Órákig tartó késéssel landolnak a forró szaúdi fővárosban a repülők, miután újabb biztonsági intézkedések miatt lezárták a légteret, a ki- és bejövő járatokat pedig feltartóztatták. A tikkasztó és poros városi utcákat díszes zöld fény fürdette a nemzeti ünnep alkalmából, miközben több száz elektronikus hirdetőtáblán lengett virtuálisan a szaúdi zászló a rajta lévő karddal és felirattal. A felszín alatt azonban egyre nő a feszültség: Rijád a húszik támadásai és Washington vonakodása miatt soha nem látott kiszolgáltatottsággal néz szembe.
Néhány nappal korábban sűrű fekete füstfelhő gomolygott a nemzetközi repülőtér közelében lévő üzemanyagtartályok felett. Évek óta ez volt az első alkalom, hogy az Irán által támogatott jemeni húszi lázadók közvetlenül Rijádot vették célba. A támadás jelentős eszkalációt jelent egy olyan elkeseredett regionális konfliktusban, amely immár közvetlen hatással van az Egyesült Államokra is.
„Az amerikaiak számára ez rendkívül komoly dolog” – nyilatkozta a CNN-nek egy volt Öböl menti tisztviselő. „A szaúdi olaj most két fojtópont között szorult meg az iráni és jemeni konfliktusok tüzében, aminek komoly hullámhatása lesz a jövőbeli árakra.” Szaúd-Arábia a világ legnagyobb nyersolaj-exportőre: naponta több millió hordó olajat juttat a globális piacra, így páratlan befolyást gyakorol az árakra, és végső soron arra is, hogy az amerikai lakosság mennyit fizet a benzinkutakon.
Veszélyben az olaj útvonalai
Az Egyesült Államok és Izrael által február 28-án Irán ellen indított háború már önmagában a Hormuzi-szoros részleges lezárásához vezetett, gyakorlatilag elvágva a Szaúd-Arábia és más Öböl menti arab államok legfontosabb exportútvonalát.
Most, hogy a húszik és más, Iránhoz köthető proxy-erők fokozták a támadásaikat, Szaúd-Arábia alapvető tartalék útvonalai is veszélybe kerültek. Ennek potenciálisan katasztrofális következményei lehetnek a globális olajellátásra, különösen az amerikai fogyasztókra nézve, akik már így is történelmi magasságokban lévő üzemanyagárakkal küzdenek.
„Nem hiszem, hogy Amerika teljes mértékben felméri a romló biztonsági helyzet hatását és várható hosszú távú következményeit” – mondta Neil Quilliam, a londoni Chatham House kutatóintézet energiapolitikai és geopolitikai szakértője a CNN-nek. „Ez már nem feltétlenül az aktuális olajárakról szól. Ami például a Hormuzi-szorosban történt, az egy strukturális válság. Nincs visszatérés a február 28. előtti állapotokhoz.”
Az elmúlt hetekben Irán által támogatott iraki milíciák támadásokat intéztek a kulcsfontosságú szaúdi kelet-nyugati kőolajvezeték ellen, amivel több millió hordónyi exportot lehetetlenítettek el a Vörös-tenger partján fekvő Janbu kikötőjéből. Eközben a húszik egy sor villámgyors katonai előrenyomulást hajtottak végre: az elmúlt hetekben gyakorlatilag az ellenőrzésük alá vonták a létfontosságú Báb el-Mandeb-szorost a Vörös-tenger torkolatánál (ahová a szaúdi olajexport nagy részét az iráni háború óta terelték), és blokádot hirdettek a szaúdi hajózás ellen.
A hiábavaló szaúdi kérés és Trump óvatossága
A váratlan kudarcok miatt riadót fújó szaúdi koronaherceg, Mohamed bin Szalmán – aki tavaly védelmi paktumot kötött Washingtonnal – személyesen kért amerikai katonai beavatkozást, ám kérését elutasították. Bár Marco Rubio amerikai külügyminiszter nemrégiben jelezte, hogy a döntést felülvizsgálhatják, Donald Trump elnök világossá tette: a „vörös vonala” a húszik elleni közvetlen csapásoknál húzódik, ráadásul állítása szerint az Egyesült Államok már tárgyalásokat folytat velük.
„A húszik hívtak minket, ők nem akarnak velünk harcolni” – mondta Trump a hónap elején újságíróknak. „Csak egy olyan ország van, amellyel nem igazán elégedettek” – tette hozzá az elnök, Szaúd-Arábiára utalva, majd megjegyezte: „Ezt majd tisztázzuk.”
„A torkunkat fogják”
Eközben a királyságban egyre fokozódik a szorongás és a frusztráció, amely az éves nemzeti ünnepekre is rányomta a bélyegét. A húszi támadások megújulásának veszélye miatt országszerte hirtelen lemondták a széles körben beharangozott drón- és tűzijáték-bemutatókat; a szervezők szűkszavúan csupán annyit közöltek, hogy az eseményeket „további értesítésig” elhalasztják.
Egy rijádi ünnepi vacsorán, ahol a családok hazafias dalok kíséretében étkeztek, már tapintható volt a sötétülő közhangulat. „Természetesen nem lehet mindig mindent megtenni, amit két ország kér egymástól” – nyilatkozta a CNN-nek egy éttermi vendég, aki csak Khaledként mutatkozott be. „De most a torkunkat fogják. Trumpnak le kellene csapnia a húszikra, mert ők bűnözők, akik meg akarják bénítani a globális kereskedelmet.”
Donald Trumpnak ugyanakkor jó oka lehet a visszafogottságra: minden áron el akarja kerülni egy fájdalmas második front megnyitását, mindössze hét hónappal azután, hogy elindította a folyamatban lévő, sok kárt okozó konfliktust Iránnal. Emellett komoly aggályok merülnek fel az amerikai légicsapások hatékonyságával kapcsolatban is. (Tavaly egy költséges, ötven napos amerikai bombázóhadjárat csupán egy törékeny fegyverszünetet eredményezett, és nem tudta érdemben megtörni a húszik ellenállását.)
Az amerikai hitelesség és az olajár kockázata
A beavatkozástól való vonakodás azonban hatalmas kockázatokat rejt: tovább rombolhatja az Egyesült Államok megbízható biztonsági partnerként betöltött szerepét a régióban. Ezt a hitelességet már amúgy is kikezdte az iráni háború, amely veszélyesen sebezhetővé tette Washington öböl menti szövetségeseit. „Hatalmas hibát követtünk el, hogy nem támogattuk teljes katonai erővel Szaúd-Arábiát a húszik ellen” – értékelte a helyzetet a korábbi Öböl menti tisztviselő. „Ez egy nemzetközi probléma, és az amerikai válasz hiánya az amerikai politika egyértelmű kudarca.”
A szaúdi olajexport további korlátozása ráadásul súlyos gazdasági következményekkel járna. Bár az Egyesült Államok a világ legnagyobb olajtermelője, nem függetlenítheti magát a közel-keleti zavargásoktól. Ellentétben Trump azon állításával, hogy Washington korlátozott függősége megvédi az országot, a nyersolaj ára a globális piacon dől el. Ha a közel-keleti készletek veszélybe kerülnek, az árak világszerte az egekbe szöknek, amit az amerikai autósok is azonnal megéreznek.
A szaúdi export bármilyen fennakadása magasabb árakat jelent mindenki számára – és ez pontosan az a fajta gazdasági és politikai nyomáspont, amelyet Donald Trump a novemberi félidős választások közeledtével kétségbeesetten el akar kerülni.
Bár Jemen és a húszik sok amerikai számára csupán egy távoli, érdektelen problémának tűnhet – különösen az inflációval és a külföldi beavatkozásokkal kapcsolatos kimerültség közepette –, a perzselően forró Rijádból nézve, a zöld zászlók és hazafias transzparensek árnyékában nagyon is egyértelmű: Szaúd-Arábia problémája végső soron Amerika problémája is – írja a CNN.
