Lemondott a Nemzeti Színház igazgatóhelyettesi pozíciójáról Eperjes Károly színművész, aki lelkiismeretileg nem tudott azonosulni a fővárosi teátrum által játszott néhány darabbal, szerinte a Vidnyánszky Attila pályázatában megjelölt értékek nem vagy nem jól jelentek meg a színpadon. A színművész vendégként tovább játszik a Nemzetiben, valamint több vidéki és fővárosi munka mellett a Kaposvári Egyetem új színészosztályának vezetőjeként dolgozik majd.
Vendégművészként a Nemzetiben marad Eperjes Károly (Fotó: MH)
„A Vidnyánszky Attilával való egyeztetés után kértem, hogy mentsen fel igazgatóhelyettesi tisztségemből. Határozatlan idejű szerződés kötött ide, de lelkiismeretileg nem tudok egyetérteni bizonyos produkciókkal. A pályázatunkban leírt értékek nem mindig és nem mindig jól jelentek meg a színházban – mondta Eperjes Károly a lemondását bejelentő sajtótájékoztatón. – Nem vesztünk össze, hiszen azon kevés színész közé tartozom, aki Beregszászon is játszott Vidnyánszky alatt, sőt az egyik legfontosabb produkciómnak, az Álszentek összeesküvésének is ő volt a rendezője. Éppen ezért vendégművészként itt maradok azokban az előadásokban, amelyek nem okoznak azonosulási problémát, amelyekért vállalni tudom a felelősséget. Így szerepelni fogok a Kincses Elemér által rendezett A helység kalapácsa című darabban, valamint a Vidnyánszky által rendezendő Körhintában is.”
Újságírói kérdésre Eperjes Károly elmondta, hogy az első kifogásolt darab a Mária volt, amelyet azután nem is játszottak, hogy elmondta meglátásait. A második a Szent Johanna halálát feldolgozó Johanna a máglyán volt. „Szent Johanna jellemfejlődését nem helyes feláldozni a napi politikára való kikacsintásban. Emellett a külső megjelenítések – gondolok itt elsősorban a paráznaság túlzott mértékű ábrázolására – olyan irányt vettek, amely miatt gyerekeket nem lehetett az előadásra beengedni.” Eperjes mélyen nem értett egyet a Silviu Purcurete rendezésében színpadra állított Ahogy tetszik megoldásával, amelyben férfiak nőket, nők pedig férfiakat alakítottak. „Igaz, hogy Shakespeare korában férfiak játszottak női szerepeket is, de ennek oka az volt, hogy nőket nem engedtek játszani. Onnantól kezdve, hogy a színművésznőink férfiruhába bújtak, mi már nem Shakespeare-t játszottunk. Az év közben nem akartam botrányt, fél évet kihúztam, de a jövő évad első produkciója még inkább meggyőzött arról, hogy így kell döntenem.”
Mint azt lapunk korábban megírta, a Gyulai Várszínházban előzetesen bemutatott Szentivánéji álom több helyen eltér a régi műtől, kiforgatva az eredeti történetet. Eperjes lapunk kérdésére elmondta: „Shakespeare-t védem, amire tekinthetünk egyfajta arisztokratizmusként, de a művészi szabadságnak van egy határa. Egyetértek azzal, hogy a Nemzetinek legyen egy népszínházjellege, de a nemzetközi színház trendjeihez nem kellene igazodnunk, ennek oltárán nem áldozhatjuk fel a nemzet színházát. Azzal is egyetértek, hogy modern kifejezésmóddal közelíthetünk a klasszikus művek vonatkozásban, de átlépni bizonyos határokat nem jelent szabadságot. Ezzel a hozzáállással mégis mennyiben vagyunk mások, mint a furcsa színházak?”
Eperjes felidézte Hegedűs Géza író, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanárának szavait ezzel kapcsolatban. „A haláltáborból érkezett művész olyan órát tartott nekünk, amelynek már első alkalmán letette azt a mércét, amelyhez igazodnia kell az egyetemes kultúrának. Azt mondta: Kérem, itt alkalmasint mindenki színész lesz, de művész, azaz hivatását teljesítő mester szakember csak az lehet, aki két könyvet elolvas, és tartalmukat mélyen a szívébe zárja. Az egyik a Biblia, a másik Arisztotelész Poétikája. A kettő harmóniája az egyetemes kultúra, amelyben egyesül az ész és a szív. József Attila költészetében is arra int, hogy az igazat mondjuk, ne csak a valódit. A valóság megmutatása mindig profán, az igazság ehhez képest szakrális. Mi annak idején szakrális színházat ígértünk a pályázatunkban.”
Eperjes Károly az igazgatóhelyettesi kinevezés visszaadása után is aktívan dolgozik. Veszprémben művészeti tanácsadóként és rendezőként vesz részt a színház munkájában, a jövő évadban ő rendezi a Chicago című musicalt. A nemzeti színházbeli vendégszereplései mellett Budapesten, az Operában fejezi be Bach János passióját. Ezek mellett a Kaposvári Egyetem felkérte egy osztály indítására is.
