A kecskesajt nem modern gasztronómiai különlegesség. A kecsketejből készült élelmiszerek története több ezer évre nyúlik vissza.
A kecske az elsők között háziasított haszonállatok közé tartozott, háziasítása nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt kezdődött a Közel-Kelet térségében. Régészeti és kémiai vizsgálatok alapján már az újkőkorban feldolgozták az állatok tejét, a sajtkészítés pedig praktikus megoldást jelentett arra, hogy a gyorsan romló tejet hosszabb ideig eltartható és könnyebben szállítható élelmiszerré alakítsák. Azt azonban általában nem lehet megállapítani, hogy az ősi edényekben talált tejzsír-maradványokból pontosan milyen sajtot készítettek, ezért a „legelső kecskesajt” időpontját nem ismerjük.
Táplálkozási szempontból a kecskesajt egyik legnagyobb előnye, hogy viszonylag kis adagban is jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmazhat. Jó minőségű fehérjét biztosít, amelyre többek között az izmok fenntartásához és a szervezet számos alapvető folyamatához szükségünk van. Emellett kalciumot és foszfort tartalmaz, amelyek fontosak a normál csontozat és fogazat fenntartásához, továbbá – típustól függően – A-vitamint, B-vitaminokat és más mikrotápanyagokat is biztosíthat.
A kecsketej zsírsavösszetétele valamelyest eltér a tehéntejétől. Több rövid és közepes szénláncú zsírsavat tartalmazhat, köztük kapronsavat, kaprilsavat és kaprinsavat – részben ezek felelősek a kecskesajtok jellegzetes aromájáért is. Ezek a zsírsavak eltérően emésztődhetnek a hosszabb szénláncú zsírsavaktól. Ebből azonban nem következik, hogy a kecskesajt korlátlanul fogyasztható vagy automatikusan „egészségesebb” lenne minden tehéntejből készült sajtnál.
Gyakran hallani azt is, hogy a kecskesajt könnyebben emészthető. Ebben lehet egyéni különbség, és a kecsketej fehérje- és zsírszerkezete valóban különbözik valamelyest a tehéntejétől. Fontos azonban, hogy a kecsketej és a belőle készült sajt nem jelent automatikus megoldást tejallergia esetén. A tehéntejfehérjére allergiás emberek jelentős része a kecsketej fehérjéire is reagálhat a fehérjék hasonlósága miatt.
Laktózérzékenységnél szintén érdemes különbséget tenni. A kecsketej önmagában tartalmaz laktózt, ezért nem tekinthető laktózmentesnek. Az érlelt sajtokban azonban a sajtkészítés és az érlelés következtében nagyon kevés laktóz maradhat. Emiatt egyes laktózérzékenyek bizonyos érlelt kecskesajtokat jobban tolerálhatnak. Ez azonban nem kizárólag a kecskesajtra jellemző: sok hosszú ideig érlelt tehéntejes sajt laktóztartalma is rendkívül alacsony.
A rendszeres, mértékletes kecskesajtfogyasztás egyik legkézenfekvőbb előnye a kalcium- és fehérjebevitel növelése lehet. Különösen azok étrendjében lehet hasznos, akik egyébként kevés tejterméket fogyasztanak. A megfelelő kalciumbevitel a D-vitaminnal, fehérjével és rendszeres fizikai aktivitással együtt fontos szerepet játszik a csontok egészségének fenntartásában.
Nem minden kecskesajt egyforma. A friss, lágy kecskesajt, a hosszú ideig érlelt kemény sajt és például a sós lében tárolt változat tápértéke jelentősen eltérhet. Különösen a só- és zsírtartalmat érdemes megnézni a címkén. Sok sajt jelentős mennyiségű telített zsírt és nátriumot tartalmaz, ezért attól, hogy kecsketejből készült, még nem válik olyan élelmiszerré, amelyből minél többet eszünk, annál jobb.
Éppen ezért nincs olyan tudományosan meghatározott mennyiség, hogy naponta pontosan hány gramm kecskesajtot kellene elfogyasztani az egészségügyi előnyök eléréséhez. Egy kiegyensúlyozott étrend részeként nagyjából 20–30 grammos adag – körülbelül néhány falatnyi sajt – ésszerű mennyiség lehet, különösen akkor, ha rendszeresen kerül az étrendbe. Salátába morzsolva, teljes kiőrlésű kenyérrel, zöldségekkel vagy gyümölcsökkel együtt tápláló étkezés része lehet.
A fermentált sajtok mikroorganizmusokat is tartalmazhatnak, de nem helyes minden kecskesajtot automatikusan probiotikus élelmiszernek nevezni. Az, hogy a késztermékben milyen és mennyi élő mikroorganizmus marad, függ az előállítástól, az érleléstől és a későbbi kezeléstől. A probiotikus hatáshoz ráadásul nem elegendő pusztán baktériumok jelenléte: megfelelő mennyiségű, bizonyítottan kedvező hatású törzsre van szükség.
A kecskesajtnak tehát lehet helye a rendszeresen fogyasztott élelmiszerek között. Fehérjét, kalciumot, foszfort és több más értékes tápanyagot biztosít, változatosabbá teheti az étrendet, és bizonyos emberek egyes kecskesajtokat könnyebben tolerálhatnak más tejtermékeknél. Ugyanakkor nem csodaszer: egészségügyi hatását elsősorban az határozza meg, milyen sajtot, milyen mennyiségben és milyen étrend részeként fogyasztunk. A legjobb választás általában a mértékletes adag, sok zöldséggel és más kevéssé feldolgozott élelmiszerrel kombinálva.
