A háborúval vonja el a világ figyelmét Irán?

Majdnem három hónap telt el azóta, hogy Peyvand Naimit, 30 éves férfit letartóztatták a januári, Irán-szerte zajló tömegtüntetésekkel kapcsolatban, amelyeket a hatóságok brutálisan leverték. Azóta több mint egy hónapja magánzárkában tartják, kényszerített vallomást tett a tévében, és többszörös pszichológiai és fizikai kínzásnak, színlelt akasztásoknak, veréseknek, éheztetésnek vetették alá.

Vádolják, hogy részt vett a biztonsági erők halálában a tüntetések alatt, és ünnepelte Ali Khamenei, Irán volt legfelsőbb vezetőjének halálát. A családja szerint azonban semmi rosszat nem tett, hivatalos vádat nem emeltek ellene, és megtiltották neki az ügyvédhez való hozzáférést. Rokonai attól tartanak, hogy kivégzés fenyegeti.

„Az egész testem remegett, amikor hallottam, milyen kínzásoknak vetették alá” – mondta Zahra Hosseini, Naimi közeli hozzátartozója. „Hihetetlen, nagyon aggódom érte.”

Naimi sorsa bizonytalan, miközben Iránban nő a kivégzések száma, amit az amerikai-izraeli háború Irán ellen is beárnyékol. Az Iran Human Rights szerint 2026-ban eddig legalább 145 kivégzést erősítettek meg, és további 400-ról számoltak be, de az adatok nem ellenőrzöttek - írta meg a The Guardian.

Március elején három férfit nyilvánosan felakasztottak a januári tüntetések miatt. A 19 éves birkózósztárt, Saleh Mohammadit, Mehdi Ghasemit és Saeed Davoudit moharebeh (Isten elleni háború) vádjával ítélték el. Egy nappal korábban Kourosh Keyvanit, svéd-iráni kettős állampolgárt Izraelnek kémkedés vádjával végezték ki.

Az internet leállása miatt pontos számot nem lehet tudni. Sok halálos ítéletet vagy vádat nem jelentettek hivatalosan, csak a foglyoknak és családjuknak közölték. A januári tüntetések után több tízezer letartóztatott családját arra figyelmeztették, hogy ne vegyék fel a kapcsolatot senkivel. Az Amnesty International szerint több tucat tüntetőre halálbüntetés vár.

„Aggódunk, hogy a kivégzéseket és az emberi jogi jogsértéseket elhomályosítja a háború” – mondta Mahmood Amiry-Moghaddam, az Iráni Emberi Jogok igazgatója. „Most mindenki az olajárakra figyel, ezért ezeknek a kivégzéseknek a politikai ára alacsony.”

Shervin Bagherian Dzsabali, 18 éves fiatal esetében az állami televízióban közölték, hogy halálra ítélték a januári tüntetésekhez kapcsolódóan. Többször színlelt kivégzésnek vetették alá, hogy beismerő vallomást tegyen a Basij milícia négy tagjának megöléséről.

Hétfőn két politikai foglyot – Mohammad Taghavit (59) és Akbar Daneshvarkar (60) – végeztek ki baghi (fegyveres lázadás) vádjával, miután súlyosan igazságtalan tárgyalást követően ítélték el. Szintén ezen a héten végezték ki Babak Alipourt (34) és Pouya Ghobadit (33), az Iráni Népi Mudzsahedin tagsága miatt.

Emberi jogi csoportok szerint az állami média a kivégzéseket figyelmeztetésként használja, hogy elnyomja az ellenvéleményt.

„A 2022-es Nő, Élet, Szabadság felkelés óta a halálbüntetést fegyverként használják a hatóságok” – mondja Mansoureh Mills, az Amnesty International iráni kutatója.

Március 23-án az igazságszolgáltatás egyik vezetője állítólag bejelentette, hogy a januári tüntetésekhez kapcsolódó ügyeket felülvizsgálták, és néhány esetben végrehajtják az ítéleteket. Az ENSZ emberi jogi jelentéstevője szerint 2025-ben legalább 1639 kivégzés történt, szemben a 2024-es 975-tel. Civil szervezetek szerint valójában több mint 2000 kivégzés történt, mivel csak az esetek 7%-át jelentették hivatalosan.

Észak-Iránban, a Türkmenisztán határához közel, Danial Niazi 18 éves kurd fiút 10 nap múlva állították volna bíróság elé, de az internet leállása miatt nem világos, hogy ez megtörtént-e. Niazi édesanyja elmondta, hogy fiát megverték, arca feldagadt, és más rabokra támaszkodva tudta csak elérni a látogatófülkét.

Az Egyesült Államokkal és Izraellel vívott háború idején jelentések érkeztek túlzsúfoltságról, élelem- és vízhiányról, eltűnt emberekről és kínzásról. Az Amnesty International szerint március 3-án Mahábádban könnygázt vetettek be a foglyok ellen, az Evin börtönből pedig sok aktivistát ismeretlen helyekre szállítottak, a családok pedig nem kaptak információt.

Hosseini szerint: „Csak az tehetett volna különbséget, ha a hangja hallatszik, és mindenki tudja, mi történik. Aki a sötétben bűncselekményt követ el, az kényelmesen érzi magát, de amint reflektorfénybe kerül, megijed.”