Ki hinné, hogy a csivava egykor néma volt?

A világ legkisebb kutyafajtájának agresszivitása, fejfájdító ugatása, valamint bizarr külseje miatt okkal nem tartozik a legkedveltebb kutyafajták közé. Ezen az sem javított, amikor nemrégiben a szanaszét plasztikázott Demi Moore jelent meg egy ilyen kis négylábúval a nyilvánosság előtt. A csivava több ezer éves történetéhez, mely jóval az aztékok előtt kezdődött, lássuk be, nem méltó a mostani státusza.

A csivavák őse egy techichi nevű faj volt, melyet a toltékok tenyésztettek szakrális célokra. Az aztékok szakrálisan feláldozták a kis állatokat. Amikor a 16. században megérkeztek a spanyol gyarmatosítók, a szent kutyafajta európai fajtákkal keveredett, majd a 19. századtól kezdve terjedt el Európában és az Egyesült Államokban.

Ahhoz képest, hogy mennyire csahosak, meglepő lehet, hogy a csivavák őse egy techichi névre hallgató dundi, néma kutyafajta volt. Sokan tévesen hiszik azt, hogy az aztékok kezdték meg tenyésztését, pedig ez a megtisztelő cím egy korábbi indián civilizáció, a tolték kultúra érdeme, akik egészen a 12. századig tenyésztették a testes, csivavaszerű fülekkel és koponyával megáldott állatot.

Az azték civilizáció is folytatta a kutyák tenyésztését: a mexikói meztelen kutya ősével keresztezték a techichit, létrehozva a mai csivavák ősét. Az aztékok úgy hitték, a halott nemesek lelkét a csivava szelleme tudja átkísérni a túlvilágra. Ha egy azték előkelő elhalálozott, csivavát áldoztak, és mellé temették.

Régészeti bizonyítékok alapján a prekolumbián arisztokrácia a csivavákat nagy, olykor több száz tagú falkákban tartotta. Egy ilyen kutya értékes fizetőeszköz, vagyontárgy volt akkoriban, ám az évszázadok folyamán hétköznapi kedvencekké váltak, és valamennyi társadalmi réteg otthonaiban jelen voltak.

Egyes források arról is szólnak, hogy a csivava jelzőkutyává lett, ez pedig magyarázat manapság tapasztalható dobhártyarepesztő hangjára és agresszív természetére.

Azt már spanyol konkvisztádorok leveleiből tudjuk, hogy az ölebeket valaha megették, de arról is akadnak források, hogy szokatlanul magas testhőmérsékletük miatt lábmelegítőként is funkcionáltak.

A fentiek mellett számos legenda és tévhit is él a köztudatban a csivava eredetéről. Az egyik elmélet szerint európaiak által behurcolt máltai öleb volt, de Kína is a feltételezett származási helyek között szerepel.

van egy merészebb feltételezés is: eszerint kutyák mellett patkányok, illetve helyi mókusfajták is keveredtek a csivavafajták tenyésztése során. (Nem kell David Attenborough-nak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk ennek biológiai korlátait.)

2013-ban és 2020-ban végzett genetikai vizsgálatok lezárták a vitát: bebizonyosodott, hogy a csivava nemcsak, hogy Mexikóból származik, hanem az egyik legősibb amerikai kutyafajta is. A csivava őse mintegy 10 000 éve érkezett Szibériából az amerikai kontinensre, és évezredekig külön fejlődött a világ többi kutyafajtájától. Ezek az ősi DNS-ek jelenleg csak a csivava kutyákban, illetve a fent említett mexikói szőrtelen kutyákban fedezhetők fel.

Az európaiak és az észak-amerikaiak a 19 században fedezték fel újra a csivavákat. Az első példányokat az 1880-as években vitték az Egyesült Államokba, csakhamar kedvelt hobbiállatok lettek. Új nevüket Chihuahua államról kapták. Ezek még a hosszú szőrű fajták voltak, a ma is népszerű rövid szőrű csivavákat valószínűleg európai kutyák, például pomerániai fajok keresztezésével tenyésztették ki.

Az első hivatalosan jegyzett amerikai csivava egy Midget nevű állat volt, 1904-ben került törzskönyvezésre. Ekkortól kezdődtek azok a tenyésztési programok, melyek miatt a csivavafajok napjainkban a túltenyésztés következményeit nyögik. A csivavafaj jellemzői közé tartoznak a mozgásszervi problémák, siketség, idegrendszeri gondok, a nőstények többsége nem is képes természetes szaporodásra.

A 20. század folyamán mind nagyobb népszerűség övezte a csivavafajtákat, melyek a kétezres években kaptak újabb figyelmet, többek között a Doktor Szöszi-filmek, illetve Paris Hilton kedvence, Tinkerbell nyomán. A csivaváknak napjainkban több tucat típusa létezik, a legkisebb felnőtt példányok még egy bögrében is kényelmesen elférnek, áruk kisebb havi fizetésekbe kerül.