A klímaváltozás szempontjából a legérzékenyebb területek a Homokhátság és a Tisza völgye. Ugyanakkor ezen a területen termelik meg a gabona negyven és a zöldség nyolcvan százalékát, tehát a klímaváltozással erősen sújtott terület az ország élelmiszerellátásában döntő szereppel bír.
Az előző cikkek már foglalkoztak a Homokhátsággal és a Felső-Tisza völgyének sajátosságaival, most a Közép-Tisza vidékének helyzetét tekintjük át, amely annyiban különbözik a Felső-Tisza vidékétől, hogy az utóbbi vízgazdálkodását alapvetően a Kárpátokból érkező, gyorsan kialakuló árhullámok határozzák meg, ugyanakkor a Nyírség homokos területein a vízhiány és a talajvízszint csökkenése jelent súlyos problémát. A Közép-Tisza-vidék ezzel szemben tipikus alföldi vízgazdálkodási térség, ahol a kis esésű folyók elhúzódó árvizei, a belvíz és a nyári aszály egyaránt veszélyeztetik a mezőgazdasági termelést.
A Közép-Tisza vidéke nagyrészt Jász-Nagykun-Szolnok megye területére esik, így gazdasági és társadalmi szempontból e megye adatai a mérvadóak. Gazdasági súly szempontjából a megye egyike a legkisebbeknek, az országos GDP-hez való hozzájárulása mindössze 2,5 százalék, az egy főre jutó GDP is jelentősen elmarad az országos átlagtól, sorrendben az utolsók között van. A megye legfontosabb ipari központjai Szolnok, Jászberény és Jászfényszaru, ahol a gépipar, az elektronikai ipar, a háztartásigép-gyártás és a beszállítói tevékenység meghatározó. Az ipari fejlődést jelentős részben külföldi tulajdonú nagyvállalatok biztosítják. Ez exportképességet és munkahelyeket teremt, ugyanakkor a gazdaságot érzékennyé teszi a nemzetközi konjunktúrára.
A klímaváltozás által veszélyeztetett mezőgazdaságnak is jelentős szerepe van a megye életében. Különösen a búza, a kukorica, a napraforgó és más szántóföldi növények termesztése, valamint az állattenyésztés jelentős. A termelés legnagyobb természeti kockázata az aszály, amelyet a növekvő párolgás és a szélsőséges csapadékeloszlás súlyosbít.
Népességfogyás
A megye népessége tartósan fogy és öregszik. A természetes fogyást a fiatalabb, képzettebb korosztályok elvándorlása is súlyosbítja. A foglalkoztatási helyzet a korábbi évtizedekhez képest javult, de a munkaerőpiac területileg egyenlőtlen. A 2024. évi munkanélküliségi ráta 4,8 százalék volt, szemben a 4,1 százalékos országos értékkel. A társadalmi különbségek elsősorban az iparosodott Jászság, Szolnok térsége és a kevésbé fejlett tiszántúli, illetve tiszazugi települések között jelentkeznek. Utóbbiaknál a munkahelyhiány, a közlekedési kapcsolatok és a közszolgáltatások elérhetősége okoz nehézségeket.
A megye jelentős része síkvidéki, mezőgazdasági művelés alatt álló terület. A nyári időszakban a növények vízigénye magas, miközben a csapadék mennyisége és eloszlása egyre kevésbé kiszámítható. A tartós vízhiány csökkenti a talaj nedvességtartalmát, károsítja a növények fejlődését, és mérsékli a termés mennyiségét, illetve minőségét. A probléma súlyosságát fokozza, hogy az aszály több egymást követő évben is jelentkezhet. Ilyenkor a talaj és a felszín alatti vízkészletek nem feltétlenül tudnak teljesen regenerálódni a következő vegetációs időszakra.
Az érzékeny kukorica
A Tisza közelsége önmagában nem garantálja a megfelelő vízellátást: a folyóból csak megfelelő vízállás, vízhozam, infrastruktúra és engedélyezett vízkivétel mellett biztosítható elegendő víz. Az időjárás változásaira a vízigényes kukorica a legérzékenyebb, amelynek terméshozama az elmúlt negyedszázadban a megyében négyévente 100 és 300 ezer tonna között ingadozott, az utolsó öt évben azonban már inkább az alsó határon volt, sőt 2022-ben 50 ezer tonnára esett vissza.
A talajvíz és a mélyebb felszín alatti vízkészletek fontos szerepet játszanak a mezőgazdaságban, a háztartások vízellátásában és a természetes élőhelyek fennmaradásában. A tartós csapadékhiány, a párolgás és a vízkivételek együttesen csökkenthetik a talajvíz szintjét. Ennek következtében romolhat a növények vízellátása, kiszáradhatnak egyes vizes élőhelyek, és a sekély kutak vízhozama is mérséklődhet. E jelenségek mind jellemzőek a Középső Tisza vidékén.
A felszín alatti vízkészletek utánpótlása lassú folyamat lehet, ezért a vízkivételeket a helyi vízháztartás figyelembevételével kell szabályozni. A nem ellenőrzött vízhasználat és a vízminőség romlása további kockázatot jelent. A vízhiány növekedése nem szünteti meg az árvízveszélyt. A Tiszán és mellékfolyóin a vízgyűjtő terület csapadékviszonyai, a hóolvadás és a nagyobb esőzések következtében továbbra is kialakulhatnak jelentős árhullámok. A töltések és a védművek fenntartása ezért alapvető feladat marad.
Az árhullámok vízének megtartása
A legfontosabb hosszú távú lehetőség, hogy a csapadékos időszakokban és az árhullámok idején rendelkezésre álló víz nagyobb részét helyben tartsák. Ez történhet megfelelően kiválasztott mély fekvésű területeken, holtágakban, tározókban, csatornákban és egyes árterületeken.
A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és más vízügyi szervek által alkalmazott összehangolt vízkészlet-gazdálkodás, valamint a Tisza–Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló vízkészletet több térség és vízhasználó között szervezetten osszák el. Az öntözővíz-vételezés időbeli ütemezése csökkentheti a csúcsigényeket, és segítheti a vízkészletek igazságosabb felhasználását.
A Tisza-tó és a kapcsolódó vízügyi rendszer jelentős szerepet játszik a közép-tiszai térség vízháztartásában. A tározás segíthet a víz időbeli elosztásában, az öntözési igények kiszolgálásában és bizonyos ökológiai célok teljesítésében. Jelenleg a térségben, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén három jelentős, a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében létesített árvízi tározó működik, a Hanyi–Tiszasülyi, a Nagykunsági és a Tiszaroffi ezek együttes területe (felszíne) 121 km² átlagos mélységük 3,7 méter, így a tárolható vízmennyiség mintegy 0,44–0,45 milliárd m³ árvízi tározókapacitás.
A legújabb vízgazdálkodási koncepció, a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv alapkoncepciója is a természetes vízmegtartási módszereknek alkalmazása, mely magába foglalja a csapadék és folyókban keletkező többletvíz megtartását. Ugyanakkor a koncepció azt is mondja, hogy ha ezek a módszerek az adott területen nem alkalmazhatóak, akkor hibrid vagy mesterséges megoldások is szóba jöhetnek, de ezek közül is az olyan, fenntartható, vízgyűjtőn belüli megoldások élveznek előnyt, amelyek az ökológiai célokkal is összhangban vannak. Vízgyűjtők között átvezetések vagy felszín alatti víz felhasználása csak végső esetben kerülhet szóba, az ökológiai hatások fokozatos ellenőrzése mellett.
A jövő klímaváltozási alaptendenciái
A koncepció alapelveit tiszteletben tartva, ha azt feltételezzük, hogy a 2026-os esztendőt jellemző időjárás a jövő klímaváltozási alaptendenciáit mutatja, akkor önmagában a vízvisszatartás nem hozhat megoldást, mert nem lesz elegendő víz, aminek visszatartásával az a csapadékhiány pótolható lenne. Ezért radikálisabb megoldásokra, például gátak építésére, illetve a Dunából a Tisza medencéjébe való átvezetésre is szükség lehet. Ezt a lehetőséget már most célszerű végiggondolni, mert a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás évtizedeket vehet igénybe.
A szerző mérnök-közgazdász
