Párizsban teljesített diplomáciai szolgálatot és 1783-ban ő írta alá a britek ellen vívott függetlenségi háborút lezáró párizsi békét. Jefferson Virginia állam kormányzója lett, majd Londonban és Párizsban szolgálta hazáját. George Washington, az első amerikai elnök Adamst választotta alelnökéül, aki lévén lobbanékony, hiú és ambiciózus, csak szenvedett az általa jelentéktelennek érzett poszton. 1796-ban aztán - a Federalista Párt vezetőjeként - az elnökválasztáson három elektori szavazattal legyőzte egykori barátját, attól kezdve ádáz ellenfelét, az antifederalista (a későbbi demokrata) párt támogatta Jeffersont, akit legerősebb vesztesként alelnöknek nyilvánítottak. (Mivel így az elnök halála esetén nem a többség akaratát képviselő jelölt került volna a Fehér Házba, 1804-ben módosították az alkotmánynak az elnök és alelnök megválasztásáról rendelkező részét.)
Adams elnöksége alatt jött létre a Haditengerészeti Minisztérium, és egy franciákkal kötött szerződéssel elhárított egy háborúval fenyegető válságot, megőrizte országa semlegességét. Ugyanakkor kormányzata válságról válságra tántorgott, az elnök népszerűsége pedig fokozatosan csökkent, 1800-ban a választáson már saját pártja is csak félszívvel támogatta és vereséget szenvedett. Sokáig ő volt az egyetlen elnök, akinek fiából is elnök lett, mígnem a múlt század végén George W. Bush lépett elnök apja, George Bush nyomdokaiba.
Adams volt az első elnök, aki Washingtonban dolgozott, igaz, a Fehér Ház az ő hivatali ideje alatt csak félig volt kész. George Washington mellett ő az egyetlen elnök, akit Philadelphiában iktattak be, és az első elnök, akit nem választottak újjá. Precedenst teremtett azzal is, hogy első elnökként nem ment el utóda, Jefferson beiktatási ünnepségére. Visszavonulása után is tevékeny maradt, háromszor fogott önéletrajza megírásába. Reggeli előtt mindennap egy pohár erős almabort ivott - nem tudni, e szokásának köszönhetően-e, mindenesetre 91 évet élt meg.
Az 1800-as elnökválasztást drámai küzdelemben Jefferson nyerte, aki a mai napig egyetlen alelnökként győzte le a hivatalban lévő elnököt, de ugyanannyi elektori voksot kapott, mint Aaron Burr. Az elnök személyéről ezután a Képviselőház döntött, méghozzá Jefferson javára. 1804-ben újraválasztották, sőt esélye lett volna egy harmadik időszakra is, de Washington példáját követve 1809-ben visszavonult. Az ő elnökségi ideje alatt szerezte meg az Egyesült Államok 11 250 akkori dollárért Louisianát Franciaországtól, gyakorlatilag megduplázva az ország területét.
A napóleoni háborúk okozta gazdasági nehézségek enyhítése érdekében Jefferson megszavaztatta az embargótörvényt, amely minden kivitelt megtiltott az Államok területéről, de megtiltotta a rabszolga-behozatalt is. Az ő újítása volt a kézfogás az addig szokásos meghajlás helyett, ő javasolta a dollár és a 100 centből álló váltópénz bevezetését is, ő az első elnök, akit Washingtonban iktattak be, ő az első özvegy elnök, és unokája személyében az ő idején született az első gyermek a Fehér Házban.
Rendkívül művelt volt, hat nyelven beszélt, de mivel nem volt jó szónok, a szóbeli vitákat kerülte, de tollát ragyogóan forgatta. Foglalkozott egyebek között régészettel, matematikával, növényeket nemesített, és ösztönzésére készült el az indián nyelvjárások első összegzése. Építészként az angol koloniál stílussal szemben a klasszicista-monumentális irányzat kezdeményezője volt, amely sokáig élt tovább az amerikai építészetben. Ő tervezte a virginiai parlament és az egyetem épületét, utóbbinak első elnöke is volt. 1769-től építette birtokát Monticellón, ahová később visszavonult, itt halt meg és itt is temették el. Sírjára az általa megfogalmazott feliratot vésték: "Itt nyugszik Thomas Jefferson, a Függetlenségi Nyilatkozat, Virginia vallásszabadságot biztosító alkotmányának szerzője, a virginiai egyetem atyja." Azt nem tartotta érdemesnek megemlíteni, hogy az Egyesült Államok elnöke is volt...
Az amerikai demokrácia atyja - bár ellenezte a rabszolgaságot - alacsonyabb rendűnek tartotta a fekete bőrűeket, óvott a "fajkeveredéstől". Birtokán ő is tartott rabszolgákat, akikkel emberségesen bánt, de még végrendeletében is csak néhányukat szabadította fel. Volt egy fekete rabszolga-szeretője is, aki gyermeket szült neki - a fekete Jefferson-leszármazottak esetében genetikai vizsgálat igazolta a harmadik elnök ősapaságát.
A két politikus útja utoljára 1826. július 4-én, a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének ötvenedik évfordulóján futott össze. Mindketten ugyanazon a napon haltak meg, Adams utolsó szavai a hagyomány szerint ezek voltak: "Jefferson túlél" - nem tudva arról, hogy nagy ellenfele, alelnöke és utóda az elnöki székben néhány órával korábban halt meg.
