A vörös-tengeri válság és a regionális konfliktusok kiéleződése rávilágított egy aggasztó valóságra: a jemeni húszi mozgalom jóval több egy aszimmetrikus hadviselést folytató milíciánál. Az egykor zsákmányolt szovjet fegyverekre és a masszív iráni technológiai transzferre támaszkodó csoport ma már olyan csapásmérő képességekkel rendelkezik, amelyekkel képes megbénítani a nemzetközi kereskedelmi útvonalakat, és akár a kétezer kilométerre fekvő célpontokat is elérheti.
A húszik katonai felemelkedése 2014-ben vett drasztikus fordulatot, amikor elfoglalták Jemen fővárosát, Szanaát, és ezzel rátették a kezüket a reguláris hadsereg raktáraira. Az Alhurra hálózat elemzése szerint a bázisokon rengeteg szovjet korszakból származó hadianyagot – tankokat, páncélozott járműveket, légvédelmi rendszereket és Scud-rakétákat – zsákmányoltak. Bár ez megteremtette a fizikai alapot, a fegyverzet modernizálása és a precíziós képességek kiépítése nem valósulhatott volna meg a teheráni vezetés szakértelme nélkül. Az amerikai elemzők és az ENSZ szakértői jelentései egybehangzóan állítják: az arzenál gerincét jelenleg azok a drónok és rakéták alkotják, amelyeket vagy egyenesen Iránból csempésztek be, vagy iráni tervek, illetve kínai és orosz kereskedelmi hálózatokból beszerzett alkatrészek alapján, Jemenben szereltek össze.
Célkeresztben Izrael és a teherszállítmányok
A milícia fegyverzetének egyik legkomolyabb eleme a folyamatosan növekvő hatótávolság. A Breaking Defense katonai portál technikai elemzése rámutat, hogy a húszik által bemutatott „Tufan” nevű ballisztikus rakéta lényegében az iráni Ghadr-F típus egy változata. Ennek közel 2000 kilométeres hatótávolsága lehetővé teszi, hogy jemeni területről is elérjék Izrael déli részét. Emellett rendelkeznek olyan modern, repülőgépekre hajazó drónokkal is, mint a Yafa, amely képes akár 2600 kilométert is megtenni.
A tengeri tranzitforgalomra a legfőbb veszélyt az egykori szovjet légvédelmi rakétákból átalakított, hajó elleni ballisztikus rakéták (ASBM) jelentik. A drónok, bár kisebb pusztító erővel bírnak, az International Institute for Strategic Studies (IISS) elemzője, Wolf-Christian Paes szerint kiváló „politikai fegyverek”. Mivel a szállítmányozási cégek rendkívül kockázatkerülők, a húszik minimális anyagi ráfordítással tudják elrettenteni a gigantikus teherhajókat. Az is kiderült, hogy a csapásmérő célpontok kiválasztásához a csoport nyílt forráskódú tengerészeti adatbázisokat és a mesterséges intelligenciát is felhasználja.
Kifogyhatatlan raktárak vagy apadó készletek?
A legnehezebb szakmai feladat a húszi arzenál mélységének megítélése. Paes szerint „lehet, hogy egy rakétájuk van, de az is lehet, hogy száz. Szinte semmit sem tudunk az egyes rendszerek pontos számáról, amíg ki nem lövik őket.” Bár a fegyveres csoport a propagandájában hiperszonikus képességekkel is dicsekedett, az amerikai védelmi minisztérium hivatalosan szkeptikusan fogadta ezeket a kijelentéseket. Az Associated Press (AP) beszámolói szerint az amerikai légierő közel-keleti parancsnoksága többször is utalt arra, hogy a defenzív amerikai lelövések és az aktív ellencsapások miatt a húszik komplex fegyverkészletei idővel apadásnak indulhatnak. Ennek ellenére az események igazolják: a milícia továbbra is képes fenntartani a nyomást, vagyis az iráni utánpótlási vonalak és a rejtett összeszerelő üzemek egyelőre bírják a tempót.
Vörös-tenger helyzete
A jemeni húszik 2023 ősze óta tartó, folyamatos drón- és rakétatámadásai miatt a stratégiai fontosságú Bab el-Mandeb szoroson áthaladó napi olajforgalom a korábbi 9,3 millió hordóról kevesebb mint felére, 4,1 millió hordóra zuhant, miközben az átlagos napi hajótranzit 75-ről alig 31-re esett vissza. Mivel a világ legnagyobb szállítmányozói tartósan a Jóreménység foka felé kénytelenek terelni a flottáikat, a 10–14 nappal meghosszabbodó utak, a megtöbbszöröződő fuvardíjak és az ellátási láncokban fellépő elakadások sosem látott inflációs nyomást szabadítottak a piacokra, dollármilliárdos bevételkiesést okozva egyúttal a Szuezi-csatornának.
