Krónika

Miért lehetetlen megcsiklandozni magunkat?

Az agy előre tudja, mi fog történni

Valószínűleg észrevette már, hogy míg egy kisgyereket nagyon könnyű csiklandozni, addig saját magunkat gyakorlatilag lehetetlen megnevettetni. A szakértők kétféle csiklandozást különböztetnek meg: a kniszmézist és a gargalézist.

Miért lehetetlen megcsiklandozni magunkat?
A csiklandozás mosolyt csal az arcokra
Fotó: AFP/Connect Images/Sara Monika

A kniszmézis egy könnyed érintés, például egy toll érintése, ami furcsa érzést kelt, de ritkán vált ki nevetést. Ez a mechanizmus segít a bőrön mászó rovarok észlelésében.

A gargalézis a hónalj, a bordák vagy a gyomor csiklandozásának klasszikus formája, és csak akkor okoz nevetést, ha egy ismerős, megbízható személy végzi.

Egy kényelmes társasági környezetben a hipotalamusz adrenalint szabadít fel, amely megvédi a szervezetet a hirtelen ingerektől, ahogy azt Dr. Neha Vyas, a Cleveland Klinika munkatársa is elmagyarázta. Charles Darwin már 1872-ben megfigyelte, hogy egy idegen által csiklandozott gyermek nagyobb valószínűséggel sikoltozik félelmében, mint nevet.

Lehetetlen addig csiklandozni magad, amíg nevetni nem kezdesz, mert az agy megjósolja a saját mozgásaid érzékszervi következményeit, a kisagy pedig olyan jeleket küld, amelyek arra utasítanak, hogy hagyd figyelmen kívül az ilyen érzéseket. Egy tanulmányban csiklandozó eszközt használtak: azonnali inger esetén az érzés gyenge volt, de 1-3 másodperces késleltetéssel fokozatosan erősödött - írja a Gismeteo.

Kapcsolódó írásaink