Tudomány
Titok a jégben: 12 ezer éves jel írhatja át a Föld történelmét
A kutatók szerint a kulcs a vulkáni gázokban és a platina különös eloszlásában rejlik
Az új kutatások azonban jóval „földhözragadtabb” magyarázatot kínálnak: a platina valószínűleg nem az űrből érkezett, hanem egy izlandi vulkánkitörésből származik.
A Younger Dryas és a hirtelen lehűlés
A jel időzítése kulcsfontosságú. Egybeesik a Younger Dryas kezdetével, egy drámai lehűlési időszakkal, amely körülbelül 12 870 és 11 700 évvel ezelőtt zajlott. Ekkor az északi féltekén hirtelen jelentősen csökkent a hőmérséklet.
Mindez éppen akkor történt, amikor a bolygó kilábalóban volt az utolsó jégkorszakból. A kutatók szerint annak megértése, mi okozta ezt a visszahűlést, kulcsfontosságú lehet a Föld klímarendszerének működéséhez.
Egyes feltételezések szerint a lehűlést egy jelentős vulkánkitörés válthatta ki Németország területén – vagy egy eddig azonosítatlan vulkán működése.
Versengő elméletek a klímaváltozás hátterében
A jégmagok adatai szerint a Younger Dryas rendkívül szélsőséges volt: Grönlandon akár 15 °C-kal is alacsonyabb lehetett a hőmérséklet a mai értékeknél. Európában az erdőket tundra váltotta fel, és a csapadékzónák is eltolódtak.
A legelterjedtebb magyarázat sokáig az volt, hogy az észak-amerikai jégtakarók olvadásából származó hatalmas édesvíz-mennyiség felborította az óceáni áramlásokat. Egy másik elmélet szerint azonban egy üstökös- vagy aszteroida-becsapódás indította el a folyamatot.
A platinacsúcs új kérdéseket vet fel
2013-ban a kutatók a grönlandi jégmintákban szokatlanul magas platinaszintet találtak. A platina és az irídium aránya különösen furcsa volt: az űrből származó objektumok általában sok irídiumot tartalmaznak, itt viszont nem ez volt a helyzet.
Felmerült, hogy egy különleges összetételű aszteroida lehet a magyarázat, mások pedig a németországi Laacher See vulkánkitörést gyanították.
A részletes vizsgálatok azonban kizárták ezt: a Laacher See mintáiban gyakorlatilag nem találtak platinát.
Az időzítés új irányba mutat
A pontosabb kormeghatározás szerint a platinacsúcs mintegy 45 évvel a lehűlés kezdete után jelent meg, így nem okozhatta azt.
Ráadásul a megemelkedett platinaszint körülbelül 14 évig fennmaradt, ami tartós folyamatra utal, nem pedig egy egyszeri eseményre, például becsapódásra.
A kémiai összehasonlítások alapján a legjobb egyezést vulkáni gázkondenzátumokkal találták, különösen víz alatti vulkáni tevékenység esetében.
Izlandi vulkánok a háttérben
Az izlandi vulkánok képesek hosszú ideig tartó hasadékvulkáni kitörésekre, ami jól illeszkedik a 14 éves platinaszignálhoz.
A jégtakarók olvadása csökkentette a földkéregre nehezedő nyomást, ami fokozhatta a vulkáni aktivitást. A víz alatti kitörések során különleges kémiai folyamatok játszódnak le, amelyek során a platina feldúsulhat, majd a légkörön keresztül akár Grönlandig is eljuthat.
Hasonló jelenségeket későbbi izlandi kitörések esetében is megfigyeltek.
Vajon vulkánok indították el a lehűlést?
Mivel a platinacsúcs később jelent meg, nem ez indította el a Younger Dryast. Ugyanakkor más jégmagadatok egy nagy vulkáni kénkitörést mutatnak pontosan a lehűlés kezdetén.
Az ilyen kitörések a sztratoszférába juttatott kén révén visszaverik a napfényt, és globális lehűlést okozhatnak. Ez láncreakciókat indíthat el: nőhet a jégborítás, megváltozhatnak a szelek, és felborulhatnak az óceáni áramlások.
Egy már eleve instabil klímarendszerben ez elegendő lehetett ahhoz, hogy a Föld visszatérjen egy hidegebb állapotba.
Mit jelent ez a jövő szempontjából?
A kutatás szerint a legegyszerűbb magyarázat jelenleg az, hogy egy nagy északi féltekei vulkánkitörés állt a Younger Dryas mögött, nem pedig kozmikus becsapódás.
Az ilyen múltbeli események megértése kulcsfontosságú a jövőbeli kockázatok felméréséhez. Bár a nagy becsapódások és hatalmas kitörések ritkák, hosszú távon elkerülhetetlenek.
A Föld múltbeli reakcióinak feltárása segíthet abban, hogy jobban felkészüljünk a jövő globális változásaira.
