Tizenhat közérdekű vagyonkezelő alapítvány megszüntetéséről döntött a kormány, jogaik és kötelezettségeik augusztus végén szállnak át az államra. Részvénycsomagok, földek, műemlékek, kulturális intézmények és állami cégek kerülnek ismét közvetlen állami ellenőrzés alá. A teljes vagyon értékét azonban egyelőre senki sem tudja hitelesen megmondani.
Nem tizenhat irodát zárnak be. Egy másfél évtized alatt kiépített párhuzamos állami világot bontanak vissza.
A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba az előző kormány részvényeket, ingatlanokat, állami vállalatokat, kulturális intézményeket, fejlesztési programokat és jelentős költségvetési forrásokat szervezett ki. Az alapítványok papíron közfeladatokat láttak el, működésük azonban számos esetben kikerült a mindenkori kormány közvetlen irányítása, valamint a hagyományos államháztartási ellenőrzés alól.
A Tisza-kormány most ezt a rendszert számolja fel. A döntés politikailag látványos, jogilag bonyolult, pénzügyileg pedig beláthatatlanul nagy művelet. A legfontosabb kérdés már nem az, megszűnnek-e az alapítványok. Hanem az, pontosan milyen vagyont vesz vissza az állam, milyen kötelezettségekkel együtt, és ki fog elszámolni minden egyes forinttal.
Három különböző határidő
A jogi menetrend könnyen félreérthető. A kormány tizenhat alapítvány 2026. július 31-i megszüntetéséről döntött. A fennmaradó vagyoni, szerződéses és egyéb jogviszonyokból eredő jogok és kötelezettségek augusztus 31-én szállnak át az államra. A bírósági nyilvántartásból történő törlés is ehhez az időponthoz kapcsolódik.
A teljes pénzügyi elszámolás határideje ugyanakkor október 31. Az elszámolási biztosoknak addigra kell elkészíteniük a 2026-os beszámolókat, az adóbevallásokat, a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyon kimutatását, valamint az alapítványi tulajdonban lévő cégek további sorsára vonatkozó javaslatokat. A törvény előírja azt is, hogy a nyilvántartásoknak alkalmasnak kell lenniük a vagyonelemek piaci értéken történő értékelésére.
Augusztus végén tehát megtörténik az állami jogutódlás, de a végleges vagyonmérleg csak később készülhet el. Ez jogilag érthető. Demokratikusan azonban csak akkor elfogadható, ha közben nem marad sötétben, milyen vagyont vesz át az állam.
A legnagyobb csomag az az MCC
A legismertebb érintett a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány. Az állam 2020-ban ingyenesen adta át számára a Mol és a Richter részvényeinek tíz-tíz százalékát. A jogszabály indokolása tételesen rögzítette a két részvénycsomagot.
Az MCC 2020-as beszámolójában a magyar állam csatlakozása után 424,036 milliárd forintos jegyzett tőke szerepelt. Ez azonban történeti könyv szerinti adat, nem a most visszakerülő vagyon mai értéke. A részvények tőzsdei ára, az azóta megszerzett ingatlanok és üzletrészek, a beruházások, valamint a kötelezettségek miatt a pillanatnyi vagyon ettől lényegesen eltérhet.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az MCC nem kizárólag állami vagyonból épült fel. Az intézménynek az állami csatlakozás előtt is volt alapítói és működési vagyona. Ha a nem állami alapító magánalapítványként folytatná a tevékenységet, szét kell választani a korábban bevitt magánvagyont az államtól kapott részvényektől, ingatlanoktól és azok hozamától.
Az MCC-ügy ezért lesz a teljes elszámolás hitelességi próbája. Ha itt nincs tételes, értékbecsléssel alátámasztott nyitó- és zárómérleg, a többi alapítványnál is nehéz lesz elhinni, hogy valódi vagyonvisszavétel történt.
A Mol-részvények külön története
A Mol–Új Európa Alapítvány 10,49 százalékos Mol-részvénycsomaggal rendelkezett. A részvények felét az állam, másik felét maga a Mol juttatta az alapítványba. A kettő nem kezelhető azonos eredetű közvagyonként.
A Mol már jelezte, hogy visszaveszi a saját hozzájárulásához tartozó 5,25 százalékos részesedést, vagyis 42 977 996 darab A sorozatú részvényt és a rá eső egyéb vagyonelemeket. Az állami eredetű részvénycsomag további tulajdonosi helye azonban még nem vált teljesen egyértelművé.
Nem pusztán az a kérdés, hogy a részvények a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz vagy valamely más állami szervezethez kerülnek-e. Az is tisztázandó, miből finanszírozzák ezután az alapítvány korábbi sport-, kulturális, egészségügyi és tehetséggondozó programjait. A részvényvagyon visszavétele nem jelentheti automatikusan a társadalmilag hasznos támogatások megszűnését.
Földek, cégek, paloták és kulturális intézmények
A Jövő Nemzedék Földje Alapítvány esetében nem tőzsdei részvények, hanem hatalmas agrárvagyon áll a középpontban. Az alapítványhoz került a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok részvényeinek száz százaléka, továbbá több mint 1500 állami birtoktest vagyonkezelési joga. Nyilvános számítások ezek összterületét mintegy 16 ezer hektárra becsülik.
Itt különösen fontos megkülönböztetni a tulajdonjogot, a gazdasági társaságban fennálló részesedést és az ingatlanokra vonatkozó vagyonkezelői jogot. Mindegyik vagyoni értéket képvisel, de nem adhatók össze egyszerűen egyetlen számmá.
A Magyar Kultúráért Alapítványhoz kulturális intézményeket működtető cégek, alkotóházak és értékes ingatlanok kerültek. A vagyoni körben megtalálható az óbudai Zichy-kastély, a Hajógyári-sziget déli területének jelentős része, valamint több művésztelep és alkotóház. A kormányhatározat szerint folytatandó feladat marad a kulturális finanszírozás, a tehetséggondozás, a könyvtárellátás és a kulturális célú ingatlanhasznosítás.
Ugyanígy rendezni kell a Terror Háza Múzeumhoz, a XX. és XXI. Század Intézethez, a Kertész Imre Intézethez és más történeti műhelyekhez kapcsolódó vagyon és működés sorsát. A ZalaZONE esetében az autóipari próbapálya működtetési háttere, a Millenárisnál kulturális és közösségi terek, a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványnál pedig magyar vonatkozású külhoni műemlékek és az azokat kezelő társaságok érintettek.
Ez már nem egyszerű könyvelési feladat. Egy ország kulturális és intézményi térképének újrarajzolása zajlik.
Miért nem tudjuk még a végösszeget?
Az alapítványi vagyonra ma nem adható egyetlen hiteles összeg. Ennek legalább öt oka van.
A részvényeket napi tőzsdei árfolyamon lehet értékelni, az ingatlanokat viszont egyedi szakértői becsléssel. Más kategóriát jelent a tulajdon, a vagyonkezelői jog és az intézményfenntartói jogosultság. A folyamatban lévő beruházásoknál külön kell választani az eddig elköltött pénzt és a még fennálló kötelezettséget. Számolni kell a szerződésekkel, hitelekkel, perekkel és támogatási kötelezettségekkel is. Végül el kell különíteni az államtól kapott és a más alapítótól vagy adományozótól származó vagyont.
A hitelezőknek a kormányhatározat közzétételétől számított negyven napjuk van követeléseik bejelentésére. Ez akkor is szükséges, ha az adott ügyben már bírósági vagy végrehajtási eljárás folyik.
Az állam tehát nemcsak vagyont, hanem számlákat, vitás szerződéseket és hosszú távú kötelezettségeket is átvehet.
Nem elég visszavenni, el is kell számolni
A kormánynak tizenhat különálló, nyilvános vagyonkartont kellene közzétennie. Ezekben szerepelnie kellene minden ingatlannak, részvénynek, üzletrésznek, gazdasági társaságnak, bankszámlának, követelésnek, hitelnek, folyamatban lévő pernek, beruházásnak és többéves támogatási szerződésnek.
Külön oszlopban kellene feltüntetni a vagyon eredetét, a megszerzéskori és a jelenlegi értéket, az átvevő állami szervezetet, valamint azt, milyen közfeladat kapcsolódik hozzá. Nyilvánossá kellene tenni az elszámolási biztosok jelentéseit és az Állami Számvevőszék véleményét is.
Enélkül az alapítványi rendszer felszámolása könnyen egyszerű tulajdonoscserévé válhat. Az eddigi, politikailag kinevezett kuratóriumok helyére minisztériumi vagyonkezelők kerülnek, de a közvélemény továbbra sem látja, mi történik a vagyonnal.
A jogállami helyreállítás ennél többet követel. A közvagyon nem attól lesz ismét valóban közös, hogy az állam neve visszakerül a tulajdoni lapra. Attól válik közvagyonná, hogy értéke, hasznosítása, hozama és jövője ellenőrizhető.
A fürdővízzel együtt nem szabad kiönteni az értéket
A vagyonkezelő alapítványok politikai szerkezete indokoltan bírálható. Ettől azonban az általuk támogatott tehetséggondozás, műemlékvédelem, történeti kutatás, alkotóházi rendszer vagy határon túli kulturális munka még nem válik értéktelenné.
A Tisza-kormány előtt ezért kettős feladat áll. Vissza kell vennie a közvagyont a demokratikusan ellenőrizhetetlen szerkezetekből, de meg kell őriznie mindazt, ami valódi nemzeti, kulturális vagy tudományos teljesítményt hordoz. Nem intézményeket kell politikai alapon megbüntetni, hanem a tulajdonlás és a felelősség rendjét kell helyreállítani.
Augusztus 31-én ezért nem az lesz a legfontosabb hír, hogy tizenhat alapítvány neve eltűnik a nyilvántartásból. Hanem az, hogy a magyar állam meg tudja-e mondani, hogy mit kapott vissza, mennyit ér, milyen terhekkel együtt vette át és mit kíván vele kezdeni.
Mert a közvagyon visszavétele egyetlen aláírással is megtörténhet. A közbizalom visszaszerzéséhez azonban, tételes elszámolás kell.
