Nincs senki, aki szabatosan tudná, mi lapul egy feléje száguldó ballisztikus rakéta gyomrában. A válasz jó eséllyel az, hogy szimpla robbanóanyag – de ettől még lehet ott idegméreg épp úgy, mint klasszikus vagy piszkos atombomba.
A fenti dilemma azért juthat az ember eszébe, mert a csomagföladót (esetünkben Iránt) épp a sarokba igyekszik szorítani Izrael és az Egyesült Államok. Azt pedig a történelemből már tudjuk, hogy a totálisan körbezárt vadnál nincsen félelmetesebb és kiszámíthatatlanabb. Persze kétharmados eséllyel bármiféle ballisztikus eszközt le lehet radírozni az égről egy Patriot-rakétával, de azért a fönnmaradó harminchárom százalék sem elhanyagolható, pláne nem megnyugtató tényező.
Ha az ember komolyabban megkapargatja a közelmúltat, láthatja, hogy a háború kitörése előtt nem sokkal Teherán tizenkét nukleáris fegyver elkészítésére alkalmas mennyiségű dúsított uránt kínált föl Moszkvának. Mivel az átadás-átvétel nem történt meg, e készlet borítékolhatóan ma is a perzsa állam keze ügyében lapulhat. Tehát, ha a rezsimnek úgy hozza kedve, megpróbálkozhat egy atomcsapással.
Nem túl mélyen belemenve a ballisztikus rakéták működésébe azokat általában már csak kilövés után, cirka félúttól lehet a siker fentebb mondott percentjével hatástalanítani. Ami biztos, egyikünk sem élne szívesen azon a ponton, ahol egy efféle (tesszük föl) Tel-Aviv felé tartó légi eszköz sugárzó maradványai a földre hullnak. Abba pedig jobb bele sem gondolni, mivel járna egy konkrét találat.
És itt nem csak az emberi veszteségekre érdemes utalni, hanem a válaszlépés tragikus kihívásaira is. Kit lőne szét, büntetne meg cserében a zsidó állam? Egy atombomba ugyanis nem egy szofisztikált eszköz – értve alatta a válogatást, amit amúgy bármelyik pórias cirkálórakéta sikerrel megugrik. Lévén, ha egy két-három kilotonnás nukleáris bazáráru elpukkan, ott bizony nem egy terrorista otthona vagy rejtekhelye és személye megy a levesbe, hanem egy adott bő karikán belül mindenki meghal.
Az is, aki szívből és igazán gyűlölte a méltán pokolra küldött ajatollahot, s az is, aki a békésen tüntető tömegbe lőtt, lövetett, esetleg lányoknak-asszonyoknak vágta ki a méhét azért, hogy soha ne derüljön ki a nemi erőszak ténye.
A gonosz sajnos nem megy a szomszédba ötletekért, a történelem pedig számtalanszor igazolta, hogy a szorgos futóbolondokat nem érdekli semmi és senki. És a megsárgult lapok arról is regélnek, hogy olyasmi is bármikor megeshet, amire még a legpallérozottabb szakértők is azt felelik: az ki van zárva.
