Oroszország 2023 óta titkos katonai program keretében segítheti Iránt fejlett, szuperszonikus robotrepülőgépek fejlesztésébe.
A program a jelek szerint még 2026-ban is folytatódott, miközben a két ország katonai együttműködése egyre szorosabbá vált – derül ki a Financial Times vizsgálatából, amelyet orosz dokumentumokra, utazási nyilvántartásokra és katonai szabadalmak elemzésére alapoznak.
A C430L kódnevű projekt középpontjában egy úgynevezett torlósugár-hajtómű, vagyis ramjet áll. Ez olyan levegőbelélegző hajtómű, amely megfelelő körülmények között lehetővé teszi, hogy egy robotrepülőgép tartósan a hangsebesség többszörösével haladjon. Irán számára ennek a technológiának az elsajátítása komoly előrelépést jelentene, mivel az ország ugyan jelentős ballisztikusrakéta-programmal rendelkezik, a nagy sebességű, levegőbelélegző robotrepülőgépek fejlesztése azonban hosszú ideje technológiai kihívást jelent számára
A programban a Financial Times szerint olyan orosz szakemberek is részt vettek, akik jelentős tapasztalattal rendelkeznek nagy sebességű rakétarendszerek és ramjet-hajtóművek fejlesztésében. Az orosz Roszoboronoexport és az NPO Masinostrojenyija koordinálhatta az együttműködést. Orosz mérnökök több alkalommal is Iránba utaztak, majd 2023 novemberében szerződést köthettek az iráni védelmi minisztériummal.
A segítség nem pusztán tervekre vagy műszaki dokumentációra korlátozódhatott. A beszámolók szerint az orosz szakemberek az iráni tesztek eredményeit is elemezték, és olyan problémák megoldásában nyújtottak segítséget, mint az üzemanyagrendszer működése, az égés stabilitása, a levegőbeömlő kialakítása vagy a hajtómű fúvókája. 2025 áprilisában az orosz fél állítólag mintegy két tucat szakember Iránba küldését is javasolta további műszaki konzultációkra.
Irán időközben maga is jelentős eredményeket érhetett el. A rendelkezésre álló információk szerint az ország már megépítette a szóban forgó ramjet-rendszert, és repülési teszteket is végzett. Egyelőre azonban nincs bizonyíték arra, hogy a kifejezetten orosz segítséggel fejlesztett szuperszonikus robotrepülőgépet hadrendbe állították vagy harcban bevetették volna.
A technológia azért lehet különösen fontos Teherán számára, mert a nagy sebesség és az alacsony repülési magasság kombinációja megnehezítheti a légvédelmi rendszerek dolgát. Egy ilyen fegyver rövid idő alatt nagy távolságot tehet meg, miközben az alacsony magasság csökkentheti az észlelésre és a reagálásra rendelkezésre álló időt. Ez különösen a Perzsa-öböl térségében lehet jelentős, ahol az Egyesült Államok és szövetségesei jelentős haditengerészeti erőkkel vannak jelen. Szakértők szerint a fejlesztés hosszabb távon az amerikai hadihajók, köztük nagy értékű haditengerészeti célpontok elleni iráni képességeket is növelheti.
A projekt különösen figyelemre méltó az orosz–iráni katonai együttműködés szélesebb összefüggésében. Teherán az elmúlt években drónokat, köztük a Shahed-családba tartozó eszközöket biztosított Oroszországnak, amelyekből Oroszország saját gyártási kapacitást is kiépített. Cserébe Moszkva több területen támogathatta az iráni katonai technológiák fejlődését.
A jelek szerint az együttműködés 2026-ban sem szakadt meg. Egy júniusi orosz dokumentum a Financial Times szerint egy következő fejlesztési szakaszról és további műszaki jelentésekről folytatott egyeztetésekre utal, bár nem egyértelmű, hogy ez az új szakasz ténylegesen megkezdődött-e. Ha azonban a program tovább fejlődik, Irán egy olyan rakétatechnológiához juthat közelebb, amely jelentősen bővítheti az ország támadó képességeit a Közel-Keleten.
