A Római Birodalom második legnagyobb ipari komplexumát találták meg

A Római Birodalom második legnagyobb dokumentált olívaolaj-termelő területét Tunéziában találták meg.

A Henchir el-Begar néven ismert komplexum fő része megőrizte egy monumentális torcularium maradványait, amely 12 egyenletesen elhelyezett oszlopból állt, és amelynek célja a folyamatos és nagyméretű termelés volt, az ókori Földközi-tenger főbb kereskedelmi láncai számára - írja a kasvutarinat.

E hatalmas építmény mellett a régészek egy másik termelési területet is találtak, nyolc hasonló présgéppel, ami megerősíti azt a feltételezést, hogy ez egy olajtermelésre szakosodott óriási gyár volt.

A helyszín nem véletlenül lett kiválasztva, mivel a Jebel Semmama hegyvidék termékeny talajt, vízhez való hozzáférést és az olajfa intenzív termesztéséhez különösen kedvező éghajlatot kínált.

Cillium és az olaj stratégiai jelentősége Afrikában

A római korban ez a terület az Afrika provinciához tartozott, amely a birodalom egyik legfontosabb mezőgazdasági központja volt. A terület a numidiaiak, a római bevándorlók és a hadsereg veteránjainak kereszteződése is volt.

Ez a társadalmi és kulturális keveredés tükröződik egy, a helyszín közelében talált feliratban, amely tartalmazza a szenátus által i. e. 138-ban kiadott rendeletet, amely engedélyezte a rendszeres piac tartását.

Az ezekben a létesítményekben előállított olajat nem csak főzéshez használták. Szükség volt rá a lakások megvilágításához, a személyes higiénia fenntartásához, orvosi célokra és számos kézműves tevékenységhez.

Az ipari olajtermelés évszázadokig folytatódott Tunéziában.

A régészeti kutatások szerint a megaüzem a 4. és 6. század között működött, és még a rómaiak, vandálok és bizánciak közötti hatalmi változásokat is túlélte, ami bizonyítja hatalmas gazdasági stabilitását.

Az olajipar mellett a kutatók dokumentálták a gabona őrlésére használt kőmalmok létezését is, ami arra utal, hogy a mezőgazdaság diverzifikálódott.

Georadar segítségével fedeztek fel egy úthálózatot, házakat és egyéb föld alatti építményeket, ami arra utal, hogy ezeknek a határvidéki régióknak a vidéki területei sokkal összetettebbek voltak, mint korábban gondolták.

Fém karkötő, kőgolyók és újrahasznosított építészeti struktúrák töredékei is előkerültek.

A vidéki élet és a római olívaolajjal kapcsolatos kereskedelem.

Ezen a területen egy kis vicus is található, ahol a római rendszerbe integrálódott munkások, parasztok és helyi lakosok éltek.

Minden arra utal, hogy az előállított olaj nemcsak regionális fogyasztásra szánták, hanem beépítették a kiterjedt mediterrán kereskedelmi hálózatokba is, amelyek olajat szállítottak több száz kilométerre fekvő városokba, kikötőkbe és katonai erőknek, egészen Tunézia belsejéig.