Zseniális tervezés áll a háttérben?

A körülbelül 4600 és 4450 évvel ezelőtt Kheopsz fáraó, Kheopsz sírjaként épült Nagy Piramis szilárdan állt egy 1847-es 6,8-as erősségű, valamint egy 1992-es, 5,8-as erősségű földrengés során. A folyamat megértése érdekében a kutatók 37 helyszínen rögzítették a környezeti rezgéseket a piramisban és környékén, méréseket végezve a belső kamrákban és a környező talajban.

„A mérések nagy százaléka nagyon hasonló alapvető frekvenciákat mutatott, ami figyelemreméltóan homogén és stabil szerkezeti válaszra utal az emlékmű hatalmas mérete és összetettsége ellenére” – magyarázta a tanulmány szerzője, dr. Asem Salama az IFLScience-nek. A piramis összes szerkezeti elemében a kutatók átlagosan 2,3 hertz rezgési frekvenciát regisztráltak, ami a mechanikai feszültség egyenletes eloszlását jelzi, ami lehetővé teheti az emlékmű stabilitásának megőrzését földrengések során.

Ezzel szemben a környező talajban lévő rezgések frekvenciája 0,6 hertz volt. A piramis és környezete közötti frekvenciakülönbség tehát segíthet megelőzni a kettő közötti kölcsönhatásokat, amelyek a szerkezeten belüli rezgések felerősödéséhez vezethetnek, növelve annak robusztusságát.

Őseink olyan építészeti és geotechnikai megoldásokat fejlesztettek ki, amelyek természetes módon kivételes hosszú távú ellenálló képességű szerkezeteket hoztak létre.

A kemény mészkő alapkőzet, amelyre a piramis épül, alacsony szeizmikus sérülékenységi értékűnek is bizonyult, ami még nagyobb biztonságot nyújt. Amikor azt vizsgálták, hogy a szerkezet hogyan erősíti fel a rezgéseket ebből az alapkőzetből, a szerzők azt találták, hogy az erősítés a magassággal növekszik, és a Király Kamrájában éri el a maximumát, mintegy 48,68 méterrel (160 lábbal) a talaj felett.

Azonban az erősítés ezután csökken a Király Kamrája felett található Kamrákban. A kutatók ezért úgy vélik, hogy ezek az üregek hozzájárulnak a piramis extra stabilitásához, növelve annak földrengésállóságát.

„Eredményeink arra utalnak, hogy a Khufu piramis bizonyos jellemzői valószínűleg csökkentik a szeizmikus kockázatot, és segítenek javítani a szerkezeti stabilitását” – mondja Salama. „Ezek közé a tényezők közé tartozik a piramis hatalmas geometriája, szimmetrikus formája, gondosan megtervezett tömegeloszlása, megfelelő mészkő alapozása, valamint a szerkezet és a környező talaj közötti frekvenciakülönbség, ami csökkentheti a rezonanciaerősítést földrengések esetén.”

Az azonban jelenleg nem világos, hogy mindez szándékos volt-e a piramis építői részéről. „Személy szerint úgy vélem, hogy a rugalmasság inkább a kísérletezés, megfigyelés és folyamatos fejlesztés évszázados, rendkívül kifinomult építési gyakorlatának eredménye, mintsem a modern értelemben vett szándékos szeizmikus mérnöki munka” – mondja Salama, számol be az IFLSceince.

„Tehát bár haboznék azt állítani, hogy szándékosan kifejezetten földrengésállóra tervezték a piramist, azt hiszem, olyan építészeti és geotechnikai megoldásokat fejlesztettek ki, amelyek természetes módon kivételes hosszú távú ellenálló képességű szerkezeteket eredményeztek.”