Az ókori egyiptomi festmények és szarkofágok festékrétegei jóval összetettebbek lehettek, mint azt korábban gondolták.
Egy friss vizsgálat során 14 egyiptomi műalkotásból összesen 28 mintát elemeztek, amelyek nagyjából Kr. e. 1425 és Kr. u. 400 között készültek. A kutatók olyan szerves összetevőket is azonosítottak bennük, amelyekről korábban nem volt ismert, hogy szerepet játszottak volna az egyiptomi festékek előállításában.
A mintákban állati eredetű ragasztókat is találtak. Több vizsgált festékrétegben kimutatható volt a kollagén, amely kötőanyagként segíthette a pigmentek megtapadását a felületen. A jelek szerint ennek leggyakoribb forrása a szarvasmarha lehetett, de juhból, kecskéből, szamárból és lóból származó anyagokra utaló nyomokat is találtak, sőt az antilop sem zárható ki. Érdekesség, hogy a kollagén elsősorban bőrből és kötőszövetből származhatott, nem pedig kizárólag csontokból.
Még nagyobb meglepetést okoztak a növényi eredetű összetevők. A kutatók többek között szezámból és moringából származó fehérjéket azonosítottak. Az eredmények alapján elképzelhető, hogy az egyiptomi mesterek nem egyszerűen tiszta növényi olajat kevertek a festékekhez. A fehérjék és a zsírok együttes jelenléte inkább arra utal, hogy úgynevezett olajpogácsát, vagyis a magvak olajának kipréselése után visszamaradó, fehérjében gazdag anyagot is felhasználhattak.
A moringa különösen érdekes ebből a szempontból, mivel az ókori Egyiptomban nem csupán gyakorlati célokra használták, hanem vallási jelentősége is volt. A kutatók ezért azt sem zárják ki, hogy a növény festékekben való alkalmazásának szimbolikus oka is lehetett. Erre azonban egyelőre nincs elegendő bizonyíték, így ez csak egy lehetséges magyarázat.
A kutatás jelentősége túlmutat azon, hogy pontosabb képet kapunk az ókori egyiptomi festékek receptúrájáról. A mikroszkopikus mennyiségben fennmaradt fehérjék segítségével a tudósok egyre részletesebben rekonstruálhatják, hogyan készítették műveiket az egykori mesterek. Ez a restaurátorok számára is fontos információ, hiszen az eredeti anyagok ismerete segíthet megérteni a festmények öregedését, és megfelelőbb módszereket alkalmazni a több ezer éves műalkotások megőrzésére.
Az eredmények egyúttal azt is megmutatják, hogy az ókori egyiptomi festészet mögött milyen kifinomult anyagismeret állhatott. A kívülről egyszerű pigmentrétegnek tűnő festék valójában állati eredetű kötőanyagokból, növényi fehérjékből, zsírokból és más összetevőkből álló, összetett keverék lehetett - írja a Science.
