Az ügyészség öt embert gyanúsít, három letartóztatását kezdeményezte. A közösségi médiában már bilincsről, hallgatásról és magasra vezető politikai szálakról beszélnek, de a hivatalosan igazolt tények és a terjedő értesülések között egyelőre jókora távolság van.
Amikor az ország egyik leggazdagabb emberének belvárosi otthonánál rendőrök jelennek meg, majd egy volt állami csúcsvezetőt egy budai luxusingatlanból visznek el, a hír önálló életre kel. Mire a hatósági közlemény megérkezik, a közösségi médiában már csattant a bilincs, megszületett az ítélet, és gyakran azt is tudni vélik, ki lesz a következő.
A Volánbusz-ügy azonban nem pusztán a látványos előállítások miatt lehet a magyar gazdasági és politikai élet egyik legsúlyosabb büntetőügye. A gyanú középpontjában az áll, hogy évekkel ezelőtt közpénzek milliárdjai indulhattak el buszbeszerzésekből és más állami ügyletekből, majd cégek, kölcsönök, ingatlanok és készpénzfelvételek útvesztőjében tűnhettek el.
Öt gyanúsított, három letartóztatási indítvány
A Központi Nyomozó Főügyészség szeptember 15-én közel negyven hivatalos személy részvételével hajtott végre összehangolt akciót. Több helyszínen kutatást és lefoglalást tartottak, négy embert gyanúsítottként hallgattak ki, közülük hármat őrizetbe vettek. Két nappal később már öt gyanúsítottról szólt a hivatalos tájékoztatás.
A főügyészség három ember letartóztatását indítványozta. Az ügyészek szerint a bűncselekmények súlya és az állítólag átadott, illetve átvett, több százmilliós, két esetben milliárdos összegek miatt fennállhat a szökés veszélye. Attól is tartanak, hogy az érintettek veszélyeztetnék a bizonyítási eljárást, egyiküknél pedig a bűnismétlés kockázatát is reálisnak látják. Az ügyészség által közölt minősítés alapján a büntetési tétel halmazatban öt évtől tizenöt évig terjedhet. A letartóztatásokról lapzártánkkor még a bíróság döntött.
Ez jogilag fontos különbség.
Az előállítás azt jelenti, hogy valakit a hatóság elé visznek. Az őrizet legfeljebb 72 órás szabadságelvonás. A letartóztatást viszont már kizárólag bíróság rendelheti el. Ezért egyelőre pontatlan lenne azt állítani, hogy „az ügyészség letartóztatta” Jellineket vagy Sziveket.
Jellinek elismerte az előállítást, de tagadja a bűncselekményt
A főügyészség hivatalosan egyetlen nevet sem közölt. Több sajtóorgánum egybehangzó értesülése szerint azonban Jellinek Dániel ingatlanmilliárdos és Szivek Norbert, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő korábbi vezérigazgatója is az előállítottak, illetve az őrizetbe vett személyek között van.
Jellinek érintettségét saját cégcsoportja is megerősítette. Az Indotek Group közölte, hogy vezetőjét szeptember 15-én reggel előállították, holott szeptember 10-én önként megjelent az NNI kihallgatásán, és azóta is a hatóság rendelkezésére állt. A cégcsoport szerint Jellinek semmilyen bűncselekményt nem követett el, együttműködik a nyomozókkal és bízik abban, hogy az eljárást vele szemben megszüntetik (a HVG tudósítása itt olvasható).
Szivek előállítását több szerkesztőség és Magyar Péter miniszterelnök is közölte, de a hatóság őt sem nevezte meg. A 24.hu több forrásra hivatkozva azt írta, hogy mindkét férfit az otthonából állították elő: Jellineket egy belvárosi ingatlanból, Sziveket egy hozzá köthető hármashatárhegyi villából vitték el.
A közösségi médiában az is elterjedt, hogy Jellineket vezetőszáron kísérték el Vörösmarty téri otthonából. Az állítás Galgóczy Ferenctől, az ügy egyik tanújától származik. Fénykép, videó vagy hatósági megerősítés azonban nem került nyilvánosságra, Szivek esetében pedig még ilyen elsődleges állítás sem ismert. A vezetőszár tehát jelenleg erősen bulváros, de nem hivatalosan igazolt részlete a történetnek.
Buszok, kölcsönök és tízmilliárdos kár
Az NNI nyomozása szerint 2015 és 2018 között 608 használt autóbusz beszerzésével és egy kecskeméti telephely megvásárlásával mintegy tízmilliárd forintos vagyoni hátrány érhette az államot. Szeptember 10-én nyolc embert gyanúsítottak meg különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel, illetve pénzmosással. Akkor még mindenki szabadlábon távozhatott.
A nyilvánosság előtt ismertté vált konstrukciók között szerepel egy 85 buszos lízingügylet, amelynél a Volán állítólag lemondott egy körülbelül 1,6 milliárd forintos visszatérítésről. Egy másik történet egy kétmilliárdos karbantartási szerződésről szól, amelynek nyertese a beszámolók szerint nem rendelkezett megfelelő telephellyel, eszközökkel és munkavállalókkal.
A harmadik szálon egy mintegy 435 millió forintot érő használtbusz-flottát bérelhetett vissza az állami társaság három év alatt 6,3 milliárd forintért. A negyedik ügyletben egy kecskeméti telephely két hónap alatt 700 millióról 1,3 milliárd forintra drágult, miközben az épület állítólag a buszok befogadására sem volt megfelelő.
A konstrukciók részleteinek egy része korábbi rendőrségi és bírósági iratokból ismert, más állítások Galgóczy Ferenc közlésein alapulnak. Utóbbiakat ezért nem lehet jogerősen megállapított tényként kezelni.
Jellinek egyik érdekeltsége kapcsán 700 millió, más forrásokban 1,25 milliárd forintos kölcsön szerepel. Az Indotek álláspontja szerint szabályos kölcsönügyletről volt szó, amelynek összegét kamatokkal együtt ügyvédi letétbe helyezték. A nyomozók ugyanakkor azt vizsgálhatják, szolgálhattak-e egyes kölcsönszerződések a feltételezett bűnös vagyon eredetének elrejtésére ( a Telex tudósítása itt olvasható).
Mit jelentene, ha valóban megtagadták a vallomást?
Sajtó- és közösségi médiás értesülésekben felbukkant, hogy Jellinek és Szivek megtagadhatta az érdemi vallomástételt. Ezt azonban sem a főügyészség, sem a védelem nem erősítette meg, ezért egyelőre csak lehetőségként kezelhető. Az Indotek közleménye szerint Jellinek együttműködik a hatóságokkal, de az együttműködés nem feltétlenül jelent részletes vallomást.
A hallgatás nem a bűnösség beismerése, hanem minden gyanúsított törvényes joga. A terhelt nem köteles saját magára nézve terhelő adatot közölni és a vallomás megtagadása önmagában nem értékelhető a terhére. Ez gyakran tudatos védői taktika. A gyanúsított és ügyvédje előbb meg akarja ismerni a nyomozati iratokat és az ellene szóló bizonyítékokat, csak azután döntenek arról, adnak-e magyarázatot.
A hatóság szempontjából a hallgatás azt jelenti, hogy az ügyet vallomás nélkül, dokumentumokból, elektronikus adatokból, pénzmozgásokból, tanúvallomásokból és szakértői véleményekből kell felépíteni. A gyanúsított számára időt nyerhet, és megakadályozhatja, hogy egy elhamarkodott mondattal ellentmondásba keveredjen. Ugyanakkor elveszítheti annak lehetőségét, hogy a nyomozás korai szakaszában hiteles magyarázatot adjon egy gyanús szerződésre vagy pénzmozgásra. Később bármikor dönthet úgy, hogy mégis vallomást tesz.
Tisztítótűz vagy jogállami elszámoltatás?
Az ügy politikailag tökéletesen illeszkedik a Tisza-kormány által meghirdetett „Tisztítótűz” és „Út a börtönbe” programhoz. Mégsem a kormány új Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatala irányítja az eljárást. Az akciót a Központi Nyomozó Főügyészség szervezte, az abban részt vevő Vagyonvisszaszerzési Hivatal pedig az NNI rendőrségi szervezeti egysége. A két hasonló nevű intézményt nem szabad összekeverni.
A mostani rajtaütés eléggé látványosra sikeredett. De a valódi elszámoltatás mércéje nem a luxusvilla előtt álló rendőrautó és még csak nem is a vezetőszár. Hanem az, hogy a nyomozók képesek-e bizonyítékká formálni a régi iratokat, az ügyészség képes-e vádat emelni, a bíróság pedig politikai elvárások nélkül képes-e ítéletet hozni.
Mert egy milliárdos előállítása lehet címlap. A közpénz útjának bizonyítása viszont már maga az igazságszolgáltatás.
