A Nemzeti Énekkar nyitotta meg a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából megrendezett állami programot. Ezután Magyar Péter idézte fel a sorsfordító eseményeket.
A miniszterelnök szerint, ha visszanézünk az államiságunk történetére, Mohács szinte pontosan középen áll. Kicsivel több mint 500 évvel Szent István megkoronázása után, és pontosan 500 évvel ezelőtt történt. Felidézte azt is, hogy akkoriban más volt a táj, másként néztek ki a falvak és másként öltözködtek az emberek, de ugyanúgy ismerték az eső illatát, a templomok harangját, és ugyanúgy szerették a gyerekeiket.
Akik akkor éltek, mint mondta, nem tudták, hogy mi vár rájuk, hogy mi vár az országra, csak annyit éreztek, hogy veszélyben vannak. – Amikor Mohácsról beszélünk, ismerjük a neveket, a hadvezérekét, főurakét, uralkodókét. De ma 500 évvel később én első sorban nem rájuk szeretnék emlékezni, hanem azokra, akiknek nem tudjuk a nevét. A katonára, a lovászra, a szolgálóra, a parasztra. Arra, aki félt, de mégis ott maradt, aki tudta, hogy egy túlerő áll vele szemben, de mégsem fordult meg – jelentette ki Magyar Péter.
A kormányfő feltette a kérdést: mit üzen nekünk ma a mohácsi hősök példája? Majd meg is válaszolta: azt, hogy egy sorsközösséget alkotunk.
Magyar Péter szerint sokat vesztettünk Mohácsnál, de Magyarország nem tűnt el, és ma is magyarul beszélünk. – Itt vagyunk, 500 évvel később, ugyanazon a földön, ugyanannak az országnak a polgáraiként, ugyanazon nyelvet beszélve, miközben eltűntek azok a birodalmak, amelyek akkor Európa sorsáról döntöttek – mondta.
Külön kitért arra, hogy a megmaradás titka az volt, hogy az emberek nem adták fel, hanem újjáépítették az országot.
Mint mondta, a történelem sok vereséget mért ránk, és erről sokat beszéltünk, pedig arról kéne beszélni, hogy a magyar történelem a megmaradás, az újrakezdés története. – Amikor úgy tűnik, hogy mindennek vége, mi mégsem mondjuk azt, hogy vége – jelentette ki, majd arról beszélt, hogy ma is össze kell fognia az országnak, mert „nincs meg az a luxusunk, hogy szembe fordulhassunk egymással”.
Az összetartozás, hangsúlyozta a miniszterelnök, nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk, hanem azt, hogy tudjuk, egymásra vagyunk utalva, és ha baj van, segítünk egymásnak, függetlenül attól, ki kire szavaz.
– Ha azok az emberek, akik 500 éve éltek, ma körbenézhetnének, mit látnának? Látnák, hogy ma már béke honol, és megbeszéljük. És látnák, hogy mint akkor, ma is sokszínű az ország – mondta Magyar Péter.
Majd úgy fogalmazott: nem tudja, mi lesz ezzel az országgal 500 év múlva, de az eredmény rajtunk is múlik, hogy mi mit hagyunk örökül.
Összegzésként végül leszögezte: Mohács üzenete nem az, hogy a magyar sors vereség, hanem az, hogy a legnagyobb vereség után is képesek vagyunk talpra állni.
