A fegyverek az elmúlt hetekben nagyrészt elhallgattak, a háború azonban korántsem ért véget. A csütörtöki teheráni látogatással Katar ismét megpróbálja visszaterelni Iránt és az Egyesült Államokat a diplomácia útjára, miközben Washington éppen az ellenkező irányból közelít: gazdasági nyomással akar engedményeket kicsikarni Teherántól.
Mohammed bin Abdulrahman bin Jassim al-Thani katari miniszterelnök és külügyminiszter augusztus 27-én Teheránban tárgyalt Abbász Arakcsi iráni külügyminiszterrel. A katari külügyminisztérium hivatalos közlése szerint a találkozó középpontjában a térség legfrissebb fejleményei, a feszültség csökkentése és a párbeszéd feltételeinek megteremtése állt.
A háttérben azonban van egy sokkal konkrétabb terv is. Katar két nappal korábban már egyeztetett Iránnal és Ománnal egy ideiglenes közös hajózási folyosó létrehozásáról a Hormuzi-szorosban, valamint a vízi út közös aknamentesítéséről. Doha nyíltan támogatja ezt a lépcsőzetes megoldást, mert abban lát esélyt arra, hogy a hajózás biztonsága helyreálljon, és később egy szélesebb békemegállapodás is megszülethessen.
A Hormuzi-szoros ma a konfliktus egyik legfontosabb ütőkártyája. A háború előtt naponta mintegy húszmillió hordó kőolaj haladt át rajta, a legfrissebb hajókövetési adatok szerint azonban hétfőn már csak körülbelül ötmillió hordó jutott át a szoroson. Ez megmutatja, mekkora gazdasági súlya van annak, ha a vízi út forgalma akadozik.
A veszély kézzelfogható. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet augusztus 21-ig 68 megerősített tengeri incidensről és 19 tengerész haláláról számolt be a Hormuzi-szoros és a tágabb közel-keleti térség konfliktusához kapcsolódóan. A későbbi összesítések ezt már hetven körüli incidensre tették.
Miközben Katar diplomáciai kijáratot keres, Washington látványosan fokozza a gazdasági nyomást. A Trump-adminisztráció augusztus 24-én indította el az Operation Economic Outcast nevű programot, amelynek célja Irán nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatainak további elszigetelése. Az új amerikai intézkedések a digitális eszközöktől és technológiától kezdve az aranykereskedelmen, a légi közlekedésen és a hajózáson át több kulcsszektort érintenek.
A Fehér Ház retorikája sem hagy sok kétséget a stratégia irányáról. Karoline Leavitt sajtótitkár csütörtökön közölte: jelenleg nincsenek amerikai–iráni tárgyalások, Donald Trump pedig továbbra is minden lehetőséget nyitva tart. Washington szerint addig marad fenn a gazdasági nyomás, amíg Teherán nem ül „érdemi módon” tárgyalóasztalhoz.
Irán ezzel szemben azt állítja, hogy nem ő hagyta el a diplomáciai folyamatot. Teheránban az amerikai intézkedéseket egyre keményebb hangon értékelik, miközben az iráni vezetés számára a Hormuzi-szoros ellenőrzése továbbra is fontos alkupozíciót jelent.
A konfliktus egyik paradoxona éppen itt rejlik. Minél tovább marad bizonytalan a hajózás, annál nagyobb nyomás nehezedik a világ olajpiacára – ugyanakkor annál gyorsabban keresnek a térség országai alternatív exportútvonalakat. A Perzsa-öböl államai már most is dolgoznak azon, hogy hosszabb távon csökkentsék függőségüket Hormuztól.
Katar helyzete ezért különleges. Az Egyesült Államok szoros szövetségese, közben működő kapcsolatot tart fenn Iránnal is, és korábban többször bizonyította, hogy képes olyan feleket egy asztalhoz ültetni, amelyek nyilvánosan alig hajlandók szóba állni egymással.
Most is ez lehet Doha legnagyobb értéke.
A jelenlegi helyzetben ugyanis még nincs kész béketerv, és nincs bejelentett közvetlen amerikai–iráni tárgyalás sem. Van viszont egy szűk tengeri folyosóról szóló kompromisszumos elképzelés, amely elég kicsi ahhoz, hogy egyik félnek se kelljen teljes vereségként megélnie – és elég fontos ahhoz, hogy elindítson valamit.
A Hormuzi-szoros mindössze néhány tucat kilométer széles a legszűkebb pontján. Most könnyen lehet, hogy ezen a keskeny vízi úton keresztül vezet az egyetlen járható diplomáciai kijárat is.
Források: Reuters
