Tudjuk, hogy a filmkészítéshez ma már mindenki ért, és sokan azt is pontosan meg tudják mondani, hogy egy ufós Spielberg-filmben minek kell történnie. De persze A leleplezés napja nem az a film, amelyik száz százalékig kiszolgálja a közönségigényeket. Inkább az a film, amelyben Spielberg leleplez, és amelyben a rendező elmondja a gondolatait – egyáltalán nem csak a földönkívüliekről, vagy arról a pillanatról, amikor már nem számít, hogy hiszünk-e bennük, hanem arról is, ahogy élünk és ténykedünk ezen a bolygón. Ahogy bánunk a természettel, vagyis más érző lényekkel.
A földönkívüliekkel kapcsolatban a legelfogadottabb álláspont manapság az, ha valaki nem hisz bennük, vagy hagy nekik egy kiskaput, és azt mondja, nem lehet teljességgel kizárni a létezésüket.
Egyszerűen komfortosabb, ha kizárjuk az életünkből ezt a témát, és meg is tehetjük. Az általános és normálisnak tartott valóságfogalmunkhoz az ufók jelenleg nem tartoznak hozzá. Nem tudjuk, meddig tart ez az állapot, mikor és mitől változik meg, csak azt, hogy a világot irányítók úgy gondolják, hogy káosszal járna a változás.
A Harmadik típusú találkozások (1977) katarzisa után Spielbergtől azt várjuk, hogy újra borzongjunk, valami szépet és iszonyút lássunk tőle, ami a komfortzónánkon kívülről származik, és de mégis, amit mégis általános érvényűnek fogadhatunk el.
Spielberg azonban csak egy leleplezést ígér, amihez elég, ha a világ nagy tévécsatornái bemutatnak olyan felvételeket, amiket korábban nem láthatott senki, mert 50-60 éve rejtegetik őket az emberek elől.
A néző többet vár ennél: valami olyat, ami túllendíti az elmúlt évtizedek fájó tapasztalatain, azon, hogy csalódott a világhatalmakban, és talán önmagában is.
Spielberg ezen nem segíthet, de mesélhet arról, hogy szerinte miket élhetünk át egy olyan napon, amikor visszavonhatatlanul megváltozik a valóságfogalmunk a földönkívüliekkel és a világegyetemben betöltött helyünkkel kapcsolatban, és milyen képességű embertípus fog akkor előtérbe kerülni.
A leleplezés napja című film forgatókönyvét egyébként az elmúlt években a Pentagon által nyilvánosságra hozott kutatási anyagok inspirálták. Spielberg 2023-ban viszonylag rövid idő alatt írta meg a film forgatókönyvét. Ebben David Koep volt a partnere, akivel együtt írták többek közt a Jurassic Park és a Világok harca illetve több Indiana Jones-film forgatókönyvét.
A történet napjainkban játszódik. A világ a harmadik világháború küszöbén áll, amikor Dr. David Kellner ( Josh O’Connor) a Wardex Corporation kiberszakértője fellázad, és a cég által védelmezett titkos ufós videókat nyilvánosságra akarja hozni. Fő érve az, hogy nem lehet titok örökké, mert ami a képkockákon van, az minden emberé.
Közben egy tévés meteorológiai hírolvasó (Margaret Fairchild) a kamerák előtt élőadásban hirtelen elkezd „ufóul” beszélni, illetve egyszerre csak minden nyelven beszélni kezd, minden emberről tudja, mit érez, mit gondol, mi az, ami meghatározza a lelkiállapotát, azt is érzi, hogy a Wardex embere meg akarja ölni. Kész menekülni, de közben késztetést érez, hogy egy bizonyos irányba induljon el, mert érzi, hogy ott várja valami. Daniellel közös történetük teljes egészében csak a film végére bontakozik ki.
Spielberg a film elején először feldobja a labdát, ahogy a Harmadik típusú találkozások elején tette, amikor leálltak az autók mindenfelé, és beköszöntött a káosz. Most viszont azt mondja, ugyan a káosz vagy az üldöztetés sem lesz piskóta, de ne gondoljuk, hogy az lesz a legrosszabb, ami történhet, mert semmi ahhoz képest, ha a szeretteink fordulnak ellenünk, és őrültnek, veszélyesnek, kiiktatandónak, megszállottnak tartanak, meg akarnak állítani, vagy meg is ölni. Ez fog igazán fájni, ez fog összetörni. Ám mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy rájöjjön az igazságra, és végül jól döntsön.
Beszél arról is, hogy szerinte, ha valóságnak tekintjük a földönkívülieket, az hogyan rendezi át a viszonyunkat saját magunkhoz, a valláshoz, és mindahhoz, amiben hiszünk.
A vallást érdekes módon két katolikus nő, egy zárdafőnöknő (Elisabeth Marvel) és egy kiugrott novícia (Eva Hewson) reprezentálja a filmben. A tudományt jóval többen képviselik, és úgy tűnik, hogy a rendező szerint a hit és a tudomány között nincs is igazi ellentmondás.
Spielberg hangsúlyozza az empátia és a nyitottság fontosságát az emberiség jövője szempontjából, és azt mondatja el az egyik szereplőjével, hogy az empátia hiánya miatt simán kihalhatunk, miközben a nézőben felvillannak a képek arról, hogyan bánunk növényekkel, állatokkal, emberekkel, egymással. És tényleg, kinek kellenek ilyen kegyetlen, primitív lények a világegyetem felől nézve?
Az empátia és a magasrendű szellemi képességek viszont a filmben segítenek a szereplőknek abban, hogy a legszorultabb helyzetekből is kimásszanak meneküléseik során.
Míg Emily Blunt, aki Margaret Fairchildként nyomulós és szeszélyes hírolvasóból egy Jeanne d’Arc- szerű átszellemült különleges képességű figurává válik, a más filmekben sármos Colin Firth ezúttal a Wardex Corporation mindenható gonosz vezetőjét alakítja, aki hol fenyegetéssel, hol telepatikus úton bírja szörnyű tettekre az általa kiszemelt embereket. Célja egyértelmű: meg kell állítani a lázadókat, akik nyilvánosságra akarják hozni az ufó-aktákat.
Emily Blunt, Eva Hewson és Elisabeth Marvel remek színészi alakítást nyújtanak. Firth figurája (Noah Scanlon) meg egy furcsa gonosz, aki nem igazán tehetséges, de nagy akarnok, nagyon nehezen megy neki a hipnotizálás, de a végsőkig erőlteti, szinte sajnáljuk, ahogy kínlódik. Nagyon érdekes és részletgazdag megközelítés ez egy maradi vezetőről, csak annyi más dolog történik a filmben, hogy rá már nem könnyű odafigyelni.
Sok mindent el lehet mondani a filmbeli üldözésekről és menekülésekről, hogy sok van belőlük, hogy szövevényesek, hogy furán menekülnek meg a szereplők időnként, de a vonatos gázolós üldözés-menekülés, amely a nézőket „majdnem” elgázoló filmtörténeti vonat fantasztikusan tovább fejlesztett verziója, mindent visz. Igazi mozis varázslat.
A leleplezés napja – Discloure Day – 2026
Amerikai sci-fi film - 146 perc
Rendezte: Steven Spielberg
7,5/10
