Az atlantista szemlélet fordulatot hozhat a külpolitikában

A külügyminiszteri poszt várományosa, Orbán Anita Berettyóújfaluban született 1974-ben, három gyermek édesanyja. A Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett diplomát, és karrierjét a Magyar Telekom jogelődjénél, a Matávnál kezdte, ahol pénzügyi területen dolgozott. Egy amerikai ösztöndíjat elnyerve Bostonban a Tufts Egyetemen mesterfokozatot szerzett történelemből, illetve a Fletcher School of Law and Diplomacy intézetben nemzetközi jogból és diplomáciából. Ezzel 2007-ben ő lett az első magyar, aki a legrégebbi amerikai diplomáciai akadémián doktorált. Az amerikai tudományos tevékenységét a „Hatalom, energia és az új orosz imperializmus” című 2008-ban az Egyesült Államokban megjelent könyvével koronázta meg.

Az Egyesült Államokból hazatérve a Fideszhez csatlakozott, ám a 2010-es választás előtt egészségügyi okokra hivatkozva visszalépett az egyéni országgyűlési jelöltségtől. A felbukkanása azonban nem maradt nyom nélkül, mert az alapvetően atlantista szemléletet követő Martonyi János, a második Orbán-kormány külügyminisztere felkarolta, így 2010 és 2015 között Magyarország energiabiztonságért felelős utazó nagykövete lehetett, és a pozícióján keresztül az Európai Unióban is elkezdhette a kapcsolatépítést.

A keleti nyitás politikai fordulatát követően lemondott, és a diplomáciai pályáról a menedzserire váltott, az energetikai üzleti világban: a Cheniere-nél és a Telluriannál dolgozott vezető tanácsadóként, majd 2021-ben a Vodafone-hoz szerződött. Előbb magyarországi vezérigazgató-helyettes lett, később a cég londoni globális igazgatója – erről a posztról Magyar Péter hívta haza, aki januárban 24-én egyből a Tisza külügyi vezetőjeként mutatta be.

„Lefogunk horgonyozni a nyugati szövetségrendszerben” – mondta már az első nyilatkozatában, egyértelműen jelezve a korábbi külpolitikával való szakítás tervét.

Felbukkanását követően éles szóváltásba keveredett Szijjártó Péter leköszönő külügyminiszterrel a közösségi médiában. Szijjártó úgy kommentálta Orbán Anita szerepvállalását a Tiszánál, hogy „ismerem Orbán Anitát. Régebben sokat házalt nálam az amerikai demokratákhoz fűződő állítólagos kapcsolataival, és nagy nyugati energiacégek érdekében lobbizva arra próbált rávenni, hogy ne vásároljunk több olcsó orosz gázt. Ideális választás, Brüsszelnek és Kijevnek”.

Orbán Anita nem hagyta válasz nélkül a bejegyzést: „Ha valóban történt volna bármilyen lobbitevékenység az Ön irányába, annak 2015 és 2020 között kellett volna megtörténnie. Ehhez képest a magyar kormány 2020 májusában támogatta a NATO-főtitkárhelyettesi jelölésemet, a folyamat pedig 2020 augusztusában zárult le. Ez felvet egy egyszerű kérdést: miért támogatott volna a magyar kormány egy NATO-tisztségre olyan jelöltet, akinek tevékenységét Ön most kifogásolja?”