A Pécsi Nemzeti Színházban 2026. szeptember 6-án mutatják be Tóth Péter Árgyélus királyfi című operáját. A felújított darab rendezője Nina Kleflin, vezényel Kocsár Balázs és Bókai Zoltán. A kétfelvonásos daljáték Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőjével, az MMA rendes tagjával beavatástörténetekről, a jó és a rossz küzdelméről, valamint egy izlandi meseoperáról is beszélgettünk.
– Másfél évtized nagy idő egy opera életében: 2010-ben komponálta az Árgyélus királyfit, 2016-ban bemutatták a Szegedi Nemzeti Színházban. Hogyan alakult a mű sorsa a premier után?
– A bemutatót még abban az évadban több mint harminc előadás követte, és arra különösen büszke vagyok, hogy a szegedi premier előtt három hónappal Kolozsváron is színre vitték az operát. Talán Verdivel fordult elő, hogy pár hónapon belül két városban ugyanazt a művét bemutassák…
– A mese színhelye az idilli Pomedória és az ördögi Zordánia. A két világ egymás fordítottja, mondhatni jin és jang. A szövegkönyv Bognár Róbert és Schlanger András munkája, a verseket Várady Szabolcs írta. Milyen változtatások, meglepetések várhatók az őszi előadáson?
– A megújult darabot a horvát Nina Kleflin rendezésében, Horesnyi Balázs díszleteivel, Vanja Ciraj jelmezeivel, Vincze Balázs koreográfiájával úgy hívjuk: a pécsi változat. Az új rendezés számos ponton alakított a dramaturgián, ami zenei igazítást is követelt. Kifejezetten izgalmas volt folyamatában követni, hogyan gazdagodik a hangzás a mondanivaló elmélyülésével.
– A történet szerint Zordánia királynője, Mortadella bosszút esküszik, amiért nem kap meghívást Szaváriusz király két nagyobbik fiának lakodalmára, és hollóvá varázsolt rabszolganőinek azt parancsolja, hogy szerezzék meg neki Pomedória aranyalmáit… Ismerős mesei toposzok ezek, olyan alapkonfliktusok, amelyek a görög mitológiában a trójai háborúhoz vezettek.
– Benne van ebben a történetben a magyar népmesék Árgyélus királyfija, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje, de még a Varázsfuvola is, hiszen Mortadellában Mozart Éj királynőjére ismerhetünk. A vándormotívumok előhívják az emberiség beavatástörténeteit, a jó és a rossz küzdelmét – örök dolgok ezek. Nina Kleflin rendezőnővel beszélgetve hamar kiderült, hogy a horvát népmesékben is megtalálható az alaptörténet. Hosszan egyeztettünk előzetesen telefonon és személyesen is, majd a próbákon alakítottuk tovább, értelmeztük a mondanivalót. Az egész munkafolyamat nagyon gördülékeny volt, magam is elcsodálkoztam rajta, hogy egy külső szem mennyi mindent belelát, hozzátesz az értelmezéshez a szereplők sokrétű viszonyától kezdve a végső tanulságok megfogalmazásáig. Nina Kleflin például jóval keményebbre hangszerelte a darabot, áthelyezte a hangsúlyokat, és a barátság összetartó erejére hegyezte ki az üzenetet. Lényegében az előadás minden pillanata arra irányul, hogy fogjunk össze, mert együtt le tudjuk győzni a rosszat jóval.
– A beszélő nevek a népmeséktől, de az opera műfajától sem idegenek.
– A horvát rendezőnő rettentően elcsodálkozott, miért hívják a gonoszt Mortadellának, ami egy olasz felvágott… Mondtam neki, hogy mi, magyarok szeretünk a dallamos olasz nevekkel játszani. A szóban ráadásul benne van a mort, ami felidézi a fenyegető halált. Szellemes névválasztás a Zordánia, ami a veszélyre utal, Pomedória pedig az ország jóllétét biztosító aranyalmára. De nem elég a hangzás, ügyelni kell arra is, hogy a név énekelhető, jól kimondható legyen! Mortadella koloratúrszoprán, s ha az Éj királynőjére gondolunk vagy még inkább az Amadeus című filmre, felidézhetjük, milyen könnyen vált át a magas hang, és változik félelmetes erejű rikácsolássá. Mortadella ilyen: mindig dühös, mindig haragszik, és ebben van valami nevetséges. A három ördögfiókának is visszatérő zenei motívum kíséri minden színrelépését, akárcsak Árgyélus királyfinak.
– Mit árul el a címszereplőről az Árgyélus zenei motívum?
– Álmodozó szerelmes. A megjelenését kísérő áradó dallamban van azért egy kis feszesség, katonás jelleg, hiszen mégiscsak útnak indul, hogy megtalálja szerelmét és megtörje a gonosz átkot. Tündérszép Ilona praktikusabb, keményebb karakter, neki más a sorsa, úgy is mondhatnám, nagyobb a vesztenivalója. Mortadella elrabolta, hollóvá változtatta őt, és a boszorkány varázslata alatt áll mindaddig, amíg Árgyélus meg nem csókolja Zordánia várudvarán. Tündérszép Ilona igazi hős: Mortadellával való küzdelme a jó és a rossz harcát jeleníti meg az operában. Honnan érkezett? Mi az előtörténete? Nem sokat tudunk róla. A mesehősöknek általában nincs múltjuk, de annyi például kiderül, hogy Mortadella három ördöge, Sipirc, Seperc és Kalamajk három legényként, Áfonya, Béfonya, Cirfandli néven él a másik világban. Vagyis nincsen jó rossz nélkül és nincs rossz jó nélkül, de mindig van kivezető út az ördögi világból.
– Melyik korosztályt szólítják meg az előadással?
– Szegeden még az volt a tapasztalatom, hogy a hat–kilenc éveseket, most érzésem szerint inkább a nyolc–tizenkét éves korosztályé lesz a darab, és persze a felnőtteké is, hiszen a jó mese mindenkihez szól. A jelenetek igazán látványosak, én pedig teljesen gátlástalanul közlekedtem a zenei stílusok között. Komponáláskor tündérvilág lebegett a szemem előtt tonális, harmonikus dallamokkal, de a csata hevében azért eljutunk a modernebb hangzásokig. A jó zene – akár a filmzene – gyakorlatilag leköveti a szereplők mozgását, lelkiállapotát. Szeretném, ha a neobarokk színházi környezetben megtapasztalnák a gyerekek, milyen csodálatos az opera világa, és aki először találkozik a műfajjal, az is megérezné, micsoda élmény, amikor megszólal a szimfonikus zenekar! Lesznek szólószámok, duettek, tercettek, nagy együttesek, kórusok – igazi színházzal várjuk a közönséget Pécsett! És gyönyörűek a jelmezek, meg kell mondjam, ilyen szépeket én még nem láttam: 130 jelmez van a darabban! Talán minden dicsérő szónál többet elmond, hogy megyek be a próbára, és hallom, hogy a büfében ott fütyülik, éneklik a dallamokat. Színházi emberek tudják, hogy megy ez: mire elérkezik a próbahét, addigra már mindenki utál mindenkit, először rossz a darab, aztán rossz a zene, aztán rossz a rendező… De itt ilyen nincs, legnagyobb örömömre a szereplők szeretik a darabot, és ez nagyon jó érzés!
– Ezzel a jó érzéssel készül a Mohácsi requiem őszi bemutatójára is?
– Nagy várakozással: a premier 2026. november 21-én lesz a pécsi Kodály Központban. De előtte még elutazom Izlandra, mert írtam egy izlandi nyelvű operát Joó Beával, a Manosont, és most, hogy a szigetországban megalapították az Izlandi Nemzeti Operát, az igazgatót érdekelni kezdte a darab, úgyhogy néhány napra északra megyek tárgyalni.
– Az opera témája is izlandi?
– Abszolút, mitológiai! Bár én végig úgy gondoltam rá, mint egy meseoperára, de kiderült, hogy az izlandiak mind a mai napig nagy tisztelettel tekintenek az elfekre és más mitológiai lényekre. Azért biztos, ami biztos, belecsempésztem a János vitézt is ebbe a kétfelvonásos nagyoperába, erősítve a magyar–izlandi kulturális kapcsolatokat. Meglepetésemre a Kis kece lányom kezdetű dallam, amire apukám altatott engem gyerekkoromban, Izlandon is létezik, van is egy kifejezésük az altatásra, amit úgy fordíthatnánk magyarra, hogy kiskecézni. Adtam hát ennek is egy hangsúlyosabb szerepet a darabban.
