Egy szűkös műhelyben, az északkelet-ukrajnai frontvonal közelében egy „Chimera” hívójelű katonai szerelő segít felkészíteni egységének robotjárműveit a csatára.
Egy sorban felsorakozva állnak a „Hiénák” néven ismert négykerekű, pilóta nélküli szárazföldi járművek (UGV). A feladatuk, hogy robbanóanyaggal megrakott rakományukkal szép csendben az orosz vonalak felé kússzanak, és megtámadjanak egy ellenséges fedezéket, vagy megállítsanak egy gyalogsági előrenyomulást. Hasonló modellek már orosz foglyokat is ejtettek – mondta a 44 éves Chimera, aki kérte, hogy csak a hívójelével azonosítsák. „Képzeljék el, mire képes 20 kilogrammnyi robbanóanyag: nagyon erős” – mondta a szerelő. „Nagyon erős.”
Az ehhez hasonló műhelyek, amelyeket Ukrajna Harmadik Hadserege működtet, már megjelentek az 1200 kilométeres frontvonal teljes hosszában, miközben Kijev túlerőben lévő hadserege igyekszik technológiai előnyre szert tenni az oroszok szüntelen gyalogos támadásaival szemben a háború ötödik évében.
A pilóta nélküli szárazföldi járművek kritikus fontosságú új elemei Ukrajna stratégiájának. A cél, hogy okosabban harcoljanak, és megmentsék a saját csapataik életét egy olyan, drónokkal teli csatatéren, ahol gyakorlatilag bármilyen felszíni mozgás végzetes lehet. A legtöbb ukrán dandár és ezred már rendelkezik speciális, pilóta nélküli rendszereket üzemeltető egységekkel. Ezek folyamatosan bővülnek, és arzenáljuknak egyre nagyobb részét képezik a földi járművek is.
A Reuters stábja felkereste a Harmadik Hadsereg NC13-as hívójelű egységét – amely vezető szerepet tölt be a harctéri támadások UGV-kkel történő támogatásában –, hogy megértse, hogyan alakítja a szárazföldi hadviselés jövőjét ezen új fegyverek integrációja.
Új „forradalom” a hadviselésben
A műhelyben egy garázsrész kísérleti drónokkal van tele: némelyik lánctalpas, mások kerekesek. Az egyikhez tűzoltótömlőt szereltek, egy másikra pedig hordozható rakétavetőknek kialakított állványt rögzítettek.
Andrij Bileckij dandártábornok, a Harmadik Hadsereg parancsnoka a hadviselés következő „forradalmának” nevezte azt a folyamatot, amelyben a gyalogosokat fokozatosan felváltják a földi járművek. A hadtest – amelyet Ukrajna egyik legfontosabb és leghatékonyabb haderejének tartanak – az év végéig a frontvonalban állomásozó csapatainak mintegy harmadát kívánja ilyen gépekre cserélni. „A Nyugat sok szempontból átaludta a drónforradalmat” – mondta a parancsnok, hozzátéve, hogy a hagyományos gyalogság ma már csak a töredékét, mintegy 10 százalékát látja el azoknak a feladatoknak, amiket a folyamatos légi fenyegetés (a drónok tömeges megjelenése) előtt el tudott végezni. „Ha a Nyugat valóban nemcsak lépést akar tartani a korral, hanem egy kicsit előrébb is akar lépni, akkor már a következő forradalomra kell koncentrálnia” – vélekedett Bileckij.
Az olyan aktív frontvonalbeli területeken, mint a kelet-ukrajnai Donyeck „erődövezete”, már mindennapos látványt nyújtanak a földi drónok, amint az ostromlott városokba és onnan vissza vándorolva ellátmányt, valamint lőszert szállítanak, vagy épp sebesült katonákat evakuálnak a tűzvonalból. A kijevi védelmi minisztérium júniusi közlése szerint idén már több mint 50 ezer logisztikai és evakuálási missziót hajtottak végre az ilyen járművekkel.
Emberek helyett vasdarabok
Egy Harkiv régióban található, szürke falú, föld alatti parancsnoki központban az NC13 tavaly megalakult egységének drónkezelői valós időben, távirányítókkal a kezükben valósítják meg Bileckij vízióját. A csatatérről közvetített fekete-fehér képet sugárzó képernyők előtt ülve egy UGV-re szerelt géppuskával épp egy fasort lőttek végig. A világító képernyők és a csapattagok által kommunikációra használt Discord (egy eredetileg gamereknek fejlesztett üzenetküldő platform) digitális csevegése leginkább egy játékklub hangulatát kölcsönzi a szűkös bunkernek.
A „Bar” hívójelű parancsnokhelyettes elmondta, hogy egysége gyakorlatilag minden nap hajt végre bevetéseket. Az egyik akció során például három robbanótöltetet pakoltak egy utánfutóra, amit a járművel egy, az ellenség által logisztikai célokra használt hídra vontattak, majd ott felrobbantottak. Egy másik esetben egy géppuskával felszerelt UGV sikeresen fojtott el egy ellenséges támadást, miközben kamikaze drónok csaptak le a levegőből az oroszokra. „Számomra ez egy csodálatos recept” – mondta a 23 éves egykori pultos, a földi és légi drónok tökéletes együttműködésére utalva. Hozzátette: eddig már legalább két orosz hadifogoly is azért adta meg magát, mert az NC13-as egység drónjai sarokba szorították.
Persze a pilóta nélküli földi járműveknek is megvannak a maguk korlátai: meggyűlik a bajuk a fizikai akadályokkal (roncsok, gödrök), és egyelőre nem tudnak úgy megtisztítani egy épületet vagy egy lövészárkot, mint egy jól kiképzett gyalogos osztag. Bar szerint a gyártókapacitás sem elég nagy még ahhoz, hogy olyan hatalmas rajokat küldjenek be belőlük, mint a légi drónokból. Ugyanakkor már elkezdték kivonni az élőerőt a legveszélyesebb feladatok elvégzéséből. „Nincs szükségük élelemre, nincs szükségük vízre, nem fáznak, és nem kellenek nekik rönkök, hogy menedéket építsenek maguknak” – magyarázta Bar. „Alapvetően nem kell együtt éreznünk velük. Ez csak egy darab vas, amit azért küldtünk be, hogy elvégezze azt a munkát, amire régen hús-vér katonákat küldtünk.”
Bár nem csodafegyverek, a földi drónok hatalmas lépést jelentenek a hadviselés automatizálása felé – amely már magában foglalja a harctéri adatok mesterséges intelligenciával történő elemzését is. Ez felszabadítja a hús-vér katonákat és a tiszteket, akik így az érdemi tervezésre és a döntéshozatalra összpontosíthatnak – emelte ki Bileckij.
Mivel az új taktikák kidolgozása folyamatban van, a parancsnokok sokkal nyitottabbá váltak a merész, kockázatos műveletekre, amelyek hagyományos gyalogsággal egyértelműen súlyos emberveszteségekhez vezettek volna. „A háború végső soron egy kreatív tevékenység; egyfajta művészet” – mondta. „Ha egy parancsnok nem így gondolkodik, azt nem parancsnoknak, hanem mészárosnak hívják” – írta a Reuters.
Bileckijt a múlt hónapban léptették elő, hogy az egész donyecki régió ukrán védelmének felügyeletében segédkezzen, ami jelentős, új hadműveleti parancsnoki jogkörökkel ruházta fel. Az NC13-as egység legtöbb tagjához hasonlóan Bar parancsnokhelyettes is egykori gyalogos, aki saját bőrén tapasztalta meg a szárazföldi harcok brutalitását, miután a háború korábbi, legvéresebb szakaszaiban jelentős csatákban vett részt. „Ha akkoriban széles körben használták volna ezeket a terepjáró drónokat” – mondta csendesen –, „nagyon sok barátom még mindig élne.”
