Kutatók megfagyott mókusürüléket találtak Kanada legendás Klondike aranybányászati régiójának ősi földalatti alagútjaiban. A környezeti DNS meglepetéseket tartalmazott.
Egy kanadai kutatócsoport több száz olyan élőlény genetikai nyomait fedezte fel, amelyek több százezer éve élnek az Arktiszon. A körülbelül 700 000 éves nyomokat megkövesedett mókusürülékben fedezték fel, amelyek a kanadai Yukon Terület legendás Klondike aranybányászati régiójának ősi földalatti alagútjaiban fagytak meg.
A kutatók környezeti DNS-t vontak ki az ürülékből, és több mint 200 növénycsoport, valamint különféle állatok nyomait azonosították, amint arról a Nature.com tudományos folyóirat beszámolt.
A kutatók 700 000 éves mókusürüléken csodálkoznak: olyan anyag, mint egy időkapszula
A kis rágcsálók a természet archívumaként működtek. Miközben magokat, növényi maradványokat, csontokat és egyéb táplálékot gyűjtöttek a fészkükhöz, genetikai anyagot vittek be a környezetükből a talajba. Amikor ezeket az alagútrendszereket később az örök fagy lezárta, az anyag rendkívül hosszú ideig időkapszulaként megőrződött.
Az ősi mintákból a kutatóknak több mint 18 teljes mitokondriális genomot sikerült rekonstruálniuk. A tanulmány azt mutatja, hogy a fagyasztott ürülék értékes forrás lehet a paleogenetika számára, mivel gyakran jobban megőrzi a DNS-t, mint a csontok vagy a környező örök fagy. Így hozzájárul a múltbeli ökoszisztémák és az éghajlatváltozás jobb megértéséhez.
Objektum doboz
3 tény a permafrosztról:
Meghatározás és elterjedés: A permafroszt olyan talaj, kőzet vagy üledék, amely legalább két egymást követő évben fagyott marad. A permafroszt talajok főként a magas északi szélességi körökön találhatók, különösen az Arktiszon, Szibériában, Kanadában, Alaszkában és Észak-Európa egyes részein.
Szén-dioxid-tárolás: A permafroszt talajok nagy mennyiségű szerves szenet tárolnak növényi és állati maradványokból, amelyek évezredek alatt felhalmozódtak.
A klímaváltozás hatásai: Ahogy az éghajlat melegszik, a permafroszt olvadni kezd, ami üvegházhatású gázok, például szén-dioxid és metán kibocsátásához vezet. Ez a kibocsátás fokozza az üvegházhatást, és tovább hozzájárul a globális felmelegedéshez, ezt a jelenséget "permafroszt szén-visszacsatolásának" nevezik.
A permafroszttal rendelkező régiókban az olvadás jelentős károkat okozhat az infrastruktúrában. A permafrosztra épített épületek, utak és csővezetékek instabillá válhatnak, sőt össze is omolhatnak, ahogy a fagyott talaj felenged és elveszíti szilárdságát.
