Ha ma Erzsébet királynéra gondolunk, többnyire ugyanaz az arc jelenik meg előttünk: hatalmas barna hajkorona, karcsú alak, finom vonások, a hajban ragyogó gyémántcsillagok. Ez azonban nem véletlen. Sisi maga is gondoskodott arról, hogy az utókor elsősorban fiatal szépségként emlékezzen rá.
Az osztrák turisztikai hivatal történeti összefoglalója szerint Erzsébetről harmincéves korában készült az utolsó fénykép, negyvenéves kora után pedig festett portréhoz sem ült. Idősebb éveiben arcát gyakran fátyol, legyező vagy napernyő mögé rejtette.
Így alakult ki az a különös helyzet, hogy a hatvanéves korában meggyilkolt császárnéról a közvélemény ma is elsősorban húszas-harmincas éveinek képeit ismeri.
A szépségért keményen megdolgozott
Erzsébet a korabeli európai udvarok egyik legismertebb szépsége volt, de megjelenése mögött rendkívüli fegyelem állt.
A császárné körülbelül 172 centiméter magas volt, súlyát pedig nagyjából ötven kilogramm körül tartotta. Naponta hosszasan tornázott, lovagolt és gyalogolt. A róla szóló korabeli visszaemlékezések szerint olyan tempóban szeretett sétálni, hogy udvarhölgyei olykor képtelenek voltak lépést tartani vele; az osztrák hivatalos turisztikai oldal szerint előfordult, hogy kocsival kellett összeszedni őket.
Lovaglásban is kivételesen ügyesnek számított, kortársai Európa egyik legjobb női lovasaként emlegették.
A szépségápolás azonban órákat vett el a napjaiból. Híres, földig érő hajának gondozása külön szertartás volt, alakjára pedig szinte megszállottan ügyelt. A róla elterjedt, rendkívül keskeny derékméretek között forrásonként eltérések vannak, ezért a gyakran idézett 40 centimétert nem érdemes megkérdőjelezhetetlen adatként kezelni.
A császárné, aki tetoválást csináltatott
Az udvari etikettből gyakran menekülő Erzsébet egyik legmeglepőbb döntését ötvenegy évesen hozta meg.
Görögországi utazásai idején egy horgonyt tetováltatott a vállára. A motívum a tenger iránti rajongását fejezte ki. A hivatalos osztrák életrajzi összefoglaló szerint Sisi a rossz időtől sem riadt vissza, még viharban is szeretett hajóra szállni.
Egy 19. századi császárné testén egy tetoválás önmagában is szokatlan volt. Ferenc József állítólag nem lelkesedett érte különösebben.
A kis horgony jól illik Erzsébet személyiségéhez, hiszen egész életében vágyott arra a szabadságra, amelyet a bécsi udvarban alig talált meg.
A mesebeli házasság hamar elvesztette fényét
Ferenc József 1853-ban, Bad Ischlben találkozott a tizenöt éves Erzsébettel. A családi tervek eredetileg Sisi nővérével, Ilonával számoltak, a császár azonban Erzsébetbe szeretett bele.
A romantikus kezdet után gyorsan megmutatkozott a bécsi udvar másik arca. A merev etikett, az állandó reprezentáció és anyósa, Zsófia főhercegné erős befolyása egyre jobban nyomasztotta.
Erzsébet később szinte folyamatos utazással válaszolt erre a bezártságra. Madeira, Korfu, Magyarország, Anglia és számos gyógyfürdő vált hosszabb-rövidebb időre otthonává. Az osztrák történeti összefoglalók életének második felét már egyfajta állandó vándorlásként írják le.
Ezért nem lehet biztosan megmondani, hogyan nézett ki idősen
Napjaink digitális technológiájával természetesen készíthetők olyan rekonstrukciók, amelyek megmutatják, hogyan nézhetett volna ki Sisi ötven- vagy hatvanévesen.
Ezek azonban szükségképpen fantáziaképek.
Mivel időskorából nem áll rendelkezésünkre hiteles fényképsorozat, nincs olyan történelmi forrás, amely alapján teljes bizonyossággal rekonstruálhatnánk az arcát. Éppen ez volt Erzsébet szándéka is; életének későbbi szakaszában szinte teljesen ellenőrzése alá vonta saját képmását.
Genfben ért véget a történet
1898. szeptember 10-én Erzsébet Genfben sétált udvarhölgyével, Sztáray Irma grófnővel, amikor Luigi Lucheni olasz anarchista egy kihegyezett reszelővel mellkason szúrta.
A császárné eleinte azt hitte, támadója egyszerűen fellökte. Felállt, majd továbbindult a hajó felé. Csak később, a fedélzeten lett rosszul.
Az Austria.info a korabeli beszámolók alapján utolsó szavait így idézi: „Mi történt valójában?”
Erzsébet hatvanéves volt.
Halála után mégis az a fiatal nő maradt meg Európa emlékezetében, akit Franz Xaver Winterhalter híres portréin látunk. A képet később filmek, regények és romantikus legendák tették halhatatlanná.
Sisi elveszítette az idővel vívott harcot, mint minden ember – de abban, hogy az utókor milyen arcára emlékezzen, végül ő győzött.
Források: Austria.info.
