Tudomány
Elszenesedett a hővédő pajzs az Artemis visszatérése során
32-szeres hangsebességgel száguldott vissza a legénység a Föld légkörébe
A négy Artemis II űrhajós múlt pénteken érkezett a Csendes-óceánba, ezzel lezárva közel 10 napos tesztrepülésüket, amelynek során elérték a valaha ember által megtett legnagyobb távolságot az űrben, miközben gumicukor alakú Orion kapszulájuk a Hold túlsó oldala körül keringett – írja a Reuters.
A Föld légkörébe nagyjából 32-szeres hangsebességgel visszaszáguldó, nagy jelentőségű küldetés záróeseménye a Lockheed Martin által épített (LMT.N) Orion kapszula kulcsfontosságú tesztje volt, mielőtt a NASA azt tervezi, hogy jövőre egy újabb holdraszállás előtti repülésre használja majd Föld körüli pályán.
„Gyorsan és forrón érkeztünk” – mondta Reid Wiseman, az Artemis II misszió parancsnoka az újságíróknak a legénység első sajtótájékoztatóján a Földre való visszatérésük óta.
A repülést követő hónapokban a NASA mérnökei átfésülik az Orion űrhajó teljesítményét bemutató adathalmazokat. Valószínűleg nagy figyelmet fordítanak majd a kapszula hővédő pajzsára, egy kritikus akadályra, amely megvédi a legénységet az akár 2760 Celsius-fokig terjedő hőmérséklettől az űrből való leszállás során.
A 2022-es, legénység nélküli Artemis I küldetés során az Orion hővédő pajzsa sokkal nagyobb károkat szenvedett, mint amire a NASA számított, apró repedések és egyes rétegek elszenesedtek a visszatérés során, ami intenzív, kétéves vizsgálathoz vezetett.
A NASA nem korszerűsítette a hővédő pajzsot, de megváltoztatta az Artemis II legénységének a Föld légkörébe való belépés szögét és pályáját a hő csökkentése érdekében.
Wiseman elmondta, hogy ő és a küldetés pilótája, Victor Glover „talán két pillanatra enyhe elszenesedést láttak” a visszatérés során. Amikor megvizsgálták a kapszulát azon a haditengerészeti hajón, amely kiemelte őket az óceánból, Wiseman azt mondta, hogy „kis mértékű elszenesedést látott az úgynevezett vállon”, utalva a hővédő pajzs szélére.
Az Artemis II legénységének visszatérése után a kapszuláról készült fotók szokatlan fehér foltot mutattak a hővédő pajzs szélén, de Jared Isaacman, a NASA igazgatója eloszlatta az aggodalmakat, és azt mondta, hogy a kapszula hasonlóan viselkedett a nagy hőmérsékletű földi tesztelés során.
„Nincsenek hiányzó darabok” – mondta Isaacman hétfőn a Reutersnek, hozzátéve, hogy víz alatti fotókat látott a hővédő pajzsról, amint röviddel a lezuhanás után az óceánban ringatózik. „A hővédő pajzs a várakozásoknak megfelelően működött, és izgatott vagyok, mert most már végeztünk ezzel a dologgal” – tette hozzá.
Glover a legénység visszatérését „nagyon intenzív 13 perc 36 másodpercnek” nevezte.
A NASA tisztviselői akkor azt mondták, hogy a legénység maximális sebessége a visszatéréskor 24 664 mérföld/óra (39 692 km/óra) volt, ami nagyjából 32 Mach, 210 mérföld/órával kevesebb, mint az Apollo 10 1969-ben felállított rekordja, amely a valaha volt leggyorsabb ember által utazott rekord volt.
Glover azonban csütörtökön azt mondta az újságíróknak, hogy az Orion fedélzeti képernyőin az Orion 38,89 Mach, azaz 29 839 mérföld/óra sebességet mutattak. Hozzátette, hogy a NASA esetleg új számot fog kiadni, „amikor rájön”, mert az űrben nehéz mérni a sebességet. Miután a légköri súrlódás lelassította a sebességüket, az első ejtőernyő-készlet tovább lassította őket, miután beléptek a Föld alsó légkörébe, mielőtt leváltak volna az utolsó ejtőernyő-készlet előtt, amelyek enyhe 27 km/h-s sebességre vitték őket az óceán felszínén.
Amikor az első ejtőernyő-készlet elszakadt, Glover azt mondta: „Visszatértünk a szabadeséshez... Soha nem ugrottam bázisról, soha nem ugrottam ejtőernyővel, de olyan érzés lehetett, mintha hátrafelé ugrálnánk le egy felhőkarcolóról”.
