A fekete halálról általában úgy tanulunk, mint az 1347 és 1353 között Európán végigsöprő, példátlan pusztításról, amely emberek millióinak életét követelte.
Egy új kutatás azonban azt mutatja, hogy a történet korántsem ért véget az első nagy járványhullámmal. A pestis évszázadokon keresztül újra és újra felbukkant Európa különböző részein, egészen a 18. századig. A Tartu Egyetem kutatói most jóval részletesebben rekonstruálták ezt a hosszú folyamatot, és azt is megvizsgálták, hogyan változott a betegséget okozó baktérium, a Yersinia pestis az évszázadok során.
A kutatók 26 pestisgenomot vizsgáltak meg, amelyeket 11 különböző régészeti lelőhelyen tártak fel Észtországban, Oroszországban, Angliában, Hollandiában és Svájcban. Ezeket az adatokat korábban vizsgált mintákkal, radiokarbonos kormeghatározással, genetikai idővonalakkal, történelmi feljegyzésekkel és helyi halálozási adatokkal vetették össze. Ennek segítségével összesen 75 pestisgenom korát tudták pontosabban meghatározni, így egy sokkal részletesebb képet kaptak arról, mikor és hol jelentek meg az egyes járványhullámok.
Az egyik legérdekesebb eredmény az volt, hogy a Yersinia pestis különböző genetikai vonalai körülbelül 1450 és 1500 között jelentős változáson mentek keresztül. A kutatók szerint ekkor új, rágcsálókhoz kapcsolódó pestisrezervoárok alakulhattak ki, amelyek hosszabb távon is fenntarthatták a fertőzést. A kutatás egy lehetséges kapcsolatot is felvet az úgynevezett nagy reneszánsz kori aszállyal. A száraz időszak megváltoztathatta a vadon élő rágcsálók életkörülményeit, és elképzelhető, hogy emiatt egy részük közelebb került az emberi településekhez, elősegítve a fertőzés terjedését.
A pestis terjedésében később az emberi mozgások is fontos szerepet játszhattak. A kutatók összefüggéseket találtak a pestis genetikai változásai és olyan történelmi konfliktusok között, mint az 1618 és 1648 közötti harmincéves háború, illetve az 1700 és 1721 közötti nagy északi háború. A hadseregek, menekültek, kereskedők és más nagyobb népességmozgások ugyanis új területekre is eljuttathatták a fertőzést. A genetikai adatok alapján úgy tűnik, hogy a baktérium egyes új ágai éppen ezekben a konfliktusokkal terhelt időszakokban jelentek meg és terjedtek tovább.
A kutatás tehát árnyalja azt a képet, amely szerint a fekete halál egyetlen, rövid ideig tartó katasztrófa lett volna. A pestis Európában évszázadokon keresztül jelen maradt, időről időre újabb járványokat okozva. A kutatók szerint az ősi DNS egyre pontosabb vizsgálata lehetővé teheti, hogy még részletesebben feltérképezzék ezeket a történelmi járványokat, és pontosabban megértsék, hogyan változik és terjed egy állatokból az emberekre átterjedő fertőző betegség.
A tanulmány modern szempontból is érdekes lehet, mivel a pestist okozó baktérium napjainkban is létezik, bár az emberi megbetegedések ritkák, és antibiotikumokkal kezelhetők. A kutatók szerint a több évszázados járvány történetének rekonstruálása abban is segíthet, hogy jobban megértsük, miként alakulhatnak és terjedhetnek a jövőben az állati eredetű fertőzések - írja a ScienceAlert.
