Közel-Kelet
Kína lehet az igazi célpont?
Elemzők szerint a közel-keleti konfliktus globális erőviszonyokat is befolyásolhat

Hszi Csin-ping ezen a héten nyilvánosan felszólított a Hormuzi-szoros újranyitására, valamint azonnali tűzszünetet sürgetett a térségben. Ez a megszólalás a kínai vezetés eddigi egyik legnyíltabb beavatkozásának számít a konfliktus kapcsán, és azt jelzi, hogy Peking szorosan figyelemmel kíséri az események alakulását.
Zineb Riboua, a Hudson Intézet kutatója, aki a közel-keleti és észak-afrikai kínai befolyás szakértője, úgy nyilatkozott, hogy az „Epic Fury” nevű amerikai hadművelet Irán ellen tágabb geopolitikai következményekkel járhat. Szerinte a konfliktus Kína stratégiai pozícióját is gyengítheti, mivel Irán hosszú ideje fontos partnere Pekingnek - írja az Iranintl.
Riboua szerint Kína helyzetét az is befolyásolja, hogy az Egyesült Államok képes lehet megváltoztatni a korábbi erőviszonyokat a térségben, amely eddig részben Kína számára kedvezett.
Kína korábban visszafogottan nyilatkozott a Hormuzi-válságról, annak ellenére, hogy erősen függ a Perzsa-öböl térségéből érkező energiaellátástól. A kutató szerint Hszi mostani megszólalásai arra utalhatnak, hogy Peking egyre nagyobb aggodalommal figyeli a helyzetet, és korlátozott a befolyása Irán felett.
Irán különösen fontos Kína számára az olajimport miatt: a kínai olajimport jelentős része a globális energiapiac egyik kulcsfontosságú szállítási útvonalán, a Hormuzi-szoroson keresztül érkezik, amely a világ olajforgalmának mintegy ötödét bonyolítja. A jelentések szerint Kína az iráni olaj egyik legnagyobb vásárlója, gyakran kedvezményes áron.
A szakértő szerint Irán egyben a szankciók megkerülésének „tesztterülete” is volt Kína számára, ahol különféle közvetett kereskedelmi és pénzügyi megoldásokat próbáltak ki.
Riboua azt is kiemelte, hogy ha Irán a Hormuzi-szoros lezárásával próbál nyomást gyakorolni az Egyesült Államokra, az valójában Kína érdekeit is sértheti, mivel Peking erősen függ az ott áthaladó energiaszállításoktól.
Elemzése szerint a jelenlegi helyzet tágabb geopolitikai verseny része, amelyben a Közel-Kelet stabilitása nemcsak regionális, hanem globális hatalmi egyensúlyi kérdés is, beleértve az Egyesült Államok és Kína közötti versengést is.
