A kreativitást régóta összekapcsolják a lelki problémákkal, és a közvélekedés szerint a különleges alkotóképesség gyakran együtt járhat a mentális nehézségekkel. A „zseni és őrület” közötti kapcsolat azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan gondolják.
Egy nemzetközi kutatócsoport több mint 14 ezer svéd iker adatainak elemzésével vizsgálta, hogy valóban nagyobb arányban érintik-e a mentális problémák a kreatív embereket, és arra jutott, hogy jelentős különbség van a művészi és a tudományos kreativitás között.
A kutatás során a szakemberek többféle alkotótevékenységet vizsgáltak, köztük a zenét, az irodalmat, a táncot, a színházat és a képzőművészetet, de a tudományos munkát és a feltalálói tevékenységet is bevonták az elemzésbe. Emellett figyelembe vették az új élmények iránti nyitottságot, a szokatlan gondolattársítások képességét, valamint a mentális egészség különböző mutatóit. Ezek között szerepeltek a depresszió és a szorongás tünetei, a pszichotikus élményekre való hajlam, illetve a diagnosztizált pszichiátriai betegségek.
Az eredmények szerint a magasabb szintű művészi teljesítmény átlagosan több mentális nehézséggel mutatott összefüggést. A kutatók elsősorban a depressziós és szorongásos tünetek, valamint a pszichotikus élményekre való hajlam esetében találtak kapcsolatot. A tudományos kreativitásnál azonban egészen más kép rajzolódott ki: a vizsgálat nem talált statisztikailag jelentős összefüggést a legtöbb tudományos alkotóképességre vonatkozó mutató és a mentális problémák között. Egyes tudományos és szakmai tevékenységek esetében még fordított kapcsolat is megfigyelhető volt.
A kutatás egyik különösen fontos eleme az egypetéjű ikrek vizsgálata volt. Mivel genetikai állományuk szinte teljesen azonos, összehasonlításuk segíthetett elkülöníteni az öröklött tényezők és az egyéni életkörülmények hatását. Az eredmények arra utalnak, hogy a művészi kreativitás és bizonyos mentális problémák közötti kapcsolatot részben közös genetikai tényezők magyarázhatják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy létezne egyetlen, a kreativitásért vagy a depresszióért felelős gén. Az életút, az oktatás, a személyes tapasztalatok és a munkakörnyezet ugyancsak jelentős szerepet játszhatnak.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a tudományos és a művészeti pálya eltérő követelményeket támaszthat az emberekkel szemben. A tudományos munkában például különösen fontos lehet a stresszel és a folyamatos teljesítménykényszerrel való megküzdés. Elképzelhető, hogy azok, akik súlyosabb mentális nehézségekkel küzdenek, kisebb eséllyel tudnak hosszú távon megmaradni bizonyos tudományos területeken. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tudósok védettek lennének a mentális betegségekkel szemben, vagy hogy a művészi tevékenység önmagában károsítaná a lelki egészséget.
A kutatás egy további érdekes összefüggést is feltárt: a korábbi időszakban jelentkező erősebb depressziós tünetek a későbbiekben nagyobb nyitottsággal járhattak együtt az új élmények iránt. Ez a kapcsolat még az egypetéjű ikrek összehasonlításakor is fennmaradt.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat összefüggéseket mutatott ki, nem pedig bizonyított ok-okozati kapcsolatokat. A tanulmány legfontosabb következtetése, hogy nem lehet minden kreatív embert egyetlen csoportként kezelni. A művészi alkotóképesség és a tudományos újítás eltérő biológiai, genetikai és társadalmi tényezőkkel függhet össze. A „szenvedő zseni” jól ismert képe tehát csak részben tükrözi a valóságot – írja a focus.pl.
