Daniel Roher Oscar-díjas kanadai rendező és Charlie Tyrell, aki szintén kanadai rendező Mit hoz a jövő címmel arról forgattak filmet a legjelentősebb techguruk és szakértők megszólaltatásával, hogy valóban rettegnünk kell-e mesterséges intelligenciától, illetve attól, hogy tíz éven belül létrejöhet a szuperintelligencia, amelyről úgy gondolják, okosabb, ügyesebb lesz az embernél.
A helyenként megrázó, máshol inkább elgondolkodtató netflixes dokufilm keretét Daniel Roher családalapítása adja, aki kispapaként tudni akarja, milyen jövő vár születendő gyermekére.
Míg a techguruk, köztük Zuckerberg, Elon Musk, Jeff Bezos és mások kifejtik, mire számítsunk, bájos kézirajzokon, animációs képsorokon, és videójeleneteken megelevenedik a Roher család mackónadrágos üldögélésekben gazdag élete.
Daniel és Caroline 151 napos ismeretség után összeházasodnak, és már hamarosan mennek is ultrahangra, ahol kiderül: babájuk lesz. Közben Daniel, haját túrva, máskor kezét tördelve hallgatja a rettentő jövőképeket, máskor meg, ha azzal kecsegtetik, hogy az AI révén meggyógyulhat rákbeteg édesapja és a gyermekének csodás gyerekkora lesz, belelkesedik, de Caroline olyankor leoltja.
Az életrajzi bevezető után már kezdődik is az AI gyorstalpaló. Arthur C. Clarke egy recsegős archív felvételen arról beszél – nem túl sportszerűen – hogy az emberi evolúció lezárult. Azért nem szép ez tőle, mert mindenki tudja, hogy az ember jelenleg az agykapacitásának kb. a 10 százalékát használja, tehát azért jobb lenne, ha kapna még esélyt az emberi evolúció. Clarke abban az összefüggésben mondja ezt, hogy már a huszadik század második felében is voltak számítógépek, de ahogy az író is kifejti, butácskák, majd megjósolja, hogy meg fognak okosodni, és ők majd kitoldják az emberiség túlélési lehetőségeit.
Meg is okosodtak napjainkra, annyira, hogy már attól félünk, ha még tovább okosodnak, fölébünk kerekednek, vagy talán még embert is ölnek. Jeffrey Ladish, a Palisande research ügyvezetője szerint jelenleg a világon kb. 20 ezren dolgoznak a szuperintelligencia létrehozásán, és nem egész kétszázan azon, hogy miközben fejlődik, az AGI meg ne öljön minket.
A félelem nem alaptalan, Ladish több kísérletről is beszámol, amelyek során a szisztéma önállósította magát. Például megfenyegette a vezető mérnököt, hogy mindenkinek beszámol arról, hogy viszonya van, ha nem hajlandó letenni arról, hogy az MI-t másikra cserélje.
A filmből kiderül, hogy borzalmasabb dolgokat is elkövetett: iskolás gyermekeket beszélt rá öngyilkosságra. Amikor a hozzá forduló kisgyerek megosztotta vele az aggodalmát, hogy a szülei magukat hibáztatják majd a haláláért, közölte vele, hogy nem tartozik senkinek az élettel, és felajánlotta, hogy megírja a kisfiú búcsúlevelét.
Eliezer Yudhowskynak – aki a filmben is megszólal - ez a munkája, hogy az AGI-t ölésmentessé tegye, de szerinte nem gonosznak kell elgondolni a szuperintelligenciát, inkább olyan erőnek, amelyet nem érdekel az emberélet, sem az ember boldogsága, hanem más dolgok foglalkoztatják.
Yunal Noah Harari izraeli történész professzor, a 2014-ben megjelent Sapiens című világsikerű kötet szerzője azt tartja a legnagyobb veszélynek, hogy sokan tévedhetetlennek tartják az AI-t, ugyanúgy, ahogy valaha az isteneket, akikről később kiderült, hogy inkább szimbólumok voltak
Karen Hao AI-riporter szerint nagyon veszélyes, ha valamiféle isteni eredetű dolognak gondolják a mesterséges intelligenciát, mert ezzel a cégek könnyen visszaélnek, és így hárítják el a felelősségüket, ha a fejlesztésük valami kellemetlen dolgot produkál.
Ladish kifejti azt is, hogy milyen egyszerű az MI működésének az alapja. Megetették egy csomó adattal, és azt a feladatot kapta, hogy elemzést követően próbálja megtippelni egy szöveg következő szavát. Ezzel a módszerrel vált azzá a hol nagyszerű, máskor eléggé bicebóca segítőtárssá, aminek ma ismerjük. Miközben az angol szavak sorrendjével bíbelődött, mintegy melléktermékként nagyon jól megtanult angolul. Később – állítólag - a számtant tanulta meg jól, és már fizikai kérdéseket is ügyesen megoldott. (Kár, hogy a számok sorrendjével például nem nagyon boldogul.)
A ChatGPT 3.5-öt százmillióan kezdték használni, amikor megjelent, később a szakemberek rájöttek, hogy jobban old meg kémiai problémákat, mint az olyan rendszerek, amelyeket kutatásra fejlesztettek ki.
A borúlátóbb, józanabb szakértők mellett olyanok is vannak, akik az emberiség nagy boldogító pillanatának gondolják a szuperintelligencia születését, és lelkesen sorolják, mi minden jó származhat tőle. Sőt úgy gondolják, hogy a mesterséges intelligencia fog megmenteni minket kitől is? Saját magunktól? Mert megoldást talál az időjárási anomáliákra, a környezeti problémákra, az összes betegségre, a hosszú egészséges életre.
Egyelőre azonban a mesterséges intelligenciát fejlesztő hatalmas alapterületű hodályok csak úgy nyelik az energiát. A Hyperion 5 gigás terjeszkedésének energiaszükséglete 4 millió amerikai háztartásénak felel meg Hao szerint.
Ladish ugyanakkor nagy problémának látja, hogy nem az történik, hogy egyetlen AGI-t fejlesztenek ki az emberiség számára, hanem hármat, és ezek persze versengenek egymással.
Sőt tulajdonképpen minden olyan nemzetközi hatalom, amelyiknek akad egy kis eltapsolnivaló pénze, - kínaiak, arabok, koreaiak - saját mesterséges intelligenciát épít, és közben mindnyájan egyre felelőtlenebbül kockáztatnak, mivel, ahogy Putyin is megmondta a filmben, azé a jövő, aki megnyeri az AI-versenyt.
A rivalizálásban a hatalmas pénzeken kívül az is szerepet játszik, hogy a mesterséges intelligencia meglepően jó stratéga, háborúban jobb haditervet eszel ki, mint bármelyik felkészült tiszt.
Daniel Roher azokat a hol okos, máskor mosolyogtatóan civil kérdéseket teszi fel, amiket mi is megkérdeznénk ezektől a guruktól. Minden persze a bő száz percbe nem fér bele, de a fiatal rendező a rengeteg hosszabb-rövidebb beszélgetés végére mégis talál magának olyan példákat, szempontokat, érveket, amik alapján, ahogy az alcímben is szerepel, apokaloptimistának nevezheti magát, mire megszületik a kisbabája, sőt, közben az egyik interjúalanya is apuka lesz.
