Az Antarktisz jegén 2024 telén egy rendkívüli jelenség keltette fel a kutatók figyelmét: hatalmas, nyílt vízfelület jelent meg a Kelet-Antarktisz partvidékén található Breid-öböl térségében.
A különleges képződmény, amelyet polinyának neveznek, olyan nyílt óceáni terület, amelyet minden oldalról tengeri jég vesz körül. A jelenség azért volt különösen meglepő, mert ezen a vidéken július és augusztus között általában összefüggő jégtakaró borítja az óceán felszínét. A műholdfelvételek szerint a nyílt vízfelület legnagyobb kiterjedése mintegy 89 ezer négyzetkilométer volt, vagyis nagyobb, mint Csehország teljes területe.
A kutatók az esemény okait vizsgálva arra jutottak, hogy nem egyetlen rendkívüli tényező idézte elő a gigantikus jégmentes területet, hanem több légköri és óceáni folyamat együttes hatása. A vizsgált időszakban több úgynevezett atmoszférikus folyó érkezett a térség fölé. Ezek keskeny, de rendkívül nagy mennyiségű nedvességet szállító légköri áramlatok, amelyek alacsonyabb földrajzi szélességekről juttatják a melegebb, nedvesebb levegőt az Antarktisz fölé. 2024 júliusa és augusztusa között hat ilyen rendszer érte el a régiót, köztük több szokatlanul erős téli esemény.
A melegebb és nedvesebb levegő megemelte a légkör hőmérsékletét, miközben a szokásosnál melegebb havazás és az óceánba jutó nagyobb energiamennyiség is nehezítette az új tengeri jég kialakulását. Eközben az erős szelek megmozgatták a felszíni vizet, és úgynevezett Ekman-szívást idéztek elő. Ennek következtében a mélyebb óceáni rétegekben található, jóval melegebb víz a felszín közelébe kerülhetett.
Ez a melegebb mélyvíz kulcsszerepet játszhatott a polinya kialakulásában. A felszínre kerülő víz hőmérséklete és turbulenciája jóval nagyobb volt, mint a téli jég alatt megszokott vízé, ezért akadályozta az óceán befagyását. A térségben ráadásul tengeri hőhullám is jelen volt, így a már kialakult jégtakaró is könnyebben meggyengülhetett. A légköri és óceáni folyamatok tehát egymást erősítve járultak hozzá ahhoz, hogy egy több tízezer négyzetkilométeres nyílt vízfelület jöjjön létre az antarktiszi tél kellős közepén.
A jelenségnek azért is lehet jelentősége, mert bár a tengeri jég olvadása közvetlenül nem emeli meg a tengerszintet, hiszen a jég már eleve úszik az óceánon, fontos védőszerepet tölt be. A tengeri jégtakaró részben elszigeteli az antarktiszi jégselfeket és szárazföldi gleccsereket a melegebb óceáni víztől. Ha ez a védőréteg tartósan csökken, az közvetve felgyorsíthatja a szárazföldön található jég veszteségét, ami már hozzájárulhat a globális tengerszint emelkedéséhez.
A hatalmas polinya az antarktiszi élővilág szempontjából is érdekes. A tengeri jég számos élőlény számára fontos élőhely, és az erre épülő táplálékláncokban is meghatározó szerepet játszik. A kutatók ezért arra figyelmeztetnek, hogy ha a jövőben az atmoszférikus folyók erősödnek, miközben a légköri és óceáni hőhullámok gyakoribbá válnak, akkor az ilyen rendkívüli méretű polinyák gyakrabban is megjelenhetnek olyan térségekben, ahol korábban a téli tengeri jég viszonylag stabil volt - írja a Agupubs.
