Egy elveszett dokumentum feltárja civilizációnk eredetét

Ennek a titokzatos dokumentumnak a nyomait a 19. század végén fedezték fel a mai Irán területén, elsősorban az ősi Szúza város romjai között. A régészek körülbelül 5200 éves agyagtáblákat fedeztek fel, amelyeket még a történelmileg ismert Elám civilizáció előtt hoztak létre. Több mint egy évszázadon át azonban a marginális szerepük maradt, jelentéktelen kuriózumként kezelték őket. Ma ez a helyzet változik, és a tudósok kezdenek felismerni valami sokkal fontosabbat: egy lehetséges hiányzó elemet az írás születésének történetében.

A proto-elámi jelek jelentősen eltérnek a Mezopotámiából vagy Egyiptomból ismertektől. Míg a korai ékírás gyakran egyszerűsített rajzokat tartalmazott – egy kéz, amely az „adást” jelentette, vagy egy árpakalász, amely az árpát szimbolizálta –, Iránban az absztraktabb formák domináltak. Ráadásul a szöveget sorokban, jobbról balra írták, a modern írásrendszerekre emlékeztető módon. Már csak ez is meglepően modern megjelenésűvé teszi a proto-elámi táblákat – írja a France24.

A tudósok sokáig úgy vélték, hogy a legrégebbi írásrendszerek elsősorban számviteli rendszerekként szolgáltak. Áruk, adók vagy állatállományok mennyiségének rögzítésére használták őket. Az ilyen írás azonban nem tükrözte a beszélt nyelvet, hanem csak az egyszerűsített információkat. Napjainkban egyre több kutató gyanítja, hogy a proto-elám írás esetében ez nem feltétlenül volt így. Az elemzések azt sugallják, hogy egyes jelsorozatok túl hosszúak és túl összetettek ahhoz, hogy csak tárgyakat vagy számokat ábrázoljanak. Megfelelhetnek azonban szótagoknak, és így a beszéd elemeinek.

Ha ez a hipotézis beigazolódik, a következmények óriásiak lesznek. Ez azt jelentené, hogy Irán a történelem során először nemcsak információkat, hanem egy teljes nyelvet is rögzített – hangzásával, szerkezetével és jelentésével együtt. Más szóval, a proto-elám írás lehet az első igazi írásrendszer, amelyet ma ismerünk.

Őskori dokumentumok digitalizálása: Egy mód a rejtély megfejtésére
A probléma az, hogy még mindig nem tudjuk elolvasni. Bár a tudósok megfejtették a numerikus rendszert, a legtöbb jel jelentése továbbra is rejtély. Az áttörést körülbelül 1700 ismert tábla digitalizálása hozta meg, amely a 21. század elején kezdődött. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy modern számítógépes eszközöket használjanak a jelek közötti minták és kapcsolatok elemzésére. Például be tudták bizonyítani, hogy bizonyos, a mezőgazdasághoz kapcsolódó szimbólumok rejtett jelentésű csoportokat hoznak létre, még akkor is, ha nem közvetlenül egymás mellett jelennek meg.

Továbbá a tanulmányok szerzői bebizonyították, hogy a jelek kombinálhatók és egymásba írhatók, ami egy primitív nyelvtan létezésére utalhat. Ezen előrelépések ellenére számos kérdés továbbra is megválaszolatlan. Az egyik legfontosabb magának az írásnak a sorsával kapcsolatos. Miért tűnt el egy talán ennyire fejlett rendszer mindössze néhány évszázad után? Jelenleg két fő elmélet ütközik a kutatók között.

Az első hipotézis egy folyamatos hagyományt feltételez. E szerint a proto-elámi írás később lineáris elámitá fejlődött, amelyet körülbelül 4100 évvel ezelőtt használtak. Ezt az írást az utóbbi években részben megfejtették az ezüst edényeken található feliratok összehasonlításával, ami hasonlóan működik, mint a híres Rosetta-i kő. Ha ez az elmélet igaz, az azt jelentené, hogy Irán a világ három független írás születési központjának egyike volt.

A második hipotézis sokkal meglepőbb. Azt feltételezi, hogy az ókori Irán lakói egyszerűen felhagytak az írással. Körülbelül 800 éven át szinte semmilyen nyoma sincs a használatának. Egyes kutatók szerint ez tudatos döntés lehetett. Az írás, különösen legkorábbi formájában, elsősorban a gazdaság és a lakosság ellenőrzését szolgálta. Inkább a hatalom és az elnyomás eszközének tekinthették, mintsem a hétköznapi emberek számára hasznos dolognak. A végső ítélettől függetlenül világossá válik, mennyire nehéz ez a rejtély.