A tárkony (Artemisia dracunculus) az őszirózsafélék családjába tartozó évelő, erősen aromás növény, amelynek leveleit elsősorban fűszerként használjuk. Jellegzetes, kissé édeskés, ánizsra emlékeztető íze miatt levesekhez, ragukhoz, mártásokhoz, húsokhoz, halakhoz, salátákhoz és savanyúságokhoz is jól illik.
Magyarországon talán a tárkonyos raguleves az egyik legismertebb felhasználási módja. Két fontos változatával lehet találkozni: a francia tárkony intenzívebb, kifinomultabb aromájú, míg az orosz tárkony általában kevésbé illatos és kissé kesernyésebb.
A tárkony eredetét Közép-Ázsia és Szibéria térségéhez kötik, ahonnan fokozatosan jutott el Európába és más területekre. Az Artemisia nemzetség különböző növényeit már az ókorban is alkalmazták gyógyászati célokra, magának a tárkonynak pedig hosszú hagyománya van a népi gyógyászatban. Történeti források szerint többek között emésztési panaszokra, étvágytalanságra és fájdalmak enyhítésére használták. A növény angol neve, a „tarragon”, illetve latin fajnevének „dracunculus” része a sárkánnyal kapcsolatos régi elnevezésekhez kötődik; egykor még kígyó- és más állatharapások elleni szerként is alkalmazták, bár erre nincs megfelelő modern tudományos bizonyíték.
A tárkony hagyományos felhasználásának egyik legfontosabb területe az emésztés. A népi gyógyászatban étvágyjavítóként, az emésztés elősegítésére, valamint puffadás és különféle gyomor-bélrendszeri kellemetlenségek ellen alkalmazták. A tárkony illóolajokat és számos növényi hatóanyagot, köztük polifenolos vegyületeket tartalmaz. Laboratóriumi vizsgálatok alapján egyes összetevőinek antioxidáns és antimikrobiális tulajdonságai lehetnek, ezekből azonban nem következik automatikusan, hogy normál étkezési mennyiségben betegségeket képes megelőzni vagy kezelni.
A tárkony egyik érdekes kutatási területe a vércukor-anyagcsere. Az orosz tárkony bizonyos kivonatait vizsgálták abból a szempontból, hogy befolyásolhatják-e az inzulinérzékenységet és a vércukorszint szabályozását. Kisebb humán vizsgálatokban találtak biztató eredményeket, de a bizonyítékok egyelőre nem elegendők ahhoz, hogy a tárkonyt cukorbetegség kezelésére lehessen ajánlani. Különösen fontos megkülönböztetni a kutatásokban alkalmazott standardizált kivonatokat attól a néhány levél tárkonytól, amelyet egy levesbe vagy mártásba teszünk.
A növényből hagyományosan teát is készítenek. Ehhez általában körülbelül egy teáskanálnyi szárított tárkonyt öntenek le egy csésze forró vízzel, majd nagyjából 5–10 percig hagyják ázni. Ilyen tea alkalmanként fogyasztható, például étkezés után. Fontos azonban, hogy erre nincs olyan hivatalosan meghatározott terápiás adag, amelyről bizonyított lenne, hogy valamely betegséget kezel. A tárkonyt ezért elsősorban élelmiszerként és fűszerként érdemes használni, nem gyógyszerként.
A mindennapi étrendben nincs szükség nagy mennyiségre. Friss tárkonyból néhány levél vagy nagyjából egy-két teáskanálnyi aprított növény már jelentős ízt adhat egy ételnek, szárított tárkonyból pedig általában még kevesebb is elegendő. Nincs meghatározott napi mennyiség, amelyet az egészség érdekében feltétlenül el kellene fogyasztani. A rendszeres, étkezési mennyiségű használat általában sokkal ésszerűbb, mint nagy adagok vagy koncentrált kivonatok fogyasztása.
A tárkony illóolajával már egészen más a helyzet. Az illóolaj többek között esztragolt tartalmaz, amely nagy dózisokban állatkísérletekben genotoxikus és rákkeltő hatást mutatott. Az Európai Gyógyszerügynökség ezért az esztragolnak való kitettség lehető legalacsonyabb szinten tartását javasolja. Ez nem jelenti azt, hogy a levesbe tett tárkony veszélyes lenne: a normál fűszerként történő fogyasztás és a koncentrált illóolaj bevitele között óriási különbség van. Tárkony-illóolajat ezért nem célszerű saját döntés alapján belsőleg, nagy mennyiségben fogyasztani.
Különösen óvatosnak érdemes lenni koncentrált tárkonykészítményekkel terhesség és szoptatás idején, illetve rendszeresen szedett gyógyszerek vagy krónikus betegségek mellett. A konyhai fűszerezéshez használt mennyiség ezzel szemben a legtöbb ember számára problémamentes.
A tárkony tehát egyszerre érdekes fűszernövény és több évszázados hagyományokkal rendelkező gyógynövény. Az emésztés támogatásától az étvágy javításáig számos hatást tulajdonítottak neki, és egyes összetevőit ma is kutatják. A legjobb azonban nem gyógyszerként, hanem az étrend változatos részeként tekinteni rá: már kis mennyiségben különleges ízt ad az ételeknek, miközben értékes növényi vegyületekkel is gazdagítja az étrendet.
