A mohácsi csata öröksége nem kizárólag a vereségről, hanem a hűségről, a helytállásról és az áldozatvállalásról is beszél – hangsúlyozta Erdő Péter. A bíboros, esztergom-budapesti érsek a csata ötszázadik évfordulója alkalmából arra kérte a magyarokat, hogy tanuljanak történelmükből, és személyes érdekeik helyett keressék a közösség javát.
Ötszáz évvel ezelőtt Mohács mezején nem egyszerűen egy ütközet sorsa dőlt el, hanem Magyarország történetének egyik legsúlyosabb tragédiája következett be – idézte fel szombaton közzétett üzenetében Erdő Péter.
A bíboros emlékeztetett: a csatában életét vesztette a fiatal II. Lajos király, valamint számos olyan egyházi és világi vezető, aki az uralkodó hívására az ország védelmére indult. Ott halt meg Tomori Pál kalocsai érsek, a magyar hadsereg egyik fővezére, Szalkai László esztergomi érsek, Magyarország prímása, továbbá a püspöki kar több tagja, számos főúr és sok ezer katona.
„Ismertek és névtelenek, akik a döntő órában vállalták a rájuk háruló kötelességet, és életüket adták hazájukért” – fogalmazott Erdő Péter.
A bíboros szerint a mohácsi hősök és áldozatok emlékezete az egész magyar nemzet közös öröksége. Mohács ugyan a magyar történelem egyik legsúlyosabb katonai vereségének jelképe lett, ám az érsek szerint az ott történtekből ennél többet is ki lehet olvasni: a hűség, a kötelességteljesítés és az áldozat példáját.
Erdő Péter úgy fogalmazott, hogy a csatában részt vevők tisztában voltak a rájuk váró hatalmas túlerővel, a keresztény értékrend és a hazaszeretet azonban erőt adott számukra ahhoz, hogy felülkerekedjenek félelmeiken és vállalják a küzdelmet.
A bíboros üzenetében Mohács történelmi tanulságait a jelenkor számára is érvényesnek nevezte.
„Nem hajszolhatjuk mindennapi érdekeinket úgy, hogy közben megfeledkezünk a közösség javáról. Nem tehetjük kockára az ország jövőjét személyes előnyökért, mert ha a közösség meggyengül, végül azok sorsa is bizonytalanná válik, akik a válság haszonélvezőinek gondolják magukat” – hangsúlyozta.
Erdő Péter szerint Mohács emlékezete felelősségre és éleslátásra tanít. Úgy vélte, Isten színe előtt kell feltenni azt a kérdést, hogy mi szolgálja valóban a magyar nép életét és megmaradását.
„Képesek vagyunk-e félretenni a széthúzást, felismerni a veszélyeket, és együtt dolgozni azért, amit elődeinktől örököltünk, amit tovább kell adnunk a következő generációknak?” – tette fel a kérdést a bíboros.
Az esztergom-budapesti érsek kitért arra is, hogy a mohácsi hősök nemcsak a történelmi emlékezetben maradtak velünk. Tetteik következményei és a hazáért vállalt áldozatuk egyaránt részévé vált a magyar nemzet örökségének.
„De hisszük, hogy személyesen is élnek Isten előtt, a szentek közösségében. Ezért imádkozunk értük, és ezért kérjük Istent, hogy adjon nekik örök nyugodalmat” – írta Erdő Péter.
A bíboros szerint a mohácsi csata ötszázadik évfordulója egyben alkalmat teremt arra is, hogy a magyarok végigtekintsenek az azóta eltelt fél évezreden. A nemzet történelmét ebben az időszakban háborúk, megszállások, pusztítások és súlyos veszteségek kísérték, Magyarország és a magyarság azonban mindezek ellenére fennmaradt.
„Kudarcokon, háborúkon és pusztuláson át népünk mégis fennmaradt” – emelte ki Erdő Péter, hozzátéve: „hívő szívvel ebben az isteni gondviselés jelét ismerjük fel”.
Üzenetének végén a bíboros arra kérte a magyarokat, hogy a mohácsi évforduló ne pusztán a múlt felidézésének napja legyen, hanem alkalom a történelmi tapasztalatok továbbadására és a közösség iránti felelősség megerősítésére is.
„Becsüljük meg tehát halottainkat és hőseink emlékezetét! Tanuljunk történelmünkből, keressük önzés nélkül a közösség javát, szolgáljuk hittel és szeretettel az életet, és újítsuk meg bizalmunkat az isteni gondviselésben!” – zárta üzenetét Erdő Péter.
