Kétszázötven éve, 1776. július 4-én fogadta el a tizenhárom amerikai brit gyarmat képviselőiből összeült második Kontinentális Kongresszus a Függetlenségi Nyilatkozatot, ezzel létrejött az Amerikai Egyesült Államok.
Az első európaiak a 16. század elején léptek Észak-Amerika földjére, s a következő időszakban egyre nagyobb számban érkeztek oda. Ezzel párhuzamosan az őslakos indiánok élettere és száma gyorsan fogyatkozott, nemcsak a földfoglalások miatt, hanem azért is, mert a behurcolt járványok megtizedelték őket. A spanyolok Floridában és a Mexikótól északra eső területeken vetették meg lábukat, a Mississippitől nyugatra eső területek a 18. században az ő birtokukban maradtak.
Az angolok 1607-ben hozták létre első gyarmatukat, Virginiát, és 1620-ban a Mayflower hajóval megérkeztek az első puritánok, akik 1630-ban megalapították Bostont. A Nagy-tavaktól a Mississippi torkolatáig fekvő területet a franciák vették birtokukba, ők alapították New Orleanst 1718-ban. Franciaország és Nagy-Britannia az Észak-Amerika feletti egyeduralomért folytatott csaknem egy évszázados küzdelme brit győzelemmel zárult: az 1713-as utrechti békével megszerezték a ma Kanadához tartozó Új-Skóciát és Új-Fundlandot, majd a hétéves háborút lezáró, 1763-ban aláírt párizsi békével valamennyi francia területet, Kanadával együtt.
Az 1730-as évekre Amerikában tizenhárom brit gyarmat jött létre: Massachusetts, New Hampshire, Connecticut, Rhode Island, New York, Pennsylvania, New Jersey, Delaware, Maryland, Virginia, Észak-Karolina, Dél-Karolina és Georgia. A gyarmatokat a királyt képviselő kormányzók irányították, saját törvényeik, közigazgatásuk volt, de a londoni parlament által hozott törvények is vonatkoztak rájuk, és eleinte szorosabb kapcsolatot ápoltak az anyaországgal, mint egymással. A viszony Nagy-Britanniával azután kezdett romlani, hogy III. György a hétéves háborúban kiürült államkincstárt a gyarmatok rovására akarta feltölteni: új adókat, vámokat vezettek be, a nyersanyag-szállítónak és felvevőpiacnak tekintett gyarmatok éledező iparát és kereskedelmét törvényekkel igyekeztek korlátozni.
Az öntudatra ébredő gyarmatok lakói erre kijelentették: brit állampolgárként csak akkor adóztathatók, ha a törvény választott képviselőik közreműködésével készült - azaz "nincs adózás képviselet nélkül". Az egyre súlyosbodó viszály fordulópontját az úgynevezett bostoni teadélután jelentette: 1773. december 16-án mohikánnak öltözött telepesek a bostoni kikötőben lerohanták és a tengerbe dobálták a rendkívül magas adóval sújtott angol teaszállítmányt. Néhány hónappal később összeült az első Kontinentális Kongresszus, amelyen a kolóniák képviselői autonómiát és parlamenti képviseletet kértek, addig bojkottot hirdettek a brit árukra, megtagadták az adók és illetékek fizetését. A britek ezt lázadásnak minősítették, és csapatokat küldtek az "engedetlenség" letörésére.
A függetlenségi háború 1775. április 19-én kezdődött, és 1783-ban amerikai győzelemmel ért véget. 1775. május 10-én, néhány héttel azután, hogy az első fegyverek eldördültek, Philadelphiában összeült a második Kontinentális Kongresszus, s a lényegében kormányként működő testület képviselői a közvélemény nyomásának engedve úgy döntöttek, deklarálják a független államiságot.
A Függetlenségi Nyilatkozat megírására 1776 júniusában öt tagból álló bizottságot jelöltek ki, amelynek Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, Roger Sherman és Robert R. Livingston volt a tagja. Az első változatot június 11-28. között lényegében Jefferson írta meg, a szövegen Adams és Jefferson hajtott végre változtatásokat, végül a Kongresszus ülésein megvitatták, mintegy negyedével lerövidítették és végső formába öntötték.
A nyilatkozat bevezetőjében és preambulumában az elidegeníthetetlen egyéni szabadságjogokat és a forradalom jogát fogalmazták meg. Ezt követően felsorolták a gyarmatok sérelmeit, amelyekért III. Györgyöt tették felelőssé, és amelyek indokolták az elszakadást Nagy-Britanniától. Az utolsó rész deklarálta a függetlenséget: "Ünnepélyesen kinyilvánítjuk és kihirdetjük, hogy ezek az egyesült gyarmatok immár természetüknél és joguknál fogva szabad és független államok".
A kongresszusi vita 1776. július 1-jén kezdődött meg, és július 2-án tizenkét gyarmat egyhangúlag az elszakadás mellett voksolt - New York képviselői akkor kellő felhatalmazás híján tartózkodtak, és csak egy héttel később, annak birtokában csatlakoztak. A Függetlenségi Nyilatkozat július 4-én került a Kongresszus elé, amely egyhangúlag elfogadta azt, a kinyomtatott dokumentumot - jóllehet érvényességéhez ez nem volt szükséges - augusztus 2-án látta el kézjegyével a Kongresszus 56 képviselője. Július 4. azóta az Egyesült Államok nemzeti ünnepe, a Függetlenség Napja.
A Függetlenségi Nyilatkozatot a kézírásos példány alapján másnapra 200 példányban, nagyméretű lapként kinyomtatták, széles körben terjesztettek, felolvasták a népnek és a britekkel harcoló katonáknak. A képviselők által szignált, pergamenre írt Függetlenségi Nyilatkozatot 1952 óta a washingtoni országos levéltárban őrzik, az intézmény fő csarnokában van kiállítva. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát egy évtizeddel később, 1787-ben fogadták el.
Az America250 emlékév programsorozata hivatalosan 2025. július 4-én vette kezdetét, ennek részeként országszerte múzeumi kiállítások, oktatási projektek és kulturális események indultak. Az évforduló alkalmából az Egyesült Államok Pénzverdéje 1776-2026 kettős évszámú, új szimbólumokkal ellátott érméket bocsát kereskedelmi forgalomba, valamint számos különleges gyűjtői darab is készül. A megemlékezések csúcspontján, a július 3–5. közötti hétvégén mind az 50 államban nagyszabású közösségi rendezvényeket tartanak.
