Az egyiptomi Nílus-deltában, al-Buhaira kormányzóság területén fekvő Abqaa’ településnél egy mintegy 3000 éves erőd feltárása során különleges régészeti lelet került elő: egy fiatal, közepes termetű ló teljesen ép csontváza, amelyet szabályosan, szándékosan temettek el az erőd területén.
A lelet azért is figyelemre méltó, mert a temetés módja alapján a régészek szerint nem egyszerű állati maradványról lehet szó, hanem valószínűleg egy tudatos, akár szertartásos temetésről. A ló közelében olyan tárgyakat is találtak, amelyek egy harci szekér hámjához vagy felszereléséhez tartozhattak, ami arra utalhat, hogy az állat katonai célokat szolgált.
A feltárás során az erőd mindennapi életének számos részlete is kirajzolódott. A régészek egy nagyobb épületegyüttest fedeztek fel több helyiséggel, valamint egy gondosan megtervezett úthálózatot. Egy széles főút kelet–nyugati irányban húzódott, és egy észak felé vezető úttal is összekapcsolódott, miközben a bejárat közvetlen kapcsolatban állt az erőd déli kapujával. A helyiségekben tárolóedények, kerámiaégető kemencék és más, az ellátásra utaló tárgyak kerültek elő. Ezek alapján a katonai településen szervezett módon lakhattak és gondoskodhattak az ott élők és szolgálatot teljesítők ellátásáról.
A ló sírja mellett feliratos kőtöredékeket és domborműdarabokat is találtak. Az egyik töredék II. Ramszesz nevét említi, egy másik pedig egy legyőzött líbiai foglyot ábrázolhatott. Emellett királyi és istenségneveket viselő edények, valamint tároláshoz, kézművességhez és testápoláshoz kapcsolódó használati tárgyak is előkerültek. A leletek összessége alapján az erőd egyszerre tölthetett be katonai, gazdasági és vallási szerepet, és fontos része lehetett Egyiptom nyugati határvidékének védelmében.
A lelőhely a több mint háromezer évvel ezelőtti Újbirodalom időszakába tartozik, amely az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb hatalmi korszakának számított. Ebben az időben az ország katonailag is megerősödött, és nagyobb figyelmet fordított határainak ellenőrzésére. Az abqaa’i erőd új leletei így nemcsak egy különleges lótemetésről árulkodnak, hanem arról is, hogyan működhetett egy egyiptomi határerőd a korszakban.
