Srí Lanka azon dél-ázsiai országok közé tartozik, amelyeket idén különösen súlyosan érintettek az időjárási szélsőségek: egyes kulcsfontosságú mezőgazdasági körzetekben a csapadékmennyiség 85-100 százalékkal is elmarad a sokéves átlagtól. A kormány rendkívüli intézkedéseket hozott, hogy több tízezer embert ivóvízhez juttasson.
Több mint három évtized után először fordult elő, hogy A. M. Pathmasena Srí Lanka-i gazdálkodó kútja annyira kiszáradt, hogy alig biztosít elegendő vizet a családja és két tehene számára. A férfi az ország történetének egyik legsúlyosabb, az El Niño jelenség okozta aszályának esett áldozatul.
„Az aszály egyre súlyosbodik. A kútba szivárgó víz mennyisége már alig elegendő” – mondta a 48 éves Pathmasena, miközben az egyik legsúlyosabban érintett Ampara kerületben, Galwela Yaya nevű kis falujának kunyhójában ült. „Ásunk egy kis gödröt a kút alján, és megvárjuk, amíg lassan beszivárog a víz, hogy egyáltalán fürödni tudjunk.”
Az El Niño egy szokatlanul magas tengerfelszíni hőmérséklettel járó időjárási jelenség a Csendes-óceán középső és keleti egyenlítői térségében, amely Ázsia egyes részein aszályt, másutt pedig heves viharokat okoz. A meteorológusok szerint idén egy úgynevezett „szuper” El Niño kialakulása várható, amely a mérések kezdete óta a legerősebb is lehet.
Az emelkedő hőmérséklet miatt Srí Lanka északi, keleti és déli régióinak nagy részén máris hatalmas a szárazság. A kisebb víztározók, folyók és tavak – amelyek általában a termények öntözését és az ivóvizet biztosítják – sorra kiszáradnak. A Srí Lanka-i kormány szerint az idei lehet az elmúlt évtizedek legsúlyosabb aszálya; a több száz érintett víztározó vízszintje a kapacitásuk mintegy 10 százalékára csökkent. Kormányzati tisztviselők és a helyiek beszámolói szerint a főutak mentén fekvő, könnyen megközelíthető házakhoz három-öt naponta szállítanak ivóvizet, míg a távolabbi területeken élőknek akár 23 napot is várniuk kell a lajtoskocsikra.
Zuhanó jövedelmek a mezőgazdaságban
Az érintett kerületekben az emberek gyakran nagy kék műanyag hordókkal várják a vízellátást a kapuikban, míg mások a csőkutaknál gyűlnek össze fürödni, és vizet vételezni a mosogatáshoz, mosáshoz és a főzéshez.
„A vízellátást azzal egészítjük ki, hogy a saját kútunkból is megpróbáljuk összegyűjteni az utolsó cseppeket mosáshoz és fürdéshez, de sokszor még így is elfogy a vizünk” – mondta a 49 éves Konara Mudiyanselage Sumanawathie, aki a fővárostól, Colombótól mintegy 160 kilométerre fekvő Monaragala kerületben él – írja a Reuters.
A gazdák jövedelme a várakozásoknak megfelelően drasztikusan csökkent, ami megnehezíti a korábban felvett hiteleik visszafizetését, sőt, lassan már a napi étkezések biztosítását is. Pathmasena elmondta: az aszály előtt havi 20 ezer Srí Lanka-i rúpiát (körülbelül 60 dollárt) keresett tehénborsó termesztésével, de a válság miatt a termés teljesen odalett, így most kénytelen napi bérért, napszámosként dolgozni a túlélésért. A fia hetekkel ezelőtt kénytelen volt bezárni a csirkefarmját a hőség és a vízhiány miatt. Pathmasena az interjú estéjén arra kérte a feleségét, hogy mielőtt ők maguk leülnének vacsorázni, a megmaradt vizet bádogedényekben adják oda a teheneiknek.
