Magyarország délnyugati részének a leginkább mediterrán jellegű Baranya megyei szélén találjuk egyik leghíresebb gyógyfürdőhelyünket, Harkányt.
A faluközpontban áll a református templom, melynek tetősüvegén nagy gólyafészek, tíz évvel ezelőtt legalábbis ott ült. Alighanem ez az egyik legkülönösebb magyarországi gólyalakás. A főúttal párhuzamos utcában van az önkormányzat. A házzal szemközti utcasor, de maga a ház felőli rész is, szinte kizárólag üdülőépületekből áll.
Harkány nevét 1323-ban írták le egy oklevélben először, Harkan néven. A terület királyi udvarnokok földje volt, melyet Károly Róbert királyunk, mint örökös nélkül elhalt embere birtokát Pál fia György temesvári alvárnagynak adott. A század végén, 1397-ben a Byka nemzetség tulajdonaként írtak róla. A família birtokközpontja Terehegy volt, közülük az ismertebbek, Byka János, aki 1412-ben alnádor, tehát az ország harmadik embere volt, a Zsigmond királyt támogató száztizenkét nemeshez tartozott. Byka Miklós nevezetessége, amit egyetlen ismertető sem mulaszt el megemlíteni, hogy a krakkói egyetemen tanult. Kései utóda, Byka András Zrínyi Miklósnál, Szigetvárott keresett menedéket családjával, erről Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében is találunk említést. Szigetvár elestével a Byka család is kihalt. Harkány a török hódoltság időszakában is viszonylag épen megmaradt, az ország nagy részével ellentétben a törökök után nem maradt itt puszta föld, lakói megőrizték a földet, a föld megvédte lakóit, a földműveseket és a szőlősgazdákat.
A hódoltság utáni időszakban a falu a Batthyány család kezére került. Az első írásos emlék, amelyben a harkányi víz gyógyító erejéről van szó 1806-os keltezésű. Ebben a siklósi uradalom tiszttartójához Gyűdi Michel mocsárcsapoláshoz szeretne újra elmenni, oda, ahol nyavalyáitól megmenekedett. Nem tudni, hogy sikerült-e a gyűdi embernek a reformkori lábfürdő, az viszont ismert, hogy a Batthyány család 1814-ben egyre nagyobb állatállományát nagyobb területű legelőkhöz juttatandó, a Gyűd-Harkány közötti mocsarak lecsapolásába fogott.
1823-ban egy bizonyos Pogány János nevű jobbágy, a mocsarakban dolgozó munkások egyike, a mocsárból feltörő meleg vízben áztatva fájós lábát, a víztől meggyógyult. Hamar híre ment a baja megszűntének, és az uradalom gazdái is felismerték a gyógyvízben rejlő lehetőségeket. 1824-ben kezdték meg fafürdő kiépítését, a korabeli térképen szereplő Büdösrét, Büdöstó helyén. 1846-ban magyarul is megjelent Patkovics József, a Harkányi hévíz gyógyereje című munkája. 1865-ben Zsigmondy Vilmos sikeres próbafúrásokat végzett Harkányban, és egy év múlva az országban elsőként üzemelt az az artézi kút, amely közel harmincöt méteres mélységből percenként ezerkétszáz liter 62,5 C fokos vizet adott.
