Hiába vártunk tavaly a bő szezonra - de idén még befuthat egy-egy csapadékosabb időjárás, s elhozhatja az ízletes gombák idejét. A sokféle ehető változatból most a pöfeteget „vesszük elő".
Hiányzik a csapadék a földekről - de valójában az erdők-mezők épp úgy szenvednek a vízhiánytól, mint a mezőgazdasági területek. Sok más mellett az is jelzi a szárazságot, hogy már tavaly is csak nyögvenyelősen zajlott le a gombaszezon - idén pedig még nem került a piacra komolyan vehető mennyiségű kalapos.
A „hátha jobb lesz" alapján azonban érdemes fölhívni egy olyan fajra a figyelmet, amely az egyetlenként nem keverhető össze semmivel és ráadásul még nagyon finom is. Ez pedig nem más, mint az óriáspöfeteg (Langermannia gigantea), amely amúgy a csiperkefélék (Agaricaceae) családjába tartozik - annak ellenére, hogy még véletlenül sem hasonlít hozzá. E gomba a tápanyagokban gazdag réteken, legelőkön, kertekben, erdőszéleken fordul elő leggyakrabban. S bár egész Európában megtalálható, de nem mindenhol gyakori. Mérete és súlya egyként tekintélyes: extrém esetben akár a fél métert és a három-öt kilogrammot is elérheti.
Amíg a pöfeteg kívül és belül egységesen fehér s nyomásra tömör, bátran fogyasztható. Bendője, azaz spóratermelő része idővel megbarnul és porszerűvé válik. Ha pedig megöregedett, kipukkad és világgá ereszti „gyermekeit". Ezt a változatot egyes tájakon lófinggombának is nevezik.
A pöfetegek bőre könnyen lehúzható. Különösebb tisztítást nem igényel s a felszeletelését követően bátran tehetjük egy kis tejbe, majd friss vajban párolva, rántva tápláló étket ad. Kevesen tudják, de ettől még áll, a porszerű spórát végső esetben vérzéscsillapításra is lehet használni. Nem feltétlenül gusztusos, de gyors, hatásos és veszélytelen eljárás, ha hirtelen nincs más az ember keze ügyében.
Az óriásnak persze akadnak kisebb változatai is, így például a bimbós pöfeteg, amely ugyancsak fogyasztható. Mindent összevetve azonban egy dolgot nem szabad feledni: szedhetünk bármennyi gombát, azt egy piacon mutassuk meg a szakértőnek.
