A világegyetem egyre gyorsabban és gyorsabban tágul

A kísérlet kiindulópontja egy dél-koreai csapat tanulmánya volt, amely arra utalt, hogy a tágulás lassulhat, és a sötét energia nem létezik. A tudósok az Ia típusú szupernóvákra támaszkodtak – ezek állandó fényerejű csillagrobbanások, amelyek standard referenciaként szolgálnak a távolságok mérésére. A koreai csapat kijelentette, hogy a robbanások fényereje a galaxisok korától függ, ami torzítja a gyorsulás képét.

Wiseman csapata tesztelte ezeket az érveket, és két hibát talált. Először is, az elemzés összekeverte a galaxis korát a felrobbanó csillag korával, bár a fehér törpék sokkal később is kialakulhatnak. Másodszor, nem vette figyelembe a galaxis méretére vonatkozó standard korrekciót, mivel a szupernóvák valamivel fényesebbek a nagyobb tömegű rendszerekben. Ezen korrekciók alkalmazása után a fényesség és a kor közötti kapcsolat szinte teljesen eltűnt. A Sötét Energia Felmérés adataival végzett további vizsgálatok azt mutatták, hogy a korrekció nem változik a távolsággal, ami ellentmond a korhipotézisnek.

Így a fényerő-anomália valós, de már szerepel a modern modellekben, és túl gyenge ahhoz, hogy sötét energia nélkül megmagyarázza a gyorsulást. Maga a sötét energia természete, amely az univerzum 70%-át teszi ki, továbbra is rejtély. Az új obszervatóriumok, mint például a Vera Rubin teleszkóp, hamarosan pontosabb adatokat fognak szolgáltatni a természetének megértéséhez, ahelyett, hogy kétségeket ébresztenének létezésében – írta a Gismeteo.