Irán (újfent) megtámadott pár kereskedelmi hajót, mire válaszul az Egyesült Államok (ismét) lőtte a perzsa államot. Erre válaszul Bagdad az USA környékbeli támaszpontjait támadta meg. Mondhatnánk semmi extra, csak a szokásos - azonban mindez azt is jelzi, a béke csak szavakban létezik és a Hormuzi-szoros átjárhatósága sem annyira magától értetődő.
Azonnal reagált az olajpiac az iráni háború folytatására. A Brent-típusú hordó értéke pár óra alatt 5,15 százalékkal hízott, ami a gyakorlatban 3,82 dolláros emelkedést jelent - így ma több mint 74,2 dollárba kerül egy adag e termékből. A Hormuzi-szoros persze még nyitva van, de kérdés, meddig - ugyanis ennek a szűkületnek a helyzete alapjaiban határozza meg a világkereskedelem helyzetét.
A jelenlegi konfliktus úgy kezdődött - helyesebben olyformán folytatódott - hogy Irán szűk két napja megsorozott pár kereskedelmi hajót. Erre válaszul az Egyesült Államok szerda hajnalban megbombázta a perzsa állam pár katonai és haditengerészeti támaszpontját, továbbá kilőtt pár hadihajót - mire válaszul Teherán rakétákat és drónokat delegált az USA pár közel-keleti bázisára. A siíta vezetés egyben az ENSZ felé azt is jelezte, a Perzsa-öbölben bizonyos tengerrészeket a saját tulajdonának tekint, s minden, engedély nélkül odatévedő hajóval úgy fog eljárni, ahogy az neki tetszik.
E kijelentés eleve nem hangzik túl megnyugtatóan, és ha hozzátesszük, hogy mit művelt a Forradalmi Gárda tengeri ereje a nyílt vízen, akkor egyáltalán nem garantált a békés tovahajózás senki számára.
Ha visszatekintünk az időben akkor a béke és a háború hullámzását látjuk. Nem túl messzire menve április 8-án az USA és Irán megállapodást írt alá egy kéthetes előzetes tűzszünetről. Ugyanezen hónap 21-én Trump kijelentette, hogy nem akarja meghosszabbítani e fegyvernyugvást, s arról beszélt, „hamarosan újra bombázni fog”. Aznap utóbb mégis bejelentette, Pakisztán kérésére lemondták az akcióikat. Május 11-én az elnök közölte, még él a tűzszünet, de bármikor megszűnhet. A konfliktus lezárására esélyt adó előzetes megállapodást június 17-én írták alá, ugyanakkor Trump emlékeztetett, ha Teherán nem viselkedik jól, akkor visszatér és bombákat dob rájuk. Július 8-án aztán kijelentette, a tűzszünetnek vége van, de azért a tárgyalók mindkét oldalon folytathatják a munkát.
Ehhez képest jutottunk oda, hogy már e hónap 6-án szóltak a fegyverek.
Jelen pillanatban nem látható, hogy a konfliktus kiújulása után milyen irányt vesznek az események. Külön rejtélyes, hogy Izraelnek mik a tervei. A zsidó állam ugyanis közismerten utólag, vagy csak az utolsó előtti percekben avatja be a részletekbe szövetségeseit - még akkor is, ha azok olyan nagyok, mint az Egyesült Államok. Tel-Aviv továbbra sincs teljesen meggyőződve arról, hogy Irán elengedte atomprogramját, s ennek fényében bármikor célzott csapásokat hajthat végre. S ha ez megtörténik, borítékolható, hogy az összes szép terv dugába dől. Arról nem is beszélve, hogy a libanoni térség sem nyugodt, hiszen Teherán szövetségesei nem tették le a fegyvert.
Külön fejezetet érdemel a látszólag távoli Ukrajna, amelynek minden olyan rakéta hiányzik, amelyet az USA és közel-keleti elvbarátai eldurrogtatnak az iráni drónok és egyéb eszközök ellenében.
