Igaz, hogy immár mindenki előtt világos, bizony az unió kissé későn ébredt fel koronavírus-ügyben, de végtére is, jobb későn, mint soha. Vajon kinek szánta az elnök az oktatást? Vagy minek? Viccnek?
Már csak azért is kérdés ez, mert nálunk, Magyarországon a szakemberek – politikusok, egészségügyiek – jóval korábban tudatták velünk, ez ellen a vírus ellen fontos és hasznos a kézmosás. Akkor az Európai Unió felelősei még éppen Csipkerózsika-álmukat álmodták. Az Európai Unióba érkező s már régóta számszerűen fel sem mérhető, illegálisan itt tartózkodó „menekültek” viszont, aligha hinném, hogy okostelefonjaikon vagy videókon nézegetnék Von der Leyen kézmosási tanácsait. A magyarországi nyugdíjasok jelentős része pedig, azok, akik most karanténban vannak, és közben ház körüli kiskertjükben végzik az éppen időszerű tevékenységeket, bizonyára tudnak kezet mosni. Ha pedig végeztek a gereblyézéssel, valószínű, nem az elnök kézmosási trükkjeire kíváncsiak. Ugyanezt gondolom a német nyugdíjasokról is.
Eközben a vírus szépen bemutatta, hogy cseppet sem demokratikus. Nincs tudomásunk arról, emiatt eljárás alá vonták-e a koronavírust az unióban, a lényeg az, hogy az EU mindeközben nagyon is demokratikus maradt. Demokratikusan hullanak például területén az emberek. Továbbá teljes egyetértésben, mondhatnám teljes demokráciában szidalmazza Magyarországot, mert intézkedéseket „foganatosított” a járvánnyal kapcsolatban. Diktatórikus intézkedéseket, s ez nagy baj. Szerintük. Hiába mondja minden józan ember, hogy vészhelyzetben nincsen demokrácia, ők csak hajtogatják a magukét. Mi meg közben újból és újból rájövünk, mily könnyű bírálni, s mily nehéz hatékonyan intézkedni a gáncsoskodások közepette. Jogtudós barátom mondja mindig – nyilván hosszú évek tapasztalatát összegezve –, hogy ő nem akar senkit meggyőzni arról, mi az igazság. S hogy miért? Idézem őt. „Azért nem érdekli a legtöbb döntéshozót az igazság, mert a döntéshez hatalom kell, nem igazság.” Valahogy így vagyunk mi ezzel az Európai Unióval is, vagy az unió velünk.
Az újságírótanoncoknak megtanítják, mi jellemzi a karcolatot mint írásművet. Nos, rövid, szellemes, egyetlen problémát felvillantó s a tanulságot világosan megfogalmazó szépprózai műfaj. Hogy a tanulságot koronavírus- és unióügyben sikerült-e megfogalmaznom, kivált szellemesen, abban cseppet sem vagyok biztos. Már csak azért sem, mert a tanulság megfogalmazása immár többkötetnyire rúgna.
Mindenesetre mi innen, a fékevesztett diktatúrából illedelmesen megköszönjük az uniós polgárok nevében, hogy Ursula von der Leyen – ha nem is menekültügyben, még kevésbé az Európai Unió égető gondjait illetően, hanem kézmosásügyben – hasznos tanácsokkal látott el bennünket. Ami engem illet, jobban örültem volna, ha a mosdatlan száj ügyében kaptunk volna tippeket tőle. Ez ugyanis igencsak elkelne. Itthoni, ellenzéki közéleti szerepet vállaló polgártársaink számára éppúgy, mint a hozzájuk hasonlóan minősíthetetlenül viselkedő uniós közéleti szereplők számára.
(A szerző újságíró)
