
Róma és Brüsszel
ĀA Fidesz tagságának ügye valójában szimbolikus kérdés, a Néppártban pont úgy nem tudnak határozni vele kapcsolatban, ahogy saját útjukat sem képesek meghatározni

ĀA Fidesz tagságának ügye valójában szimbolikus kérdés, a Néppártban pont úgy nem tudnak határozni vele kapcsolatban, ahogy saját útjukat sem képesek meghatározni

ĀSzázötven közös szavunk van! – lelkendezett a finn atyafi, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk

ĀMiként reagál majd az EU, vajon támogatja-e azokat szeparatizmusukban, akik maradni akarnak, vagy éppen semleges marad? Emlékezzünk: a katalán függetlenségi törekvéseket az unió kritika nélkül spanyol hatáskörbe utalta

ĀSzerb Antal halálának 75. évfordulóján azon gondolkodtam, vajon melyik könyvét olvassam újra

ĀFricska. Mivel elkészült a Nemzeti alaptanterv módosítása, a közéletben jártas polgár pontosan tudja, mi következik

ĀAz elmúlt néhány napban a szokásosnál több esetben tanulmányozhattuk a balliberális pökhendiség sértő megnyilvánulásait

ĀA magyar nép imája, a Himnusz népünk zivataros századairól beszél. Optimistán azt hihettük, ez a múlt. S bár még csak alig húsz éve kezdődött el a 21. század, aligha tagadható, hogy már ez a mögöttünk hagyott pár esztendő is zivataros volt

ĀJanuár 31-én Nagy-Britannia negyvenhét éves tagság után kilépett az Európai Unióból
ĀNem tudhatom, statisztikailag valóban ő, édesapám napokban elhunyt bátyja volt-e az utolsó, még Erdélyben született magyar dzsentri, de lévén, hogy kilencvenedik életévét betöltött férfiúról és családapáról beszélünk, jó esélye van erre
ĀMa még nem tudhatjuk, vajon nagyobb lesz-e a füstje, mint a lángja a kínai Vuhan megapoliszból néhány hete kiindult koronavírus-járványnak
ĀHát igen! A divat magával ragadja az embert; mindent visz. Így vagyunk napjainkban a kvarcszabályozású karórák elterjedésével, valamint a régi, mechanikus svájci órák reneszánszával
ĀNapjainkban kommunikációs és identitásformáló színtéren zajlik a háború a világrendek és eszmék között. Kevésbé véres összecsapás ez, de annál pusztítóbb, és az már biztos, hogy ez fogja meghatározni a következő évtizedünket
ĀNéhány hete elbontották az Újlipótvárosba tervezett Szent István-szobor alapját körülfogó kerítést. Ez azt jelenti, hogy a mű felállításának előkészületei nem folytatódnak, a pázsit közepén most egy dombocska árválkodik
ĀA hatalom belőlünk fakad, s akiket kiválasztunk, azokra csak rábízzuk az ügyek intézését, mert minden kérdésben már nem foglalhatunk állást
ĀÉppen ez a baj. Mindkettejükkel meg a többi hasonlóval is. A kirekesztés, ne áltassuk magunkat, változatlanul, egyhuzamban folyik. Mármint a mi kirekesztésünk
ĀFricska. „A köztársaság teste az Alkotmányban íródik, szabályokban, intézményekben, közjogi intézményekben él. De a köztársaságnak van egy lelke is: a köztársaság lelkét polgárai gondozzák.” Ezt mondta Gyurcsány Ferenc
ĀA Niedermüller nevű DK-s „képződményt” vélhetően az elvtársai sem az eszéért szeretik
ĀA kancellár a 2015-ös Willkommenskulturra utalva azt a furcsa kijelentést tette, hogy vannak bevándorlók, akik azóta jöttek, és vannak, akik már régebben Németországban élnek, ezt talán az egyszerűbb gondolkodású állampolgárok is megértik
ĀFricska. Amikor az olvasó ezeket a sorokat olvassa, már túlleszünk a Niedermüller Péter elleni tüntetésen
ĀDe a „standard” világbirodalom sem volt válogatós, amikor 1944-ben a románok addigra kiérlelt rutinjukra is támaszkodva ismét visszaváltottak rá
ĀAmi eddig utópia volt a közép-európai régió számára, az most elérhető közelségbe került, nevezetesen az, hogy nagy sebességű vasút kötheti össze a térség fővárosait, illetve legnagyobb településeit