London mindenáron kimaradna az Iráni háborúból

A munkáspárti kormányfő úgy fogalmazott: személyes támadások érték, amiért úgy döntött, hogy nem csatlakozik „az Irán elleni offenzívához”. Kijelentette: ugyanolyan erőteljesen tartja magát az általa vallott alapelvekhez, mint a 2003-as iraki háború előtti viták idején. Ezek az alapelvek azt diktálják, hogy a döntéseket nyugodtan, higgadt fejjel elvégzett helyzetértékelés alapján, a brit nemzeti érdekeknek megfelelően kell meghozni, és „ha katonáinkat veszélyeknek tesszük ki, legalább annyit megérdemelnek, hogy tudják: amit tesznek, az jogilag megalapozott, és van hozzá megfelelő, átgondolt terv” - mondta.

Starmer közölte: vannak olyanok, akik szerint Nagy-Britanniának „fejest kellett volna ugrania ebbe a háborúba”, miközben nem is alkottak teljes képet arról, hogy „mibe küldenék bele fegyveres erőinket, és arra sem volt tervük, hogy miként keveredünk ki ebből”. A brit kormányfő néhány napon belül másodszor kérdőjelezte meg az Irán ellen indított amerikai és izraeli hadműveletek törvényes mivoltát.

A háború kezdete utáni első héten, a londoni alsóház ülésén Starmer úgy fogalmazott: nem hajlandó háborúba vinni Nagy-Britanniát mindaddig, amíg nincs meggyőződve a háború jogi megalapozottságáról, és arról, hogy a hadműveletek mögött életképes, átgondolt tervek állnak. Nagy-Britannia az utóbbi napokban komoly konfliktusba keveredett az Egyesült Államokkal, amiért az iráni háború kezdeti szakaszában nem engedélyezte az amerikai légierőnek brit támaszpontok használatát, és bár ezt a tilalmat azóta visszavonta, a brit kormány továbbra sem hajlandó részt venni az iráni támadó hadműveletekben.

Donald Trump amerikai elnök emiatt többször is éles hangú nyilatkozatokban bírálta Starmert. A Fehér Házban újságíróknak nyilatkozva - a második világháborús brit miniszterelnökre utalva - Trump a minap úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi brit kormányfő „nem egy Winston Churchill”.